Az éjszakai égbolt egyik legnagyobb és legfényesebb ködéről, a Carina-ködről az ESO chilei Paranal Obszervatóriumában működő VISTA távcsővel készítettek gyönyörű felvételt. Az infravörös tartományban észlelő VISTA a ködöt kitöltő forró gázon és sötét poron áthatolva csillagok miriádjait mutatja meg nekünk, éppen most születetteket és a haláltusájukat vívókat is.
A Carina (Hajógerinc) csillagkép irányában, tőlünk 7500 fényévre van egy köd, amelyben jól megférnek egymással az éppen születő és a pusztulásuk előtt álló csillagok. A drámai események által formált Carina-köd finoman szétterülő csillagközi gáz és por dinamikusan fejlődő egysége.
A kozmikus buborék belsejét uraló nagy tömegű csillagok intenzív ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, ez készteti fénylésre a környező gázt. Ezzel szemben a köd más részeiben sötét poroszlopok figyelhetők meg, amelyek most született csillagokat takarnak. A Carina-ködben ádáz csata dúl a csillagok és a por között, amelyet az új csillagok nyernek – nagy energiájú sugárzásuk és csillagszelük elpárologtatja és szétoszlatja a csillagbölcsőt, amelyben megszülettek.
300 fényéves méretével a Carina-köd a Tejútrendszer egyik legnagyobb csillagkeletkezési területe, sötét égbolton szabad szemmel is könnyen megfigyelhető. Sajnos az északon élők számára nem, mivel az égi egyenlítőtől 60 fokkal délre fekszik, így csak a déli féltekéről látható.
A rendkívül érdekes köd belsejében trónol a legkülönösebb csillagrendszer, az éta Carinae. A csillaggigász – egy furcsa kettős – a terület legtöbb energiát kibocsátó csillagrendszere, az 1830-as években az égbolt egyik legfényesebb objektuma volt. Élete vége felé tartva azóta drámai módon elhalványodott, de továbbra is a Tejútrendszer egyik legnagyobb tömegű és luminozitású csillagrendszere.
A képen az éta Carinae a porködök által formált „V” feletti fényes folt részeként figyelhető meg. Közvetlenül az éta Carinae mellett jobbra látható a viszonylag kicsi Kulcslyuk-köd – hideg gázmolekulák alkotta apró, sűrű felhő a Carina-ködön belül –, amelyben több nagy tömegű csillag is van, és amelynek kinézete szintén drámai módon megváltozott az elmúlt évszázadok során.
A Carina-ködöt az 1750-es években fedezte fel Nicolas Louis de Lacaille a Jóreménység fokáról, a csillagászati fényképezés kezdetei óta pedig rengeteg felvétel készült róla. A VISTA (Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy) különlegessége, hogy nagy területről szolgáltat példátlan részletességű képeket, infravörös képességeinek köszönhetően pedig tökéletes eszköz, hogy felfedje a Carina-köd porkígyóiban rejtőző fiatal csillagokat. 2014-ben a VISTA közel ötmillió egyedi infravörös forrást mutatott ki a ködben, ebben a hatalmas „csillagtenyészetben”. A VISTA a világ legnagyobb, égboltfelmérésekre épített infravörös távcsöve, nagy tükre, széles látómezeje, rendkívüli érzékenységű detektorai lehetővé teszik a csillagászok [1] számára, hogy a déli égbolt teljesen új képét rajzolják fel.
[1] A látványos képet eredményező távcsőidő-pályázat vezető kutatója Jim Emerson (School of Physics & Astronomy, Queen Mary University of London, Egyesült Királyság). Munkatársai Simon Hodgkin és Mike Irwin (Cambridge Astronomical Survey Unit, Cambridge University, Egyesült Királyság). Az adatok redukcióját Mike Irwin és Jim Lewis (Cambridge Astronomical Survey Unit, Cambridge University, Egyesült Királyság) végezte el.
Forrás: eso1828hu — Képrovat
