Tycho Brahe és kortársai 1572-ben egy, a Tejútrendszerünkben
felvillant szupernóvát figyelték meg. A Cassiopeia csillagképben
feltűnt új égitest fényessége a Vénuszéval vetekedett. Mintegy két
héten keresztül a nappali égen is látszott. Halványodása során színe
sárgába, majd vörösbe váltott, végül 16 hónap után, 1574 márciusában
tűnt el a megfigyelők szeme elől. A megfigyelés alapján Ia típusú
szupernóva lehetett.
Az 1572-es szupernóvamaradvány a röntgen hullámhossszakon (balra) és az előcsillag feltételezett társa (jobbra) (A Space Telescope Science Institute nyomán)
A
Pilar Ruiz-Lapuente (University of Barcelona) vezette nemzetközi
kutatócsoport sikeresen azonosította a kataklizma helyszínét. A
kérdéses régióban a HST-vel egy szokatlanul gyorsan mozgó csillagra
akadtak. A 4,2 méteres William Herschel és a 10 méteres Keck Teleszkóp
segítségével emellett sikerült meghatározni az objektum fémtartalmát.
Ez a fősíkban lévő csillagokéhoz hasonlított, azaz valószínűleg nem a
halóból behulló égitesttel van dolgunk, tehát ez nem magyarázhatja
gyors mozgását. A megfigyelés azt a hipotézist erősíti, mely szerint az
Ia típusú szupernóvák kettős rendszerekben alakulnak ki, amikor a fehér
törpe tömege a rá átáramló anyag miatt túllép egy bizonyos határt.
