A Tejútrendszer központi vidékének nagy felbontású vizsgálata során az ESO VLT távcsőegyüttese galaxisunk csillagkeletkezési történetének eddig ismeretlen részleteit tárta fel. Az új észlelések alapján a csillagászok bizonyítékot találtak arra, hogy a Tejútrendszer életében egykor rendkívül drámai esemény következett be: a csillagkeletkezés ütemének megnövekedése rövid időn belül százezernél is több szupernóva-robbanást eredményezett.
„A galaktikus centrum nagy részének minden eddiginél alaposabb felmérése részletes betekintést enged a Tejútrendszer ezen tartományának csillagkeletkezési történetébe” – kezdi az eredmények ismertetését az észlelések vezetője, Rainer Schödel (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Granada, Spanyolország). „Az eddig általánosan elfogadott nézettel ellentétben azt találtuk, hogy a csillagkeletkezés nem szakadatlan folyamat” – teszi hozzá Francisco Nogueras-Lara, aki két új kutatást is vezetett a Tejútrendszer központi vidékével kapcsolatban, míg ugyanabban a granadai intézetben dolgozott.
A Nature Astronomy című folyóiratban közzétett vizsgálat eredményeként a kutatócsoport azt találta, hogy a Tejútrendszer központi területein a csillagok 80%-a galaxisunk történetének korai szakaszában, a 8 és 13,5 milliárd évvel ezelőtti időpontok között keletkezett. A kezdeti csillagkeletkezési időszakot aztán egy kb. hatmilliárd évig tartó periódus követte, amelynek során kevés csillag született csak. A „meddőségnek” nagyjából 1 milliárd évvel ezelőtt egy 100 millió évnél rövidebb időszak vetett véget, amikor felgyorsult a csillagkeletkezés, ennek eredményeként pedig a központi régióban annyi csillag jött létre, hogy össztömegük valószínűleg meghaladta a néhány tízmillió naptömeget.
„A csillagkeletkezési aktivitás megnövekedése során a vizsgált területen a körülményeknek hasonlóknak kellett lenniük, mint a „csillagontó” galaxisokban, amelyekben évente több mint 100 naptömegnyi anyagból keletkeznek csillagok” – folytatja Nogueras-Lara, aki jelenleg már a Max Planck Institut für Astronomie munkatársa Németországban, Heidelbergben. Manapság az egész Tejútrendszerre érvényes átlagos csillagkeletkezési ütem 1-2 naptömeg évente.
„A felgyorsult csillagkeletkezés, amelynek százezernél is több szupernóva-robbanást kellett eredményeznie, valószínűleg a legnagyobb energiájú események egyike volt a Tejútrendszer egész történetében” – teszi hozzá. Egy ilyen dömping során sok nagy tömegű csillag keletkezik, amelyek pályafutása rövidebb, mint a kisebb tömegűeké, sokkal gyorsabban érik el életútjuk végét, amikor aztán hatalmas szupernóva-robbanásban pusztulnak el.
A Nogueras-Lara, valamint spanyol, egyesült államokbeli, japán és német munkatársai által októberben az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban ismertetett kutatást a galaktikus központnak a chilei Atacama-sivatagban működő VLT távcsőegyüttes HAWK-I műszerével végzett megfigyelései tették lehetővé. Az infravörös tartományban érzékeny kamera képes átlátni a porfelhőkön, rendkívül részletes képet szolgáltatva így a Tejútrendszer központi vidékéről. A látványos felvétel 0,2 ívmásodperc szögfelbontással mutatja a galaxisnak csillagokat, gázt és port legnagyobb sűrűségben tartalmazó részét, ahol ráadásul még egy szupernagy tömegű fekete lyuk is található. A HAWK-I felbontását úgy érzékeltethetjük, mintha egy Zürichben lévő focilabdát Münchenből, az ESO központjából is láthatnánk.
A kép a GALACTICNUCLEUS felmérés első közzétett eredménye. A programban az ESO VLT HAWK-I műszerének nagy látómezejét és nagy szögfelbontását kihasználva készítenek rendkívül éles képeket galaxisunk központi régiójáról. A felmérés hárommilliónál több csillagot érint, amelyek egy 60 ezer négyzetfényévnél is nagyobb területen oszlanak el a galaktikus centrum távolságában (egy fényév kb. 9,5 billió kilométer).
Forrás:
