Több évtizednyi kutatás után megtalálhatták az 1987-ben feltűnt híres szupernóva összeomlott magját

17073

Úgy tűnik, végre megtalálták az újszülött neutroncsillagot az SN 1987A jelű szupernóva maradványában.

A Hubble-űrtávcső felvétele az SN 1987A jelű szupernóva maradványáról a Tejútrendszerrel szomszédos galaxisban, a Nagy Magellán-felhőben. (Forrás: NASA / ESA / R. Kirshner (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics and Gordon and Betty Moore Foundation) / M. Mutchler and R. Avila (STScI))

33 évvel ezelőtt észleltek egy szupernóva-robbanást az egyik legközelebbi galaxisban, és azóta sem derült ki, hogy pontosan mi történt a csillaggal. Az SN 1987A a történelem egyik legtöbbet észlelt szupernóvája, amely 168 ezer fényévre tőlünk, a Nagy Magellán-felhőben robbant fel. A robbanás lökéshulláma által létrehozott gyűrűs alakzatokat számos földi műszer és űrtávcső észlelte.

A szupernóva-robbanás után a Földet elérő neutrínók arra utaltak, hogy az összeomlott égitest egy neutroncsillag. A kutatók azonban semmi jelét nem találták neutroncsillagnak. A robbanás középpontját elfedte a por. Egyesek még arra is gondoltak, hogy talán egy fekete lyuk keletkezett ott.

A közelebbi vizsgálatok kimutatták, hogy a csillag külső rétegeinek gáznemű maradványai szokatlanok, és arra utalnak, hogy bármi is a létrejött kompakt égitest – akár neutroncsillag, akár fekete lyuk – a robbanás központjától eltávolodott.

A chilei ALMA távcsőhálózattal nemrégiben végzett megfigyelések azzal kecsegtetnek, hogy a rejtély megoldódott. Phil Cigan (Cardiff University, Egyesült Királyság) és munkatársai a rádiótávcső-hálózattal egy „meleg” porfoltot vizsgáltak. Az abszolút nulla foknál 33 fokkal melegebb (-240 Celsius-fokos) terület már elég meleg ahhoz, hogy ez rendellenes legyen. A kutatók erre vonatkozó szakcikke 2019-ben jelent meg a The Astrophysical Journal című szaklapban.

Az ALMA felvételei felfedtek egy „meleg” foltot az SN 1987A poros magjában (lásd kiemelés), amelyet egy rejtőzködő neutroncsillag fűthet. Jobbra vörös színnel látható a por és gáz rádiósugárzása (ALMA), zölddel a Hubble-űrtávcső látható fényben felvett adatai, kékkel pedig a forró, röntgensugárzó gáz, amelyet a Chandra röntgenobszervatórium észlelt. A zöld és kék szín jelzi azt a területet, ahol a robbanás lökéshulláma beleütközött a szupernóvát körülvevő anyagba. 1987-ben a szupernóva sugárzása fénylésre gerjesztette a gyűrűt, és az tovább fényesedett, amikor a robbanás során kilökődött gáz is elérte. (Forrás: ALMA (ESO / NAOJ / NRAO) / P. Cigan és R. Indebetouw / NRAO / AUI / NSF / B. Saxton / NASA / ESA)

Egy még újabb, a korábbitól független tanulmányban, amely szintén a The Astrophysical Journal hasábjain fog megjelenni, Dany Page (Mexikói Nemzeti Független Egyetem) és munkatársai rámutatnak az egyetlen lehetséges magyarázatra: egy újszülött neutroncsillag fűti a port. Sőt azt is bizonyítják, hogy a porfolt lefedi az elmozdult mag feltételezett helyét.

Érdekes módon a neutroncsillag sugárzása arra utal, hogy az nem egy forgó és anyagsugarakat kilövellő pulzár. Csak egy hagyományos, régi vágású mag, ami olyan mértékben roskadt össze, hogy szinte csak neutronokból áll.

Ha mindez igaz, akkor az NS 1987A lesz minden idők legfiatalabb megfigyelt neutroncsillaga. A körülötte található sűrű por- és gázfelhő további ritkulásával lehet majd még erősebb alapokra helyezni a friss megfigyelések értelmezését.

Forrás: Sky & Telescope

Hozzászólás

hozzászólás