Bolygókeresés egy másik galaxisban

638

Számos exobolygó-kereső projekt létezik, melyek más-más módszerrel
kutatnak a Naprendszerünkön kívüli planéták után. Ezek egyike az
Angstrom (Andromeda Galaxy Stellar Robotic Microlensing) elnevezésű program, amely a gravitációs mikrolencse-jelenséget
felhasználva próbál új bolygókat detektálni a két és fél millió fényévre levő, azaz csillagászati értelemben szomszédos
Andromeda-galaxisban. A
gravitációs mikrolencse-hatás akkor jön
létre, amikor egy távoli csillag előtt elhalad egy előtércsillag,
aminek a gravitációs tere fókuszálja a háttércsillag fényét. A
jelenség eredményeként a távolabbi csillag fényessége megnő. Amennyiben
a lencséző (azaz a közelebbi) csillagnak bolygója is van, a bolygó
kisebb mértékű és rövidebb ideig tartó fényerősítést okoz. Általában
véve a felfénylés annál rövidebb ideig tart, minél kisebb az elhaladó
bolygó
tömege: egy Földdel összemérhető bolygó esetében mindössze néhány órán
át látszik az exobolygó hatása. A teljes fényváltozást kimérve
megbecsülhető a 
lencséző csillag és a bolygó közti tömegarány, valamint a planéta
pályasugara.

Egy
példa a gravitációs mikrolencsézés jelenségére. A bolygó elhaladása rövid ideig tartó másodlagos
kicsúcsosodást idéz elő a háttércsillag fénygörbéjében. (Az OGLE program felfedezése a Tejútrendszer magjának irányában)

A
mikrolencse-jelenségen alapuló kutatások számos előnnyel rendelkeznek a
többi
exobolygó-kereső módszerrel szemben, mivel jóval érzékenyebbek a
kistömegű bolygókra. Akár földtömegű, vagy csillagához nagyon közel
keringő
planéta is kimutatható ezen eljárással, továbbá olyan bolygók is
megfigyelhetőek vele, amelyek szabadon vándorolnak a csillagközi
térben. Az érzékenysége révén
jóval távolabbi exobolygók felfedezését teszi lehetővé a többi
módszernél, sőt, csak ez a technika képes más galaxisokban létező
bolygók
kimutatására.

Az
Angstrom-program az egész világot behálózó, 2 m-es távcsövekből
álló
hálózatot fog használni az Andromeda-galaxis központi régiójának
kutatására.
A számítások szerint az itt megfigyelhető gravitációs
mikrolencse-jelenségekben mind a háttér, mind a lencséző csillag a
távoli galaxishoz tartozik, azaz ezekkel a mérésekkel ténylegesen
extragalaktikus bolygókat lehet detektálni. A programban La Palmán,
Hawaiin,
Koreában és Arizonában található 2 m-es, jórészt interneten keresztül
távvezérelhető teleszkópok
vesznek részt. S.-J. Chung (Chunguk National University) és munkatársai
megvizsgálták a tervezett program hatékonyságát. Azt találták, hogy a
csillaguktól 1-3 csillagászati egységre keringő, Jupiterhez hasonló
exobolygók esetén napi 3-5 mérést végezve 6% eséllyel detektálhatják
ezeket az égitesteket, ami az Andromeda-köd távolságát figyelembe véve
nagyon jó arány. Számításaik szerint 8 m-es teleszkópokat használva
akár 30-50%-ra lenne növelhető a bolygós lencséző csillagok észrevételi
aránya, erre azonban a közeli években kevés esély látszik, hiszen
jelenleg egyetlen olyan 8 m-es távcső sem létezik, amit kizárólag erre
a célra lehetne használni.

Forrás: Chung, S.J. és munkatársai, Astrophysical Journal, megjelenés alatt

Ajánlat: az OGLE program honlapja 

Hozzászólás

hozzászólás