A tőlünk 63 fényévre található fiatal béta Pictoris csillag körül három üstököst fedezett fel egy osztrák vezetésű csillagász kutatócsoport a NASA TESS exobolygóvadász űrtávcsövének segítségével. Sebastian Zieba, az Innsbrucki Egyetem csillagászati és részecskefizikai tanszékének mesterszakos hallgatója, Konstanze Zwintz kutatócsoportjának tagja így írta le márciusban tett szenzációs felfedezését: „A csillagfény intenzitása jól kimutatható csökkenéseket szenvedett a megfigyelt időszakban. A fényváltozások egyértelműen üstökösök áthaladására utaltak.” A csillag korábbi megfigyelései már utaltak az üstökösök jelenlétére, amit most sikerült igazolni. Magának az üstökösmagnak a méretét nem tudják megállapítani a csillagászok, hiszen az rendkívül kicsiny a csillaghoz képest. A porcsóva mérete sem határozható meg, ugyanis egy kiterjedtebb, ám ritkább csóva pont ugyanolyan elhalványulást okoz átvonuláskor, mint egy kompaktabb, ám sűrűbb üstök.
A közelmúltban három hasonló exoüstökös-rendszert is felfedeztek a NASA Kepler űrtávcsöve által megfigyelt három csillag körül. A csillagászok arra számítanak, hogy a fiatalabb csillagok körül idősebb társaiknál több üstökös keringhet. „A Kepler-űrtávcső az égboltnak csak egy kis szeletét figyelte meg, és azon belül is a Naphoz hasonló idősebb csillagokra összpontosított” – fejti ki Zwintz. – „Ugyanakkor a TESS-űrtávcső szinte a teljes égboltot lefedi, így a fiatal csillagokat is. A jövőben ezért még több exoüstökös-felfedezés várható.”
A fiatal, közeli és fényes béta Pictoris több okból is közismert égitest a csillagászok körében. Többek között azért, mert ez egy delta Scuti típusú pulzáló változócsillag. Elsősorban viszont amiatt, mert „ez a rendszer már az 1980-as években, az első exobolygók felfedezése előtt egy évtizeddel meggyőző bizonyítékokkal szolgált a távoli csillagok körüli bolygórendszerek létére” – fejti ki Zwintz. – „Ugyanabban az időben már gyanakodtak az üstökösök jelenlétére is, mivel megfigyelték a belőlük kipárolgó gázok jellegzetes nyomait. Örömünkre szolgál, hogy ezt a gyanút most sikerült igazolnunk.” A mintegy 23 millió éves égitest „fiatal felnőttnek számít a csillagok között” – szemlélteti a csillagász.
A kutatók arra keresik a választ, hogy milyen gyakoriak az exoüstökösök és vajon a számuk a Naprendszerhez hasonlóan tényleg csökken-e a központi csillag korával. Ez a saját bolygórendszerünk történelmének rekonstruálásában is segítségünkre lenne. Azt ugyanis bizonyosan tudjuk, hogy a Nap körül a keletkezése utáni időkben a mainál sokkal több üstökös keringett. A jövőben a csillagászok az exoüstökösök kémiai összetételét is tanulmányozni szeretnék, különös tekintettel azok víztartalmára. Az üstökösök vízkészlete ugyanis alapvető lehet az élet kialakulásának lehetősége szempontjából. Földünkre is a becsapódó üstökösök szállították a vizet azután, hogy a bolygó felszíne kellően lehűlt annak befogadásához.
Forrás: ScienceDaily
Az itt ismertetett eredményeket bemutató, az Astromony and Astrophysics szakfolyóiratnak beküldött szakcikk kézirata az arXiv.org preprint szerveren érhető el: Sebastian Zieba, Konstanze Zwintz, Matthew A. Kenworthy, Grant M. Kennedy: „A transiting exocomet detected in broadband light by TESS in the β Pictoris system”, Astronomy and Astrophysics, 2019, beküldve
