Furcsa rádiójeleket fogtak a galaxis központjából

10689

Szokatlan rádiójeleket érzékeltek a Tejútrendszer szívének irányából, ami lenyűgözi a csillagászokat. A rádióhullámok mintázata egyik ismert változó rádióforrásnak sem felel meg, így lehet, hogy a csillagok egy új típusával van dolgunk.

„Az új rádiójel legfurcsább tulajdonsága, hogy nagyon erősen, cirkulárisan polarizált. Ez azt jelenti, hogy a hullámok csak egy irányban oszcillálnak, de az irány az idő múlásával forog.” – mondta Ziteng Wang (University of Sydney) az új tanulmány vezető szerzője. „Az égitest fényessége szintén drámaian változik, százszorosára is felfényesedik, és a jel, úgy tűnik, véletlenszerűen kapcsol be és ki. Soha nem láttunk ehhez hasonlót.”

A csillagok több típusa bocsát ki változó erősségű sugárzást az elektromágneses spektrum teljes szélességében. A rádiócsillagászat jelentős fejlődése a különböző változó objektumok vizsgálatának széles területét nyitotta meg, amely segíthet felfedni a Világegyetem titkait. A pulzárok, a szupernóvák, a flercsillagok és a gyors rádiókitörések mind olyan objektumok, amelyeknek változik a fényességük.

„Először úgy gondoltuk, hogy pulzár lehet – egy nagyon sűrű, forgó halott csillag, vagy egy olyan csillagtípus, amely hatalmas kitöréseket produkál. De az új forrás jelei nem egyeznek azokkal, amiket a felsorolt objektumoktól várnánk.” – mondta Wang.

A felfedezést az Astrophysical Journal című szaklapban tették közzé.

A Wang vezette nemzetközi kutatócsoport a nyugat-ausztráliai ASKAP antennarendszerrel fedezte fel az objektumot. Az utánkövetéses vizsgálatokat a dél-afrikai MeerKAT rádiótávcső-hálózattal végezték.

„Az ASKAP hálózattal szokatlan, új objektumokat kerestünk a Variables and Slow Transients (VAST) program keretében 2020-ban és 2021-ben.” – mondta Tara Murphy professzor, Wang PhD témavezetője. „A galaxis központja irányában találtuk az ASKAP J173608.2-321635 jelű objektumot, amely a koordinátáiról kapta az elnevezését. Azért volt egyedülálló, mert eleinte láthatatlan volt, aztán felfényesedett, aztán elhalványodott, és újra feltűnt. Ez a viselkedés rendkívüli volt.”

Miután 2020-ban kilenc hónap alatt hat rádiójelet detektáltak, a csillagászok látható fényben is megpróbálták megkeresni a forrást. Nem találtak semmit. A Parkes rádióteleszkóppal is próbálkoztak, de ismét nem találtak semmit.

„Ezután a sokkal érzékenyebb dél-afrikai MeerKAT rádióteleszkóppal vizsgáltuk. Mivel a jel szakaszos volt, néhány hetente 15 percig figyeltük, remélve, hogy újra láthatjuk. Szerencsére a jel visszatért, de azt tapasztaltuk, hogy a forrás drámaian eltérő módon viselkedett – egyetlen nap alatt eltűnt, annak ellenére, hogy a korábbi ASKAP-megfigyelések során hetekig kitartott.” – mondta Murphy.

Művészi illusztráció az ASKAP J173608.2-321635 jelű forrásról. (Sebastian Zentilomo)

Ez a felfedezés azonban nem árult el sokkal többet a tranziens rádióforrás titkairól.

David Kaplan (University of Wisconsin-Milwaukee), Wang másik konzulense szerint: „A rendelkezésünkre álló információk részben illenek egy másik titokzatos objektumtípusra: a galaxis központjában található változó rádióforrásokra. Míg az új égitest, az ASKAP J173608.2-321635 sok szempontból hasonlít rájuk, sok különbséget látunk. És igazából nem értjük teljesen ezeket a forrásokat sem, így a rejtély csak nő.”

A kutatók az objektum további nyomon követésére készülnek, hogy még többet tudjanak meg róla.

„A következő évtizedben munkába áll a Square Kilometre Array (SKA) rádiótávcső-rendszer, amely képes lesz naponta részletes térképet készíteni az égboltról.” – mondta Murphy. „Arra számítunk, hogy ez a műszer segít majd megoldani az olyan rejtélyeket, mint a legújabb felfedezés, de a kozmosz hatalmas, új területeit is megnyitja számunkra a rádiótartományban.”

Forrás: ScienceDaily

Hozzászólás

hozzászólás