Gammavillanás: halál és élet forrása?

1163

A gammavillanások rendkívül nagyenergiájú jelenségek, amelyek keretében fókuszált és intenzív elektromágneses sugarak indulnak ki, két egymással ellentétes irányban. Az ilyen robbanások részben akkor jöhetnek létre, amikor a nagytömegű csillagok életük végén szupernóvaként fellángolnak. A kataklizma során két, egymással ellentétes irányba az átlagosnál sokkal intenzívebb sugárzás hagyja el az égitestet. A korábbi elgondolások szerint ha egy közeli gammavillanás sugárnyalábja eltalálná a Földet, az katasztrofális következményekkel lenne az élőlényekre. Egy újabb vizsgálat ugyanakkor arra utal, hogy a gyilkos sugarak bizonyos mértékig elő is segíthetik az élet kialakulását.

Egy közeli gammavillanás elektromágneses sugárzása negatív hatással van bioszféránkra. A sugárzás réészben lebontja az ózonréteget, szabad utat engedve a Nap DNS-t roncsoló ultraibolya sugarainak. Emellett a légköri nitrogénből és oxigénből nitrogén-oxidokat hoz létre, amelyek savas esők formájában permetezik a felszínt. A nitrogén-oxidok homályossá is teszik a légkört és a fenti folyamatok elősegítik az aeroszol képződését, azaz csökkentik a felszínre jutó napfény, ami globális hűlést okoz.

Adrian Melott (University of Kansas) vizsgálatai szerint elképzelhető, hogy egy ilyen közeli gammavillanás játszott közre a földtörténeti Ordovicium végén, 440 millió évvel ezelőtt bekövetkezett globális kihalásban. Számítógépes szimulációjában egy olyan gammavillanás következményét vizsgálta, amely a statisztikák alapján jó eséllyel következett be az elmúlt egymilliárd évben a közelünkben. Egy ilyen eseménytől globálisan közel harmada bomlana le az ózonpajzsnak, amitől legalább háromszorosára nőne a felszínt érő ultraibolya sugárzás. A légkörben képződő nitrogén-oxidok révén pedig intenzív pedig savas eső áztatná a felszínt. A modell ugyanakkor rámutatott mindezek kedvező hatására is. A savas esők révén ugyanis erősen megnő a talajban lévő nitrátok mennyisége, utóbbi pedig fontos tápanyagforrás a növényeknek. Egy közeli gammavillanás eszerint nem csak káros sugárzással bír, de trágyázhatja is a földeket. Elképzelhető, hogy ez működött közre a szárazföldi növényzet széleskörű elterjedésében a 440 millió évvel ezelőtti kihalás után. Az érdekes elgondolásra azonban egyelőre nincs bizonyíték, de elméleti megfontolások alapján számolni kell vele.

Az elmúlt évek kutatásai szerint sok kozmikus hatás befolyásolta Földön az élet keletkezését majd fejlődését. Ezek közül több esetben nehéz megállapítani, az adott tényező pozitív vagy negatív hatással volt az élővilág egészére. A fenti teória értelmében egy gammavillanásnak ugyanúgy lehet előnyös és hátrányos következménye is, mint például egy becsapódásnak. Az utóbbi nagyon sok élőlényt pusztít el, de egyben lehetőséget is teremt új fajok kialakulására. A 65 millió évvel ezelőtti nagy becsapódás nélkül például elméletileg ma is lehetnének dinoszauruszaink – ugyanakkor talán nem létezne a Tisztelt Olvasó, hogy ezt konstatálja.

Forrás: Nature.com 2005.05.31.

Hozzászólás

hozzászólás