Megoldódott a Vega rejtélye

2450

A Vega az égbolt ötödik
legfényesebb csillaga. A Naptól 25 fényévnyi
távolságban van, hazánk területéről
tavasztól őszig látható a Lyra (Lant) csillagképben.
Évtizedek óta tudják a csillagászok, hogy
a Vega hőmérséklete és abszolút fényessége nem egyeztethető össze a
csillagok többségére érvényes összefüggések jóslataival, mivel a Vega
mintegy 50%-kal fényesebbnek tűnik, mint amit a hőmérséklete alapján
várnánk.

A Jason Aufdenberg (NOAO) vezette tudóscsoport
a Mount Wilson-on található CHARA (Center for High
Angular Resolution Astronomy) optikai interferométert használta a
mérések során. A műszeregyüttes 6 db 1 m átmérőjű optikai távcsőből
áll,
melyeket Y-alakban
elrendezve igen nagy szögfelbontású interferométert kapunk.
A legnagyobb távolság a távcsőegyüttes
két tagja között 330 méter, azaz így
működtetve a berendezést a szögfelbontás
olyan lesz, mintha egy darab, ám 330 méter átmérőjű
távcsővel észlelnénk. A CHARA 200
mikroívmásodperces részleteket is képes
megpillantani – azaz 1600 kilométerről észrevesz egy
ötforintos érmét.

A rendkívül nagy
szögfelbontás lehetővé tette a fényesség
és a hőmérséklet meghatározását
a Vega felszínének különböző részein. A sejtések beigazolódtak:
a Vega nem egyszerűen egy gömb alakú égitest.
Alakja ellipszoid, de forgástengelye épp a
látóirányunkba mutat. Így korong alakúnak
látszik, s a csillag gyors forgása mindeddig
észrevétlen maradt.

A CHARA mérései
felfedték, hogy a Vega korongja sokkal halványabb a
szélénél, mint a közepén. Ez
természetes következmény akkor, amikor egy csillag
olyan gyorsan forog, hogy kis híján szétszakad.
A csillagászok számításai szerint a Vega
egyenlítői átmérője 2,8-szorosa a Napénak,
de a sarkoknál csak 2,3 szorosa, azaz a csillag 20 százalékkal
nagyobb az egyenlítőn mérve, mint a tengelyen. Az
elnyúlt alak annak az eredménye, hogy a Vega igen
gyorsan, 12,5 óránként megfordul a tengelye
körül – ez a sebesség 92 százaléka a csillagot szétvető kritikus sebességnek.

A Vega korongja a pólus és az egyenlítő irányából. Jobbra összehasonlításképpen a Nap (J. Aufdenberg, NOAO/AURA/NSF).

A mérések szerint a Vega a
pólusoknál 10200 K-es (kb. 9900 oC), ráadásul 2300 fokkal melegebb ott, mint az egyenlítő
közelében. Egy olyan civilizáció, amely a
Vegát az egyenlítője síkjából
nézné, egy sokkal hidegebb és kevésbé
fényes csillagot látna.

A Vega különösen erős
látszó szélsötétedése a fentiek alapján annak tudható be, hogy a forgástengely épp a
Föld felé mutat, és így mi a sokkal forróbb
pólusra látunk rá. A Vega tőlünk 60 napluminozitású csillagnak látszik, pedig az általa kibocsátott fényenergia csak
40-szer múlja felül a Napét. A CHARA eredményei alapján a kutatók
megállapították, hogy a csillag valójában
37 napluminozitású, ami már jó
egyezést mutat az elméleti 40-es értékkel.

Források:

Hozzászólás

hozzászólás