Az amerikai holdszonda oldalára borult, de működik

4864

Az IM-1 Odysseus leszállóegység simán leszállt a Holdra, azonban nem a függőleges helyzetben áll a felszínen, hanem oldalára dőlt, de még így is végez méréseket.

Mint ismeretes, magyar idő szerint 2024. február 23-án 00:23-kor a houstoni székhelyű Intuitive Machines magánvállalat IM-1 Odysseus Lander leszállóegysége sikeresen leszállt a Hold déli poláris vidékén, a Malapert A kráter közelében.

A leszállást követően csak mintegy negyed óra múlva sikerült rádiókapcsolatot létesíteni a szondával. A róla érkező rádiójelek nagyon gyengék voltak, amelyeket csak a NASA Nagytávolságú Követőhálózata (DSN) nagy antennái tudtak megfelelően venni.

A NASA-ESA Nagytávolságú Követőhálózata Madridban levő 70 méter átmérőjű nagy parabolaantennája (NASA, DSNC).

Magyar idő szerint pénteken este 23 órai kezdettel a NASA és az Intuitive Machines magánvállalat sajtókonferenciát tartott a Holdat érés körülményeiről és a program aktuális helyzetéről. Kiderült, hogy még a leszállás megkezdése előtt időben felismerték, hogy a leszállást segítő lézeres magasságmérővel problémák voltak. Így helyette a Doppler-radar (lidar) Navigation Doppler Lidar for Precise Velocity and Range Sensing (NDL) berendezést használták a szonda felszíntől való távolságának és sebességének meghatározására.

A NASA és az Intuitive Machines magánvállalat 2024. február 23-i sajtótájékoztatója. A sajtókonferenciát Nilufar Ramji (balra), a NASA szóvivője vezette. A konferencia résztvevői az asztalnál (balról jobbra): Steve Altemus, az Intuitive Machines magánvállalat vezérigazgatója és társ-alapítója, Joel Kearns, a NASA tudományos kutatási igazgatóhelyettese (NASA Központja, Washington), Tim Crain, az Intuitive Machines műszaki (technológiai) vezetője, a cég társ-alapítója, valamint Prasan Desai, a NASA Űrtechnológiai Részlegének helyettes társ-igazgatója (NASA Központ, Washington).

A sajtókonferencián az Intuitive Machines vezérigazgatója és társ-alapítója, Steve Altemus szemléltette, hogy mi is történt az IM-1 Odysseus leszállóegységgel és miért olyan gyengék a róla érkező rádiójelek.

Az alábbi képeken Steve Altemus szemléletesen bemutatta, hogy a 4,3 m magas és 1,6 átmérőjű leszállóegység hossztengelye a tervek szerint függőleges helyzetben volt, de a felszín közelében a tervezetthez képest kissé nagyobb, kb. 3 m/s sebességgel süllyedt, valamint a felszínnel párhuzamos kb. 1 m/s sebesség-összetevője is volt. Amikor az egyik lába érintette a talajt, a vízszintes irányú sebesség-összetevője elég volt arra, hogy a talajba vagy azon levő felszíni kiemelkedésbe vagy akár mélyedésbe beleakadjon és ezért a lander teste függőlegesből vízszintes helyzetbe dőlve ért talajt a Holdon.

Steve Altemus, az Innovative Machines cég vezérigazgatója és társ-alapítója bemutatja, hogy az Odysseus Lander függőleges helyzetben közelít a Hold felszínéhez a leszállás utolsó szakaszában (NASA TV, 2024.02.23., YouTube).
Az Odysseus Lander lába beakadhatott a Hold felszínébe (vagy a talajba vagy valamilyen felszíni kiemelkedésbe, esetleg mélyedésbe) és a leszállóegység eldől (NASA TV, 2024.02.23., YouTube).
Az Odysseus Lander közel vízszintes helyzetben egyik oldalára fordulva fekszik a Hold felszínén (NASA TV, 2024.02.23., YouTube).

Az alábbi videón végigkövethető a NASA sajtótájékoztatója az IM-1 Odysseus leszállásáról és holdfelszíni működéséről.

NASA News Conference on Intuitive Machines’ First Lunar Landing – NASA TV – 2024. febr. 23. 23:00 CET – 01h33m39s (YouTube).

Az alábbi képen az IM-1 leszállóegységének tervezett függőleges helyzete és a kialakult oldalra dőlt helyzete látható.

Az IM-1 Odysseus leszállóegység a tervek szerint függőleges helyzetben érte volna el a Hold felszínét (jobbra), de oldalára dőlt és vízszintes helyzetben ért talajt (NASA, Intuitive Machines, SPACE.COM, 2025.02.24.).

A leszállóegység vízszintes helyzete több nehézséget is okoz. A szonda rádiójelei eléggé blokkolva vannak a Földdel való normális rádiókapcsolathoz, azaz jóval gyengébb jeleket lehet a szondáról fogni, mint abban az esetben, ha függőleges helyzetben állna. Azonban a többi antenna segít a rádiókapcsolat fenntartásában. Szerencsére a napelemeket érheti a Nap fénye a helyi nappal idején, de a fekvő helyzet miatt a szonda nem biztos, hogy eléggé kiemelkedik ahhoz, hogy mindig érje napfény a holdi déli sarkvidéken alacsony napállásnál, és nem kizárt, hogy felszíni kiemelkedések időnként eltakarják a Napot.

Szerencse, hogy a műszerek és a kamera nem a talaj felé eső oldalán vannak a leszállóegységnek, így azok működhetnek és gyűjthetik az adatokat.

Az eredeti tervek szerint az IM-1 Odyssesus Lander a leszállását követően 9-10 napig végzi a mérési és megfigyelési programját. Ez alatt lehetőség lesz az EagleCam („Sas(szem) Kamera”) kilövésére a szondából, így a kamera a szonda testének helyzetéről, valamint a holdfelszíni környezetről is tud majd felvételeket készíteni. Eredetileg az EagleCam kamerát a leszállás utolsó szakaszában, a felszíntől mintegy 30 méteres magasságban lőtte volna ki a szondából egy automatika, de annak szoftvere nem működött. Az EagleCam egyébként egy CubeSat, amelyen egy kamera van elhelyezve, és elviseli a kilövést és a talajtérést. Hibátlan működés esetén az EagleCam fontos felvételeket készített volna a leszállóegység végleges felszíni helyzetéről és állapotáról.

Az IM-1 Odysseus leszállása közben készített felvételek közül egyet már közzétettek, amely a Hold déli poláris vidékén levő, mintegy 85 km átmérőjű Schomberger (más írásmódban Schoenberger) kráterről készült, ami mintegy 200 km-re van a holdszonda leszállóhelyétől.

Az IM-1 Odysseus leszállása közben a Hold déli sarkvidékén levő, mintegy 85 km átmérőjű Schoemberger-kráterről, halszemoptikával készített felvétele a felszíntől mintegy 10 km magasságból (NASA, Intuituve Machine, IM-1, Universe Today, 2024.02.23.).

A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy napokon belül már a szonda által a felszínen készített felvételeket is közzétesznek. Az is kiderült, hogy a NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) szondája napokon belül az IM-1 Odysseus leszállóhelye fölött halad el, és részletes felvételeket készíthet a leszállóegységről és környezetéről.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Források:

SPACE.COM (2024.02.24.)

SpaceDaily (2024.02.24.)

Universe Today (2024.02.23.)

Kapcsolódó internetes oldalak:

Űrvilág (2024.02.24. 09:30)

MCSE hír (2024.02.2.)

Hozzászólás

hozzászólás