Az összezavart biológiai óráktól kezdve a sugárzáson át a szennyeződések veszélyeiig, Európa számos kísérletet folytat a Nemzetközi Űrállomáson, hogy ezzel is egy lépéssel közelebb kerülhessünk az első emberes marsi küldetéshez. Ahogyan a Földön új hét kezdődik, úgy a földkörüli pályán keringő állomáson folytatódik a kutatás, milyen kihívásokat tartogat majd a vörös bolygóhoz vezető utunk.
Marsi ritmus
Egy Marsra tartó csapat nem az általunk megszokott 24 órás nappal-éjszaka ciklus szerint fog élni, épp úgy, ahogyan az űrállomáson tartózkodó űrhajósok, akik naponta 16 napfelkeltét és naplementét látnak. Kutatók úgy vélik, hogy az ilyen mértékű zavarodás hatással van az asztronauták biológiai órájára is. Hogy kiderítsék, milyen következményei vannak a huzamosabb űrbéli tartózkodásnak az emberi szervezetre nézve, a NASA űrhajósa, Anne McClain 36 órán keresztül két érzékelőt viselt – egyet a homlokán, egy másikat pedig a mellkasán.
Küldetése során ötödik, és egyben utolsó alkalommal követték figyelemmel a testhőmérsékletét, valamint a melatonin szintjét a szervezetében. Az eredményeket összevetik majd azokkal, amiket a misszió előtt, illetve majd után végeznek már a Földön, hogy lássák, pontosan milyen hatások figyelhetőek meg, és hogyan lehet ezeket a mélyűrt célzó küldetések során elkerülni.
Az új ritmushoz való alkalmazkodás – vagy épp nem alkalmazkodás – különböző stratégiáival többet tudhatunk meg az alvásproblémákról, így segítve a Földön azokat, akik nem a természetes ritmus szerint élnek, sokáig fentmaradnak és éjjel dolgoznak. Az idő múlása is problémát okozhat egy marsi úton, mely több mint 500 napig tart. Friss kutatások szerint az űrhajósok máshogy érzékelik az idő múlását, lassabbnak érzik, épp úgy, ahogyan a távolságokat is eltérően észlelik az űrben.
Oxidatív Mars
Az űr megviseli az emberi szervezetet, a Marshoz tartó bolygóközi utazás miatt az űrhajósok öregedési folyamatai felgyorsulnak. A Nemzetközi Űrállomáson folyó kísérletek egyedi lehetőséget nyújtanak, hogy a fokozódó öregedés hatásait reprodukálják, valamint, hogy a jelentős oxidatív folyamatok behatását vizsgálják.
Az Európai Nano Antioxidáns kísérlet innovatív antioxidánsokat keres, hogy a sejteket stimulálva felvegyék a harcot az izomvesztéssel. Élő sejteket és keramikus részecskéket helyeztek 6 napra egy Kubik inkubátorba, mely az ESA Columbus modulján helyezkedik el. A minták felét zéró gravitációhoz közeli állapotban tartották, míg másik felére a Földön megszokott gravitáció hatott.
A cellák jelenleg -80°C-ra hűtve várták, hogy június 3-án a SpaceX Dragon rakétájával hazatérhessenek. A kutatás később megszülető eredményei segíthetnek például a Marsra készülő űrhajósoknak szánt vitaminkészítmények kifejlesztésében.
Mihelyst elhagyjuk a Földet körülvevő védőpajzsot, azaz az atmoszférát, a kozmikus sugárzás komoly problémává válik, különösképpen, ha a Marsra tartunk. A Földön tapasztalható sugárzáshoz képest az űrben 15-szörös a terhelés. A Dosis-3D kísérlet keretein belül a kozmikus sugárzást vizsgálják, valamint azt, hogyan hatol át az űrállomás falain. 11 sugárzásmérő detektort helyeztek el a Columbus oldalaira, hogy rögzítse, mennyi sugárzás jut át, ezzel teljesebb képet alkotva az állomáson belüli sugárterhelés természetéről.
Ellenálló anyagok a bolygóközi utazáshoz
A sugárzás a műszaki berendezésekre is hatással van. Az ESA gyors, kis költségű űrbéli kísérleti berendezése az ICE Cubes nevet viseli. Az egyik ilyen kis kocka – apró moduláris tárolóegységek, melyek a Columbus laboreszközbe vannak beletéve – azt figyeli, hogy állnak ellen az átlagos PC alaplapok a kozmikus sugárzásnak.
A baktériumok és gombák mind az emberi egészségre, mind a felszerelésekre károsak lehetnek, ahogyan az űrállomáson keringetett, folyamatosan újrahasznosított levegőben felgyűlnek. Az ilyen nemkívánt szennyeződéseket kutatják európai kutatók a Matiss-2 kísérletben. Ennek során olyan anyagokat próbálnak kifejleszteni, melyek jobbak lennének űrállomásokat és űreszközöket építeni, ami külösen fontos lesz a Marsra tartó utunk tervezéséhez. A kísérlet során az anyagokat kutatók vizsgálják, hogy lássák, hogyan alakítanak ki rajta vékony biofilm réteget a baktériumok, mely aztán védőpajzsként szolgál a takarítószerek ellen, illetve segíti a felületen való megtapadást is.
Forrás: ESA
