A Neptunuszról készített 2022-es felvétel után az űrteleszkóp most a Naprendszer másik jégóriását vette célba. Az Uránusz egy meglehetősen furcsa bolygó a Naprendszerünkben, oldalára borulva kering a Nap körül, emiatt pedig extrém szélsőséges évszakok fordulnak elő rajta. Habár a bolygó légköre közel egyöntetűnek látszott a Voyager-2 űrszonda 1986-ban készített fényképein, további földi és űrteleszkópos megfigyelések során vad viharokat találtak benne. A NASA James Webb-űrteleszkópja is célba vette az Uránuszt, az elkészített fényképen pedig komplex gyűrűrendszer, fényes poláris sapka és valószínűleg viharfelhők is látszanak.
Az új felvételen látható gyűrűrendszer az űrteleszkóp elképesztő érzékenységét is demonstrálja, hiszen a halvány porgyűrűket eddig mindössze kétszer sikerült ilyen élesen megörökíteni: a Voyager-2 űrszonda 1986-os elhaladása során, illetve a Keck Obszervatórium korszerű adaptív optikájával.
A Naptól számított hetedik bolygó, az Uránusz az oldalára borulva halad, a keringési síkjához képest kb. 90°-kal dőlve. Ennek következtében roppant szélsőségesek az évszakok, hiszen a bolygó sarkvidékei akár sok éven át tartó folyamatos napfény után ugyanennyi évig tartó sötétségben maradnak (az Uránusz 84 év alatt kerüli meg a Napot). Jelenleg a Webb-képen is látható északi sarkvidéken éppen késő tavasz van, a helyi nyár 2028-ban fog megkezdődni. Ehhez képest, amikor a Voyager-2 látogatta meg a bolygót, akkor a déli sarkvidéken volt nyár, ami most az űr sötétje felé fordulva nem látszik.
Az új fénykép a Webb-űrteleszkóp közeli infravörös tartományon érzékeny NIRCam eszközének két szűrőjével készített felvételeit kombinálja össze. A képen az 1,4 mikrométeres hullámhossz kék, a 3,0 mikrométeres pedig narancssárga színt kapott. A bolygó így a keletkezett reprezentatív színes képen kékes színűnek látszik.
Amikor a Voyager-2 látható tartományon fényképezte le az Uránuszt, akkor azon szinte egyenletes kékeszöld golyónak látszott. A Webb-űrteleszkóp infravörösben is érzékeny kameráinak, valamint korszerű eszközeinek köszönhetően jóval több részlet fedezhető fel. Az Uránusz légköre valójában sokkal dinamikusabb, mint a Voyager-2 felvételén tűnt.
A képen látható, éppen a Nap felé forduló fényes folt a pólussapka, aminek a viselkedése szintén különleges. Úgy tűnik, hogy akkor jelenik meg, amikor közvetlen napfény éri nyáron, ősszel pedig eltűnik. Az új Webb-adatok segítségével erről a titokzatos folyamatról is többet tudhatunk meg, ugyanis meglepő tulajdonsága derült ki a poláris sapkának: egy enyhén fényesebb régiót vettek észre a sapka középpontjában. Korábban a Hubble-űrteleszkóppal vagy a Keck Obszervatóriumban készített fényképeken ez nem volt megfigyelhető.
A pólussapka szélén fényes felhő és néhány halványabb elnyúló képződmény látszik, továbbá a bolygó bal szélén még egy fényesebb felhőt vehetünk észre. A vélhetőleg viharokkal összefüggésbe hozható felhőket gyakran látni infravörös hullámhosszon az Uránusz légkörében. A bolygó belső részeinek kémiai összetétele miatt a jégóriások kategóriájába tartozik. Tömegének java része ,,jeges” anyagok (víz, metán és ammónia) forró, sűrű keveréke egy kis méretű sziklás mag körül.
Az Uránusznak tizenhárom ismert gyűrűje van, ezek közül tizenegy megfigyelhető a Webb-űrteleszkóp felvételén is. Némelyik olyan fényes a fényképen, hogy ha elég közel vannak egymáshoz, akkor a képen összeolvadnak. A bolygó gyűrűi közül kilenc tartozik a fő gyűrűk közé, kettő pedig halványabb porgyűrű (pl. a képen megjelölt dzéta (zeta) gyűrű). A kutatók bíznak benne, hogy a Webb-űrteleszkóp lencsevégre fogja tudni kapni a két halványabb külső gyűrűt is, amiket a Hubble-űrteleszkóp 2007-es megfigyelései során fedeztek fel.
A Webb fényképén hat holdját is megfigyelhetjük. A felvétel készítéséhez rövid ideig, mindössze 12 percig exponáltak, és csak kétféle szűrőt használtak. A nyilvánosságra hozott felvétel tehát csak az űrtávcső képességeinek töredékét mutatja be nekünk. Az Uránusz további kutatása már folyamatban van, és a James Webb űrtávcsővel a közeljövőben többször is terveznek újabb megfigyeléseket.
Forrás: Webb Telescope , ESA
