Egy új Boyajian-csillagot találhattak a VISTA adataiban

2321

Egyedülálló változócsillag felfedezését jelentették be Roberto K. Saito (Santa Catarinai Állami Egyetem, Brazília) és munkatársai az arXiv preprintportálon közzétett tanulmányukban.

Az elmúlt években az égboltfelmérő programok segítségével változócsillagok új osztályait sikerült azonosítani, így bővültek ismereteink a változók Univerzumáról. Az új égitestek némelyike kifejezetten ritka a maga nemében. Ilyen a KIC 8462852 (más elnevezéssel Tabby csillaga vagy Boyajian-csillag), egy F3 IV/V típusú csillag, amelynek fénygörbéje szabálytalan, aperiodikus változást mutat, valamint a J1407 jelű, gyűrűrendszerrel körülvett változócsillag, amelyet Eric Mamajek fedezett fel. A Saito és munkatársai által talált új változócsillag erre a két különleges csillagra hasonlít.

Multispektrális hamisszínes felvétel arról az égterületről, ahol a VVV-WIT-007 található. A középpontban a piros irányzék jelöli a VVV-WIT-007-et. (Forrás: Saito et al. 2018)

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) infravörös égboltfelmérő programja, a VVV (VISTA Variables in Via Lactea) a Tejútrendszer belső régiójában található változócsillagokról készít felvételeket. A program az RR Lyrae és a cefeida típusú változók távolságát viszonyítási alapul véve a Tejútrendszer háromdimenziós szerkezetének feltérképezésére összpontosít, de az adatokat egyebek mellett mikrolencse-események, fedési kettősök és fősorozat előtti változók kutatására is felhasználják. A változócsillagként azonosított égitestek között vannak olyanok, amelyek egyik ismert változócsillag-osztályba sem illenek. Ezeket „What Is This” (Mi ez?), vagyis WIT-objektumoknak nevezik. A legtöbb, mostanáig felfedezett VVV-WIT jelzésű égitest nagy amplitúdójú változócsillag. A VVV-WIT-06-os változó például hirtelen felfényesedést produkált (tranziens), így valószínűleg egy közeli szupernóva, ritka galaktikus nóva vagy csillagok összeolvadása lehet. A most közzétett VVV-WIT-07 jelzésű változó a maga nemében egyedülálló tulajdonságokkal bír.

A felfedezésre véletlenül került sor, amikor nagy amplitúdójú változócsillagokat kerestek a VISTA adataiban. A VVV-WIT-07 úgy akadt fenn a rostán, hogy 2012 júliusában egy különösen nagy amplitúdójú fényességváltozást produkált. A közeli infravörös hullámhossztartományban a fénygörbe szabálytalan változást mutatott: egy kb. 48 napig tartó kis mértékű halványodásra rárakódott egy rövidebb, 11 napon át tartó 1,8 magnitúdós mélypont. A többi periódus alapján számított 14,35 magnitúdós átlagfényességhez képest ez nagy fényességváltozás, mivel azt jelenti, hogy a közeli infravörös tartományra eső fluxus 80%-kal csökkent a 2012. júliusi elhalványodás során.

A VVV-WIT-007 fénygörbéje közeli infravörösben. A 2010-2018-as időszakból 85 adatpontot tartalmaz, köztük a VISTA-felmérés adatait. A kiemelés a 2012. júliusi eseményt mutatja. (Forrás: Saito et al. 2018)

A kutatókban felmerült több lehetséges magyarázat is a változó különleges viselkedésére, például, hogy egy fiatal csillagról, egy porstruktúrával körülvett T Tauri típusú változóról, egy kiterjedt közeli objektum által elhalványított fősorozati csillagról, egy R CrB típusú változócsillagról, vagy esetleg egy hosszú periódusú röntgenkettősről van szó, de egyik sem áll maradéktalanul összhangban a rendelkezésre álló adatokkal. Amennyiben a VVV-WIT-007 a Mamajek által talált változóhoz hasonló csillag, az azt jelenti, hogy ezek az objektumok sokkal gyakoribbak, mint korábban hitték. Talán csak azért nem találtak eddig hasonlókat, mert nem ezeket keresték. A szinoptikus felmérések új generációja, az LSST, a WFIRST és a PLATO jelentős szerepet fog játszani a változócsillagok feltérképezésében is, és bizonyára sok más érdekes felfedezéssel is szolgál majd.

Forrás: arXiv

Hozzászólás

hozzászólás