Noha minden egyes Marsra szállás idegőrlő mérnöki teljesítmény, minden próbának megvannak a maga előnyei, attól függően, hogy az egység merre megy és milyen kutatásokat tervez végezni. November 26-án a NASA egy újabb űreszközt próbál biztonságosan a Marsra helyezni. Az InSight leszállóegység a bolygó belső szerkezetét fogja kutatni – az első dedikált küldetés, amely ezzel fog foglalkozni. Íme néhány dolog, amit érdemes tudni a leszállásról:
A Marson leszállni nehéz
A vörös bolygóra valaha indított missziók mindössze 40 százaléka volt sikeres, a küldő űrügynökségtől függetlenül. Egyelőre egyedül csak az Egyesült Államok egységei élték túl a Mars felszínére megérkezést. A vékony atmoszféra (a földinek csak 1 százaléka) miatt kicsi a súrlódás, ami az űreszközt lassíthatná. Ennek ellenére a NASA hosszú ideje sikeres, 1965 óta többször elrepült, keringett, leszállt és „autózott” is a Marson.
2018. november 26., amikor az InSight megkísérli a leszállást a vörös bolygóra, minden bizonnyal idegőrlő nap lesz. A fenti angol nyelvű videóban Robert Manning, a NASA Jet Propulsion Laboratory vezető mérnöke magyarázza el a biztonságos leszálláshoz szükséges kritikus lépéseket.
Az InSight kipróbált és megbízható technológiát használ
2008-ban a NASA Jet Propulsion Laboratory (Pasadena, Kalifornia) kutatóközpontja sikerrel leszállította a Phoenix marsjárót a bolygó északi sarkán. Az InSight a Phoenix egységen alapul, mindkettőt a Denverben található Lockheed Martin Space építette. Bár a hőpajzson és az ejtőernyőn is javítgattak, az általános leszállási elképzelés nem változott. Miután az utazó szakasz után leválik, egy ún. aeroshell formájában ereszkedik le a légkörben. Az ejtőernyő és a fékezőrakéták szolgálnak lassításként, a felfüggesztett lábak pedig elnyelik a leérkezés okozta rázkódás egy részét.
Az InSight a „Mars legnagyobb parkolójában” száll le
Az InSight tudományos célú berendezéseinek legnagyobb előnye, hogy ugyanolyan értékes adatokat tud szerezni függetlenül attól, hogy hol van a bolygón. Így aztán nem kell a lapos, szilárd (ideálisan kevés sziklával és kővel borított) felszínnél bonyolultabb tereppel vesződni. A missziót vezető csoport tagjai az Elysium Planitia leszállóhelyet olykor a „Mars legnagyobb parkolójának” is nevezik.
Az Insight porviharban is le tud szállni
A küldetés mérnökei szívós gépet építettek, mely képes porviharban is biztonságosan leszállni, ha szükséges. Az űreszköz hőpajzsa elég vastag ahhoz, hogy kibírja a por okozta „homokfúvást” is. Az ejtőernyő függesztései erősebbek a Phoenix-énél, arra az esetre, hogyha nagyobb légellenállást kell kibírnia porvihar során várható légköri körülmények között.
A belépés, ereszkedés és leszállás forgatókönyv is flexibilis kissé a változó időjárás kezelésére. A missziót vezető csapat napi időjárás jelentést fog kapni a NASA Mars Reconnaissance Orbiter keringőegységétől a leszállást megelőző pár napban, hogy annak megfelelően állítsák be az ejtőernyő kinyitásának idejét, valamint a marsi felszín érzékeléséhez szükséges radar indítását.
Leszállás után az InSight sok új eredménnyel szolgál majd a kőzetbolygókról
Az InSight a mienkhez hasonló bolygók belső szerkezetét fogja kutatni. A küldetést vezető kutatók bíznak benne, hogy a Mars belsejének tanulmányozásával megérthetjük, hogyan alakulnak ki más sziklás égitestek, mint például a Föld és a Hold is. A mi bolygónk és a Mars ugyanabból az ősi anyagból formálódott több mint 4,5 milliárd éve, de elég különbözőek lettek. Miért?
Eddig egyetlen kőzetbolygót tanulmányoztunk részletesen: a Földet. A mi bolygónk és a Mars belső szerkezetének összevetéséből remélhetőleg jobban fogjuk érteni a saját Naprendszerünket is. Amit tanulunk, talán segítheti a földszerű exobolygók keresését is, jobban leszűkítve az életre alkalmas jelöltek listáját. Így tehát az InSight sokkal több, mint egy sima Mars-küldetés.
Az InSight-ról többet itt olvashatnak. A cikk forrása, benne további információkkal az InSight egyes eszközeiért felelős űrügynökségekről: NASA JPL
