Élesebben lát a chilei VLT infravörösben: a legújabb műszer elsőként egy galaxis belső gyűrűjét örökítette meg

3611

Az ESO legújabb tudományos műszere, az Enhanced Resolution Imager and Spectrograph (ERIS) sikeresen elvégezte első tesztmegfigyeléseit. Az egyik első mérése az NGC 1097 galaxis szívét örökítette meg lenyűgöző részletességgel. Ez az infravörös műszer az ESO észak-chilei Cerro Paranalban található Nagyon Nagy Távcsövének (VLT) műszere, amely még finomabb és részletesebb megfigyelésekre alkalmas, ezzel élen járva a Naprendszer, az exobolygók és a galaxisok megfigyeléseiben.

Az ERIS sokoldalúsága a csillagászati kutatások számos területén használható, mivel egyetlen 8,2 méteres teleszkóppal minden eddiginél élesebb képeket lehet elkészíteni vele. Ezt adaptív optika segítségével fogja megtenni, amely egy olyan technika, amellyel valós időben korrigálhatóak a Föld légkörének torzító hatásai. Az ERIS legalább tíz évig lesz aktív, és várhatóan számtalan csillagászati témához fog jelentős mértékben hozzájárulni, a távoli galaxisoktól és fekete lyukaktól kezdve egészen az exobolygókig és saját Naprendszerünkön belüli törpebolygókig.

„Reméljük, hogy az ERIS nemcsak a fő tudományos célkitűzéseit teljesíti majd – mondja Harald Kuntschner, az ESO ERIS projekt-tudósa – hanem sokoldalúsága miatt számos más tudományos témában is felhasználható lesz, ami remélhetőleg új megoldásokhoz és váratlan eredményekhez vezet majd.”

Az ERIS legelső tesztmegfigyeléseire ez év februárjában került sor, majd további megfigyeléseket végeztek augusztusban és novemberben a műszer határértékeinek tesztelésére. Az egyik ilyen megfigyelés a Földtől 45 millió fényévre, a Fornax csillagképben található NGC 1097 galaxis belső gyűrűjét mutatja. Ez a gázból és porból álló gyűrű a galaxis kellős közepén található, a benne lévő fényes foltok példátlan részletességgel elénk táruló csillagbölcsők. Az izzó központ a galaxis aktív szívét mutatja, egy szupernagy tömegű fekete lyukat, amely a környezetéből táplálkozik. Hogy érzékelni lehessen az ERIS felbontását, ez a részletes kép az égboltnak a telihold méreténél 30-szor kisebb részét mutatja.

Az NGC 1097 galaxis belső gyűrűje az ERIS szemével. A gázból és porból álló gyűrű a galaxis közepén helyezkedik el. A gyűrű fényes foltjai példátlan részletességgel elénk táruló csillagbölcsők. A képet négy különböző szűrőn keresztül készítette az ERIS legmodernebb infravörös képalkotója, a Near Infrared Camera System, más néven NIX. A szűrőket a kék, zöld, piros és bíbor színek képviselik, az utóbbi kiemeli a gyűrű kompakt területeit.

A VLT 4-es számú segédteleszkópjára szerelt ERIS átveszi a nagyon sikeres NACO és SINFONI műszerek szerepét, így a következő évtized során a felszereltség lényeges fejlesztésének biztosít teret.

Az ERIS a legkorszerűbb infravörös képalkotó berendezéssel, a Near Infrared Camera System-mel (más néven NIX-szel) büszkélkedhet, amelyet az NGC 1097 belső gyűrűjének leképezésére használtak. A NIX új és egyedi nézetet kínál számos különböző csillagászati objektumról, mint pl. exobolygókról, valamint a fiatal csillagok körüli gáz- és porkorongokról. Használható a koronagráfiának nevezett technikára, amely a napfogyatkozáshoz hasonlóan blokkolja a csillagok fényét, lehetővé téve a körülöttük lévő halvány bolygók megfigyelését.

Az NGC 1097 belső gyűrűjének NACO és ERIS által készített felvételeinek összehasonlítása.

Az ERIS egy SPIFFIER nevű 3D-s spektrográfot is tartalmaz, amely a SINFONI SPIFFI (Spectrometer for Infrared Faint Field Imaging) korszerűbb változata. A SPIFFIER a látómező minden egyes pixeléről spektrumot gyűjt. Ez lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy hihetetlen részletességgel tanulmányozzák például a távoli galaxisok dinamikáját, vagy megmérjék a Tejútrendszer közepén lévő szupernagy tömegű fekete lyuk körül keringő csillagok sebességét, ami kulcsfontosságú az általános relativitáselmélet tesztelésében és a fekete lyukak fizikájának megértésében.

Az ERIS adaptív optikai modulja érzékelőkkel van felszerelve, amelyek a légköri turbulencia mérés közbeni elemzését végzik valódi csillagászati forrás vagy mesterséges lézeres vezetőcsillag megfigyelésével. Ezt az információt másodpercenként akár ezerszer is elküldi a VLT deformálható másodlagos tükrének, amely aztán valós időben korrigálja az elmosódást és ezáltal részletesebb képeket készít.

„Az ERIS új életet lehel a VLT alapvető adaptív optikai képalkotási és spektroszkópiai képességébe” – mondja Ric Davies, az ERIS konzorcium vezető kutatója és a Max-Planck Institute for Extraterrestrial Physics kutatója. „A projektben részt vevők évek óta tartó erőfeszítéseinek köszönhetően számos tudományos projekt már most profitálhat a műszer által elérhető kiváló felbontásból és érzékenységből.”

Az ERIS-t a Max-Planck Institute for Extraterrestrial Physics (Németország) vezetésével egy konzorcium tervezte és építette, köztük a National Institute for Astrophysics (INAF, Olaszország), az UK Astronomy Technology Centre (Egyesült Királyság), ETH Zürich (Svájc) és NOVA (Hollandia), az ESO-val együtt.

Forrás: eso.org

Hozzászólás

hozzászólás