Az alábbi a felvételt a csillagászok az Európai Déli Obszervatórium (ESO) által a chilei Atacama-sivatagban működtetett Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-hálózattal készítették a Tejútrendszer központjában megbújó nagyon nagytömegű fekete lyuk, a Sagittarius A* környezetéről. A láthatatlan központi égitest helyét kis kör jelöli. A legfrissebb kutatások meglepő eredményei szerint a központi fekete lyuk körül kis méretű csillagközi gáz- és porfelhők keringenek hatalmas sebességekkel.
Most először mutatták ki a csillagászok ezeket a hidrogénben gazdag molekulafelhőcskéket. A felvétel valójában a molekulák, így például a szén-monoxid eloszlását mutatja, ami a molekulafelhőcskék második leggyakoribb összetevője. Ezek a felhőfoszlányok tőlünk 26 000 fényévre találhatóak, és a fekete lyuktól kevesebb mint egy fényév távolságban keringenek nagy sebességgel. A központi fekete lyuk körül régebben áramló hatalmas felhőkből mára visszamaradt kicsiny felhők az ALMA különösen nagy felbontásának köszönhetően váltak láthatóvá. A korábbi felhőket a fekete lyuk gravitációjának árapályerői szaggatták szét sűrűbb darabokra, valamint egy rövid életű ritkább komponensre. Ez utóbbi diffúz gázról a Sagittarius A* rajta áthaladó szinkrotronsugárzásában megjelenő nyomok alapján tudunk.
Habár a molekulafelhők potenciális csillagbölcsők, ezekből a felhőcskékből nem valószínű, hogy valaha is csillagok keletkeznének. Tömegük viszonylag kicsi, összesen mindössze nagyjából 60 naptömeg, és a közeli Sagittarius A* rendkívül erős gravitációs tere is megzavarja a csillagkeletkezés folyamatát.
Míg a Sagittarius A* körül keringő csillagokat rendszeresen követik a csillagászok, ezeket a központhoz közeli sűrű molekulafelhőcskéket eddig még nem figyelték meg.
Forrás: ESO
