A Hubble Űrteleszkóp segítségével részletesen megvizsgálták a Perseus galaxishalmazban található egyik elliptikus csillagvárost övező hatalmas filament-erdőt. Még ma sem tisztázott, hogy miképp maradhat fenn egy ilyen nagy, ám finomszerkezetű struktúra az NGC 1275 galaxis körül. A galaxis mélye egy fekete lyukat rejt, amely miközben magába szippantja a körülötte levő anyagot, egyúttal részecskesugarakat lövell ki. Ezek aztán óriási buborékokat fújnak az ionizált gázból. Ahogy a buborékok tágulnak és a gáz hűl, akár 20 ezer fényév hosszú, és 200 fényév széles szálak keletkeznek, melyek behálózzák a galaxis környezetét.
NGC 1275 galaxis (Fabian et al./NASA nyomán)
A legújabb vizsgálatok alapján Andrew Fabian (Cambridge University) és munkatársai úgy gondolják, hogy a filamenteket azért nem szakítja szét a gravitációs erő, mert a mágneses mező megóvja őket azáltal, hogy fogva tartja a szálakat alkotó töltött részecskéket. A szálas szerkezet részletei alapján úgy vélik, csak mágneses mező lehet az egyetlen természeti erő, mely képes tartósan fenntartani ezt a bonyolult struktúrát. Ám ez a mágneses tér meglepően gyenge, a Föld felszínén mérhetőnek csupán 0,01%-a! További érdekesség, hogy a filamenteket alkotó lehűlt gáz csupán pár száz Celsius fokos, szemben a környezetében levő 40 millió fokos galaxishalmazbeli anyaggal, melyet erős röntgensugárzása árul el.
Ahogy a kialakulásuk és fennmaradásuk, úgy az sem volt eddig világos, milyen idősek lehetnek a képződmények. A filamentek mozgásának sebességéből úgy gondolják a kutatók, hogy 100 millió évnél is idősebbek lehetnek. További érdekesség, hogy mivel a mágneses tér megakadályozza a szálak gázanyagának összesűrűsödését, ezáltal a csillagkeletkezés sem indulhat be bennük. Ez a tény viszont megoldást jelent egy kozmológiai talányra, hogy miért találni jóval kevesebb óriási galaxist, mint amennyit a modellek előrejeleznek: a csillagkeletkezést gátló mágneses tér fékezi a galaxisok növekedését is.
