Hogyan alakultak ki a ma látható spirálgalaxisok?

894

A galaxisok morfológiájával, illetve kialakulási folyamataikkal kapcsolatos kérdések a csillagászat legtöbbet vitatott problémái közé tartoznak. A galaxisokat alakjuk szerint először Edwin Hubble osztályozta 1926-ban, létrehozva az ismert hangvilla alakú klasszifikációs sémát. Francois Hammer (Observatoire de Paris) és munkatársai a Hubble munkáján alapuló ma is használatos osztályozási sémát – lényegében két Hubble-sorozatot alakítva ki – két különböző (időbeli) ponton egészítették ki. Munkájuk során 116 lokális, illetve 148 térben és időben is távoli galaxist vizsgáltak a Hubble Űrteleszkóp felvételei és az SDSS (Sloan Digital Sky Survey) adatbázisa alapján. Az Univerzum jelenének a távoli, idős galaxisok morfológiájával történő összekapcsolását célzó felmérés azt az eredményt hozta, hogy a 6 milliárd fényév távolságban lévő galaxisok formája alapján konstruált Hubble-séma lényegesen különbözik a közeli galaxisok segítségével felrajzolható sorozattól.

A közeli és a távoli galaxisok morfológiája közti különbség. A közeli galaxisok között 3% elliptikus, 15% lencse alakú, 72% spirális és 10% pekuliáris. A távoliak között ezek az arányok a következők: 4% elliptikus, 13% lentikuláris, 31% spirális és 52% pekuliáris. A számarányok azt jelzik, hogy a pekuliáris galaxisok végül spirálisokká fejlődtek. A kép eredeti, nagyfelbontású változata itt tekinthető meg.
[NASA, ESA, SDSS, R. Delgado-Serrano és F. Hammer (Observatoire de Paris)]

A csoport egyik tagja, Rodney Delgado-Serrano szerint 6 milliárd évvel ezelőtt meglepetésre sokkal több ún. pekuliáris (rendhagyó, különleges, szabálytalan) galaxis volt, mint ma. Ez pedig azt jelenti, hogy az elmúlt 6 milliárd év során ezeknek a galaxisoknak spirálgalaxisokká kellett fejlődniük, mégpedig az elképzelések szerint ütközési, összeolvadási folyamatokon keresztül. Ezekről az új galaxisokat létrehozó folyamatokról eddig azt gondolták, hogy a körülbelül 8 milliárd évvel ezelőtti időszakra lecsengtek, az új eredmények azonban azt jelzik, hogy valószínűleg egészen 4 milliárd évvel ezelőttig gyakran előfordultak.

Hammer és munkatársai azon általánosan elfogadott nézettel szemben, miszerint a galaxisösszeolvadások elliptikus galaxisok kialakulásához vezetnek, inkább azt az elképzelésüket propagálják, hogy pekuliáris és gázban gazdag kölcsönható objektumok összeolvadása spirális galaxisok létrejöttét eredményezi. Saját Tejútrendszerünket az utóbbi (csillagászati értelemben vett) időkben elkerülték a potenciálisan kölcsönható galaxisok, fejlődése viszonylag nyugodt, csendes volt. Nem volt azonban ilyen szerencsés a szomszédos óriási Andromeda-köd, ezen galaxis esete jól beleillik a Hammerék által támogatott forgatókönyvbe.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban jelent meg.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás