Furcsa ötletnek köszönhetően észlelt három erős marsrengést a NASA InSight egysége

4541

Az eddig észlelt legnagyobb marsrengéssel ünnepelte ezredik marsi napját szeptember 18-án a NASA InSight leszállóegysége. A közel másfél órán át tartó rengést körülbelül 4,2 magnitúdósnak becsülik. Egy hónap leforgása alatt ez már a harmadik jelentős marsrengés az augusztus 25-i 4,2, illetve 4,1 magnitúdósok mellett. Összehasonlításként a 4,2 magnitúdós rengés energiája ötször akkora, mint a küldetés 2019-ben észlelt eddigi rekordere, a 3,7-es marsrengés.

Az InSight küldetés során szeizmikus hullámokkal vizsgálják a Mars belső szerkezetét. A bolygó kérgén, köpenyén és magján keresztülhaladó hullámok megváltoznak, ebből lehet következtetni arra, mi van a felszín alatt. A megszerzett tudás pedig általában mesél nekünk a kőzetbolygók kialakulásáról, beleértve a Földet és a Holdunkat is.

Az InSight szeizmométerét a SEIS nevet viselő, speciális dóm védi a széltől és hőmérséklet-ingadozástól. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

Az új észlelések az InSight kutatócsoport leleményességének is köszönhetők. Ahogyan a Mars erősen elliptikus pályáján egyre messzebb került a Naptól, több energiát kellett fordítania a melegítésre. Ez, illetve a napelemeken felhalmozódó finom marsi por erősen lecsökkentette a rendelkezésre álló energia mennyiségét. Több esetben is egy-egy műszert le kellett kapcsolni, hogy a leszállóegység működőképes maradjon.

A probléma megoldása roppant kreatív, sőt, elsőre furcsán is hangozhat, ugyanis a porlepte napelemeket még több porral rászórásával tisztították meg. Az InSight robotkarjának segítségével regolitot öntöttek a napelemek szélére, bízva abban, hogy a nagyobb szemcsék lesöprik a port, ahogyan a szél keresztülfújja őket a cellák felületén. A számításaik pedig bejöttek, több kör tisztítás után sikerült nagyjából állandó szintre hozni az InSight energiáját.

A NASA InSight napelemeinek tisztítása. Figyeljük meg a robotkartól balra levő napelemtábla sötétedését. Innen látszik, hogy sikerült leseperni egy adagot a vöröses marsi porból és jobban átlátszik a napelemek eredeti, sötét színe. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

A szeptember 18-i rengést még tanulmányozzák, az augusztus 25-i marsrengésekről viszont már vannak információink. A 4,2 magnitúdós eseményt kb. 8 500 km távolságból észlelte az InSight, ezzel pedig az eddig mért legtávolabbi rengéssé lépett elő.

A pontos forrás behatárolásán és a szeizmikus hullámok útvonalának rekonstruálásán még dolgoznak, de azt már lehet tudni, hogy sokkal messzebbről származott, mint az eddigi összes rengés forrásainak vélt régió, a kb. 1 609 km távolságban elterülő Cerberus Fossae (itt az elmúlt néhány millió évben láva folyhatott). Az egyik különösen érdekes potenciális helyszín Valles Marineris, az egyenlítő térségén keresztülvágó hosszú szurdokrendszer, amelynek közepe körülbelül 6 027 km távolságra található az InSight leszállóegységtől.

Az is meglepő, hogy az augusztus 25-én észlelt két rengés különböző típusúnak bizonyult. A 4,2 magnitúdósban főként lassú, alacsony frekvenciájú vibrációk domináltak, míg a 4,1 erősségűben gyors, magas frekvenciájúak. Ez utóbbi továbbá jóval közelebbről érkezett, alig 925 km-ről.

Ezek jó hírek a szeizmológusoknak, ugyanis különböző távolságokról, különböző típusú hullámok detektálásával sokkal többet tudhatunk meg a bolygó belső szerkezetéről is. Ezen a nyáron korábbi mérési eredményekből például már meg tudták határozni a bolygó kérgének és köpenyének vastagságát, illetve olvadt magjának méretét is.

A NASA InSight leszállóegysége teljes pompájában, a robotkar végére erősített kamera képén. A felvétel március 15. és április 11. közötti 14 fotó mozaikolásával készült. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

Eltéréseik ellenére a két augusztusi rengés mégis hasonlít egymásra: mindkettő nappal történt, ami a legszelesebb (és így, egy szeizmométer számára legzajosabb) része a marsi napnak. Legtöbbször éjszaka mérnek marsrengéseket, mikor a bolygó lehűl és gyenge a légmozgás. Ez a két marsrengés viszont elég nagy volt ahhoz, hogy még a szél zaján keresztül is mérhető lehessen.

A következő hetekben a konjukció miatt elhalkul a kapcsolat a leszállóegység és a földi irányítóközpont között. Szeptember 29-e után már nem küldenek parancsokat, a szeizmométer viszont a kommunikációs szünet alatt is folyamatosan mérni fog.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás