Az alábbi felvételt az európai és japán űrügynökség közös küldetéseként megvalósuló BepiColombo űrszonda készítette a Merkúrról. Bár a szonda végső célja maga a bolygó lesz, most még csak gyorsan elhaladt a Merkúr mellett, hogy évek múltán már megfelelő sebességgel érkezhessen meg a Naprendszer legbelső bolygójához.
A BepiColombo 2018. október 20-án indult el összesen tízévesre tervezett küldetésére. A cél a Merkúr hosszú távú megfigyelése, ám a Naptól 0,3 és 0,46 csillagászati egység között ingadozó távolságú bolygó megközelítése egyáltalán nem egyszerű feladat. A Merkúr ugyanis a Földnél jóval nagyobb sebességgel kering csillagunk körül, az ehhez való idomulást pedig az űrszonda ún. gravitációs hintamanőverek révén éri el. Utóbbiakból összesen kilencre kerül sor: egy a Föld, kettő a Vénusz, hat pedig maga a Merkúr mellett, mire a BepiColombo 2025 karácsonyakor végre pályára állhat a bolygó körül.
A BepiColombo hat közeli elhaladása közül az elsőt teljesítette október 2-án, amelynek révén immáron csökkentette a Merkúrhoz képest jelenleg még túl nagy sebességét. A szonda bolygótól mért távolsága magyar idő szerint hajnali 1:34-kor volt a legkisebb, mindössze 199 km. A fenti látványos felvételt tíz perccel később készítette az űrszonda Mercury Transfer Module (MTM) része a bolygó északi féltekéről. A képen több jól ismert felszíni forma is felismerhető, mint például az aszteroidabecsapódás nyomán kialakult Calvino-kráter és az azt körülvevő, lávaömlések formálta Rudaki-síkság. Kissé lejjebb egy különösen világos régió fedezhető fel: ez a 160 km átmérőjű Lermontov-kráter, amelyben korábbi vulkanikus aktivitás nyomán illékony anyagokat eregető üregek találhatóak.
A BepiColombo misszió összesen három modulból áll. Az MTM szerepe mindössze a 2025-ös orbitális pályára állásig tart, ott ugyanis leválik róla a Mercury Planet Orbiter (MPO) és a Mercury Magnetospheric Orbiter (MMO, avagy japán beceneve szerint Mio). Előbbi egészen közelről, 2,3 órás periódusú pályáról fogja vizsgálni a Merkúr belső és külső tulajdonságait; míg utóbbi egy elnyúlt pályáról (590 x 11640 km) figyeli majd meg a bolygó mágneses terét, valamint annak változásait a Nap aktivitásának függvényében.
A BepiColombót megelőzően mindössze egy űreszköz, a NASA MESSENGER (MErcury Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging) szondája vizsgálta huzamosabb ideig a Merkúrt orbitális pályáról, 2011 és 2015 között. A szonda elsődleges feladata a bolygó felszínének és belső vasmagjának feltérképezése volt, amit sikerrel véghez is vitt – ám így is bőséggel maradt még nyitott kérdés a Merkúrral kapcsolatban, amelyek megválaszolása már a BepiColombóra vár.
