Galaxisnak hitték, de valójában a legfényesebb extragalaktikus pulzár

4291

Kiderült, hogy a távoli galaxisnak vélt objektum valójában a valaha látott legfényesebb extragalaktikus pulzár. A felfedezéshez egy bizonyos típusú polarizált fénnyel dolgoztak, hasonlóan ahhoz, mint ha polarizált lencséjű napszemüvegen néznénk keresztül. Az alkalmazott technika más rejtett pulzárok felkutatására is hasznos lehet majd. A pulzárok erős mágneses terű, gyorsan forgó neutroncsillagok, amik szupernóva-robbanásokkor keletkeznek. Ahogyan a pulzár forog, a pólusain rádióhullám nyalábok lépnek ki, amiket rádiótávcsövekkel felvillanásokként, impulzusokként lehet észlelni.

A PSR J0523-7125 jelű új pulzár körülbelül 50 000 parszek távolságra található a Földtől a Nagy Magellán-felhőben, és eléggé különbözik más pulzároktól. Az impulzusa roppant széles, több mint kétszerese más ismert pulzárokénak a Nagy Magellán-felhőben; ráadásul rádiótartományon kivételesen fényes is. Yuanming Wang, a felfedezésről írt tanulmány első szerzőjének elmondása szerint tízszer olyan fényes, mint a Tejútrendszeren kívül található bármilyen más pulzár. Hiába ennyire fényes, különleges tulajdonságai miatt a korábbi pulzárfelmérések során nem sikerült azonosítani.

A pulzárokat tipikusan halvány pulzálásukról, rendszeres időközönkénti pislákolásukról lehet azonosítani. A PSR J0523-7125 esetében viszont egy ilyen pulzálás annyira széles és fényes, hogy nem illett a tipikus pulzárok közé és tévesen galaxisként azonosították. Wang és kutatócsoportja először az ausztráliai Square Kilometre Array Pathfinder teleszkópjával végzett Variables and Slow Transients (VAST) felmérés adatai közt figyeltek fel a különleges objektumra. Ez a felmérés az égbolt nagy területén figyel meg változó rádióhullám-forrásokat, többek közt pedig cirkulárisan polarizált fényadatokat is gyűjt.

A pulzárok által kibocsátott fény gyakran erősen polarizált, némelyiké pedig cirkulárisan – kevés égi objektum bocsát ki ilyen fényt, így könnyebben észrevehetőek. A nem cirkulárisan polarizált fényt számítógépes programmal távolították el a felvételekről, így bukkant elő a ritka pulzár. A felfedezést más távcsövekkel is megerősítették, például a dél-afrikai MeerKAT rádióteleszkóppal. Tara Murphy, a tanulmány egyik társszerzője szerint arra számítanak, hogy ezzel a technikával még más pulzárokat is felfedezhetnek.

A Nagy Magellán-felhőben fedezték fel az eddigi legfényesebb extragalaktikus pulzárt. (Forrás: Pennock et al.)

Tranziens objektumok felfedezése terén eddig a rádiócsillagászat nem tudott lépést tartani az optikai felmérésekkel, de a VAST programhoz hasonló kutatások változtathatnak ezen. Nem elég viszont a változó objektumot megtalálni, azonosítani is tudni kell; itt is hasznosak lehetnek a polarizációs mérések a jövőben is.

Forrás: Nature

Hozzászólás

hozzászólás