Porlavinák és a marsi rejtőzködő jég problémájának megoldása

1914

A NASA Mars Odyssey keringőegység új adatainak segítségével magyarázhatják meg, hogy miért válhat szabad szemmel láthatatlanná a marsi dér és miért jelenhetnek meg porlavinák bizonyos lejtőkön. A keringőegység tavaly készített felvételeket a marsi napfelkelte idején, amiken meglepve tapasztalták, hogy a dér csak egy része volt látható szabad szemmel. A keringőegység hőérzékeny kamerájával vizsgálva ugyanis a fagy jóval kiterjedtebbnek mutatkozott, olyan területeken is, ahol látható fényben nem látszott.

Az világos volt, hogy az éjszaka folyamán keletkező, főként szén-dioxidból (gyakorlatilag szárazjég) álló jégtakarót figyelték meg, ami többször figyelhető meg a Marson, mint a vízjég. De miért volt bizonyos területeken látható, míg máshol nem? A Journal of Geophysical Research: Planets tudományos folyóiratban publikált tanulmányban olyan meglepő magyarázatot vetnek fel, ami egyúttal a napfelkelte után megjelenő porlavinák keletkezésére is választ adna.

Ezek a sötét sávok (slope streaks) porlavinák miatt alakultak ki. A felvételt a NASA Mars Reconnaissance Orbiter egysége készítette 2017. december 26-án. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/UArizona)

A 2001-ben indított Odyssey a NASA leghosszabb ideje futó marsi küldetése, fedélzetén többek között a Thermal Emission Imaging System (THEMIS) nevet viselő, infravörös fényre, avagy hőre érzékeny kamerával. A keringőegység jelenlegi pályájának köszönhetően helyi marsi időben reggel 7 órakor készít felvételeket. Mivel a Mars atmoszférája roppant vékony (a földi alig 1%-a), a Nap hamar felmelegíti az éjszaka kifagyó jeget – az alacsony légnyomás miatt viszont olvadás helyett a jég perceken belül elpárolog.

Lucas Lange (NASA JPL) gyakornok vette először észre a jegesedés jeleit több olyan helyen, ahol egyébként nem látszott dér a látható fényben készített felvételeken. Ezek a hideg részek alig néhány tized mikron mélységben voltak a felszín alatt (ez kevesebb, mint egy emberi hajszál vastagsága) – először úgy gondolták, hogy betemetett jeget látnak. A szárazjég gyakori a Mars sarkvidékeinek környékén, de ebben az esetben az egyenlítőhöz közelebbi régiókat vizsgálták, ahol túl meleg van a szárazjég kifagyásához. A tanulmányban azt vetik fel, hogy egyfajta ,,koszos jeget” figyeltek meg: ez finom porszemcsékkel kevert szárazjég, ami a por miatt látható fényben nem látszik, de infravörösben igen.

A jelenségből következtettek arra, hogy talán hasonló koszos jéggel lehetne magyarázni a marsi lejtőkön megjelenő, akár 1000 méter hosszúra nyúló sötét sávokat is. Azt korábban is tudták, hogy ezeket a sávokat gyakorlatilag a hegyoldalakat lassan átformáló porlavinák okozzák. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a porlavinák valószínűleg olyanok lehetnek, mint egy porból álló folyó, ami nyomában fellazítja a laza anyagot. Ahogyan a por órákon keresztül halad lefele a lejtőn, feltárja a felszíni takaró alatti, sötétebb anyagot.

Sötét sávok a Mars Acheron Fossae nevet viselő területén a NASA Mars Reconnaissance Orbiter 2006. december 3-i felvételén. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/UArizona)

Ezek a sötét sávok különböznek a részletesebben dokumentált RSL (recurring slope lineae) képződményektől, amik adott évszakokban mindig ugyanott jelennek meg és nem csak néhány óráig, hanem olykor akár heteken át megfigyelhetőek. Eredetileg úgy vélték, hogy sós víz szivárgása okozhatja, ma már viszont az az általánosabb nézet, hogy száraz homok vagy por folyása nyomán alakulnak ki.

A sötét sávokat feltérképezve jöttek rá, hogy sokszor figyelhetőek meg olyan területeken, ahol reggeli fagyot is láttak. A kutatók új elmélete szerint az elpárolgó jég pont elegendő nyomást fejt ki ahhoz, hogy fellazuljanak a porszemcsék, létrehozva ezzel a lavinát és vele a sötét sávokat. A hipotézis egy újabb bizonyítéka annak, hogy mennyire meglepő tud lenni szomszédos bolygónk. Chris Edwards, a tanulmány egyik társszerzője szerint akárhányszor új küldetést indítunk a Marsra, mindig felfedezünk valamilyen új egzotikus folyamatot; a Földön nincsenek ezekkel a sötét sávokkal tökéletesen megegyező képződmények. Ahhoz, hogy a Marsot megértsük, a saját bolygónkon megismert tapasztalatainkon kívül kell gondolkodni.

Forrás: NASA JPL

Hozzászólás

hozzászólás