A 2I/Borisov-üstökös, amely a második ismert csillagközi vendégünk a jóval kisebb, 2017-ben felfedezett ‘Oumuamua után, feltűnően hasonlít egy átlagos, naprendszerbeli üstökösre. Ezek olyan, alig pár km átmérőjű objektumok, melyek szén-monoxid gázt, vízpárát és port dobnak le magukról útjuk közben. A héten publikált tanulmány szerint a két objektum mérete, felfedezésük rátája és más faktorok is arra mutatnak, hogy bármely adott pillanatban több mint egy tucat, legalább ‘Oumuamua méretű csillagközi látogatónk haladhat át a Naprendszeren.
Bryce Bolin (California Institute of Technology, Pasadena), a tanulmány vezető szerzőjének elmondása szerint a jelenlegi teleszkópjaink nem elég érzékenyek és/vagy hatékonyak ahhoz, hogy minden ilyen objektumot detektálni tudjunk. A jövő nagy távcsöveivel viszont már akár évente 2-3 ilyen látogatót is elcsíphetünk. Az elkészült tanulmány az eddigi legszéleskörűbb az objektumról, mely a kezdetektől megragadta a csillagászok figyelmét.
2019. augusztus 30. késő éjjelén Gennagyij Boriszov amatőrcsillagász 65 centiméteres távcsövével felfedezte a róla elnevezett üstököst. Pár napon belül más csillagászok megerősítették, hogy a Borisov-üstökös olyan gyorsan és olyan szokatlanul elnyúlt, hiperbolikus pályán haladt, hogy mindenképpen egy távoli csillagrendszerből kellett érkeznie.
Két hónappal később már 8 ország 26 intézményének 43 csillagásza dolgozott együtt, hogy részletes tanulmányukat beadják az American Astronomical Society által kiadott tudományos folyóiratok egyikébe (a pontos lap az elfogadás után lesz kiválasztva a szerkesztők által). Míg a szivar formájú ‘Oumuamua nem rendelkezett fényes halóval, vagy csóvával, valamint felfedezésekor már kifelé tartott a Naprendszerből, a Borisov fényesebb és aktívabb nála. A csapat szerint az új üstökös magjának átmérője 2-3 km körüli, amely kisebb, mint a kezdeti 10 km-es becslés, de még mindig egy nagyságrenddel nagyobb az ‘Oumuamua átmérőjénél. A Borisov-üstökös befelé tart a Naprendszerünkbe és könnyedén megfigyelhető lesz a világ különböző obszervatóriumaiból, várhatóan folyamatosan fényesedve december elején bekövetkező maximális napközelségéig.
A GROWTH gyorsan változó csillagászati eseményekkel foglalkozó nemzetközi konzorciummal együttműködve Bolin és kutatótársa, Lisse, 10 különböző obszervatórium adatait gyűjtötte össze. Közéjük tartoznak például Hawaii nagy méretű távcsövei, a Hubble-űrtávcső és a Zwicky Transient Facility (ZTF) is, mely a Palomar obszervatórium teljes égboltfelmérő programot vivő Schmidt-távcsöve. A ZTF archívumait bányászva már egészen márciusig vissza tudták követni az akkor még észrevétlenül megjelenő üstököst. Így gyakorlatilag 7 hónapnyi mérési eredményük van a Borisov-üstökösről. Az adatokból kiderült, hogy az üstökös kigázosodása már a Jupiter távolságánál messzebb elindult.
Az üstökös spektruma kezdetben vöröses színről és ciángázról árulkodott, amelyeket naprendszerbeli üstökösökben is mértek már. Az új tanulmány megállapítja, hogy a Borisov semleges szürke színű és emellett szén-monoxid és vízpára felhőket is kibocsát, melyek magyarázzák a nemrégiben tapasztalt fényesedését. Ebből a szempontból Colin Snodgrass csillagász szerint a Borisov teljes mértékben hasonlít egy átlagos naprendszerbeli üstökösre. Ha ez a viselkedés tipikus a csillagközi üstökösökre, akkor a Large Synoptic Survey Telescope chilei óriástávcső, mely 2022-ben kezdi meg működését, nagy számban fog felfedezni hasonló objektumokat.
Snodgrass, aki az Európai Űrügynökség Comet Interceptor programjának vezető kutatója, roppant izgalommal figyeli az új eredményeket. Utóbbi űrmisszió keretein belül egy 2028-ra tervezett indulás után az űrszonda Nap körüli pályán fog várakozni a Föld és a Mars között, hogy egy érkező üstököst tanulmányozhasson. Az ESA eredetileg azon ősi naprendszerbeli üstökösöket szeretné elcsípni, melyek az adott évben először közelítik meg a belső Naprendszert. Az új eredmények miatt viszont úgy tűnik, hogy a küldetés akár csillagközi üstököst is elkaphat, hogy közelről megvizsgálhassuk.
Forrás: Science
