Holland-magyar kisbolygó közelít bolygónk felé

891

Az egy héttel ezelőtt holland-magyar koprodukcióban felfedezett 2015 CA40 jelű földsúroló kisbolygó hétfőn este 2,4 millió km-re halad el bolygónk mellett.

A Piszkéstetői Obszervatóriumban, hivatalos nevén az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet Piszkéstetői Megfigyelő Állomásán az 1997-ben kezdődött digitális korszak óta az ezernél is több főövi kisbolygó mellett öt földközeli aszteroidát azonosítottak. Ezeket egy kivételével 2010 után találták, amikor az MTA Lendület programjának köszönhetően egy 16 megapixeles kamera került a felfedezéseket szállító 60 cm-es Schmidt-távcsőbe, amely a korábbihoz képest megtízszerezte az egyetlen felvételen rögzíthető égterület nagyságát, ezáltal a felfedezések számát is.

a
A Piszkéstetői Obszervatórium 60 cm-es Schmidt-távcsöve több mint fél évszázada szolgálja a hazai és a külföldi csillagász közösséget. (Rácz Miklós felvétele)

A kisbolygók azonosítása első lépésben egy speciálisan erre a célra írt szoftverrel történik, amely megkeresi a felvételen mozogni látszó fénypontokat. Ez azonban nem száz százalékos hatásfokú, a nagyon gyenge, vagy a gyors mozgás miatt elmosódott jeleket nem tudják azonosítani a szoftverek, ebben az emberi agy még mindig jobb, mint a számítógépek. Ezért minden felvételt szemmel is átnéznek, hogy minél több információt tudjanak kisajtolni a képekből. Ezt 2010-ig a kutatás vezetője gond nélkül meg tudta oldani, amíg a következő képsorozat készült, az új kamera azonban akkora területet rögzít az égből, hogy egy embernek képtelenség átnézni a következő éjszakáig minden felvételt. Itt kerültek a képbe a sok szabadidővel és még több lelkesedéssel bíró amatőrcsillagászok, akik a felfedezés lehetőségéért és öröméért átnézik a képeket.

b
Főövi kisbolygók egy régebbi, piszkés-tetői felvételen. A Mars és a Jupiter között keringő égitestek a több perces felvételeken is pontszerűek maradnak, így a szoftverek azonosítani tudják őket, mint mozgó “csillagok”.

Korábban már számos külföldi program kérte a műkedvelők népes táborának segítségét ilyen céllal, így kialakult egy globális közösség az Interneten, amely nagy gyakorlattal rendelkezik a témában. Közülük már négyen csatlakoztak hosszabb-rövidebb időre a piszkéstetői programhoz, köztük két szlovákiai magyar amatőrcsillagász, legutóbb pedig a holland Marco Langbroek, aki végzettségét tekintve régész, de műholdak megfigyelésével és meteoritok keresésével is foglalkozik. Az elmúlt héten teljesen szokatlan időjárás uralkodott hazánkban, zsinórban kilenc teljesen derült éjszaka volt, amire hosszú évek óta nem volt példa ebben az időszakban, de talán még a nyarakon sem. Így a Schmidt-távcső is folyamatosan dolgozott, a Sárneczky Krisztián által készített és szoftveresen átnézett felvételeket pedig Dropboxon keresztül kapták meg az éppen ráérő önkéntesek.

c
A 2015 CA40 jelű földközeli kisbolygó felfedezését eredményező felvételek. A gyorsan mozgó égitest által hagyott hosszú nyom a szivar alakú galaxistól jobbra látható. Egy ilyen nyomot csak az emberi agy képes azonosítani, számítógépek még nem. Az animáció felső részén a csak egy képen megjelenő fényes pontok a kozmikus sugarak által okozott hamis jelek.

A szerencse pedig most Langbroeknak kedvezett, ki az egyik február 15-én este, eredetileg nem is kisbolygók keresése céljából készült felvételen egy halvány nyomot vett észre. A nyom hosszúsága még őt is meglepte, először egy lassabb mozgású műholdra gondolt, de aztán a felvétel átlagost meghaladó, 5 perces hosszából rájött, hogy egy gyorsan mozgó földközeli kisbolygó hagyott alig észrevehető jelet a felvételen. A szokatlan helyen, a Göncölszekér környékén járó égitest pozíciójának meghatározása nem volt egyszerű feladat, pedig a következő esti ismételt lefotózáshoz nagy szükség volt az előzetes pályaelemek ismeretére. Végül a területről készült hét felvételből kettőn lehetett kimérni a csík két végpontjának közelítő koordinátáit, amelyet 16-án délután fogadott el a Minor Planet Center földközeli kisbolygók megerősítésére szakosodott honlapja.

d
A másnapi megerősítő felvételek már megfelelően rövid expozícióval készültek, így a gyorsan mozgó kisbolygó is pontszerű maradt. Hogy elég fényes legyen, több rövid felvétel lett összeadva a kisbolygó mozgásának megfelelően, így a csillagok gyöngyfüzérek lettek.

Szerencsére február 16-a estéje is derültnek bizonyult Piszkés-tetőn, így amint megfelelően magasra emelkedett a terület, megkezdődött az előző este óta sokat elmozduló kisbolygó vadászata. Először az előrejelzett helyre állították a távcsövet, itt készültek rövid expozíciós idejű felvételek, majd a szomszédos égterületek kerültek górcső alá. Amíg ezek a felvételek készültek, az első kép átvizsgálása során a felvétel legalján, majdnem lecsúszva a képről, de meglett az egyre gyorsabban mozgó égitest, amely egyben arra is utalt, hogy egyre közelebb került hozzánk. Közben egy angol amatőrcsillagász, Peter Birtwhistle, valamint a csehországi Klet Obszervatórium csillagászai is megtalálták kisbolygónkat, így ebben az amerikaiak által dominált témában ez egy igazi európai földsúroló lett.

e
A Sárneczky Krisztián és Marco Langbroek által jegyzett 2015 CA40 jelű földsúroló naprendszerbéli pályája, és a bolygókhoz viszonyított helyzete a felfedezés idején. (M. Langbroek)

A két éjszaka megfigyeléseiből már pontosabb pályaelemeket lehetett számolni, amiből kiderült, hogy ez az eddigi legrövidebb keringési idejű (1,16 év), a legkisebb átmérőjű (30-40 méter) és a bolygónkat legjobban megközelítő földsúroló a piszkés-tetői program felfedezései közt. A 2015 CA40 jelöléssel ellátott égitest felfedezése napján még 6 millió km-re járt tőlünk, ám hétfőn, február 23-án este 11 előtt 2,4 millió km-re megközelíti bolygónkat. Ez több mint hatszoros holdtávolság, így semmiféle veszélyt nem jelent, miközben az égitest fél óra alatt a telehold látszó méretével megegyező, fél fokos utat fut be egünkön. Kis mérete miatt fényessége ekkor is csak 16,5 magnitúdó körül lesz, ami csak digitális felvételeken rögzíthető, távcsőbe pillantva nem lehet majd megfigyelni.

f
A kisbolygó és a Föld távolságának alakulását 2100-ig bemutató ábrán jól látszik, hogy nagyjából hét évente kerül közel hozzánk az égitest, de a mostanihoz hasonló jelentősebb eseményre csak 2066-ban kerül sor. Szerencsére a hétévenként bekövetkező kisebb közelítések alkalmával 22-23 magnitúdóig kifényesedik, ami a világ óriástávcsöveivel könnyen elérhető tartomány. Ha ezen alkalmakkor sikerülne megfigyelni, 2037-ben akár végleges sorszámát is megkaphatja. (WINORSA, M. Langbroek)

A közelség után az apró égitest még legalább egy hétig megfigyelhető lesz távcsövekkel, de már csak a déli féltekéről. Egy ilyen pici és közeli égitestnél a két hetes megfigyelhetőség valójában hosszúnak számít. Ez annak köszönhető, hogy a 2015 CA40 napközelpont-távolsága 1,004 Csillagászati Egység, vagyis nagyon közel esik bolygónk pályájához. Mivel pont napközelben van, a tízemeletes panelház méretű szikla szinte együtt mozog velünk, így távolsága csak kis mértékben változik. A relatíve kis Földhöz viszonyított sebessége miatt az égitest felkerült a NASA azon listájára, amely az emberes expedíciók számára potenciálisan megfelelő kisbolygókat tartalmazza. Felemelő gondolat, hogy esetleg ezt a kisbolygót egy emberes expedíciói  is felkeresheti – legközelebb erre 2066-ban lenne lehetőség – de valójában számos ideálisabb célpont van a 2015 CA40-nél, elsősorban nagy, 15 fokos pályahajlása miatt.

Hozzászólás

hozzászólás