Az ígéretes, szabad szemmel is láthatónak előrejelzett C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös a napközelsége idején szétesett, és csak egy kicsi, a pályája mentén szétoszló üstökösmag-törmelék maradt belőle.
Mint ismeretes, a C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös az Oort-felhő távoli vidékeiről érkezett, és onnan több millió évig tartott az útja a Naprendszer belső térségei felé. A pályája napközelpontja 0,29 CSE-re (közel 43 millió km-re) volt központi csillagunktól, perihéliumát 2022. április 21-én érte el. Az üstökös pályasíkja 56,76 fokos szöget zár be a földpálya síkjával. A C/2021 O3 üstökös 2022. május 8-án került földközelbe, amikor mintegy 0,60 CSE-re (90 millió km-re) volt tőlünk. Az üstökös pályáját és napközelsége idején a pályabeli pozícióját az alábbi ábra mutatja.
Az előzetes becslések a perihélium utáni április végi napokra mintegy 6-7 magnitúdósnak jelezték előre a látszó fényességét, sőt a földközelsége időszakában, május első felében 4-5 magnitúdóra fényesedett volna, vagyis zavaró fényektől mentes sötét égbolton már szabad szemmel is látni lehetett volna. De nem így történt. Az üstökösmag napközelsége idején (0,29 CSE-re a Naptól) széteshetett, amint azt számos korábbi hasonló üstökös sorsa is előre vetítette.
Az üstökösmag szétesésének egyik előjele volt az, amikor az elvárthoz képest halványabb maradt, ami már a NASA STEREO-A napkutató szondája által az üstökös napközelsége után hat nappal, április 27-én készített felvételeken is látszott.
A STEREO-A szonda felvételeit követően nem telt el két nap, és a C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös helyén már csak egy halvány porcsomó volt megfigyelhető az arizonai Lowell Obszervatórium 4,3 méteres LDT (Lowell Discovery Telescope) távcsövére szerelt nagy monolitikus képalkotó kamerájával (Large Monolitic Imager, röv. LMI) készült felvételeken. A megfigyelés idején az üstökös 0,38 CSE-re volt a Naptól, attól már távolodóban, és 0,70 CSE-re volt bolygónktól, a május 8-án bekövetkezett földközelsége felé haladva.
Az LDT felvételén nem látszik csillagszerű üstökösmag, csak annak pályabeli mozgását követő, a mag törmelékdarabjaiból (por és nem látható magtöredékek) álló porfelhő, mint „poros ködpamacs”, ami követi az üstökösmag előrejelzett mozgását.
A C/2021 O3 üstökös magjának szétesése az április 21-i napközelségét követő napokban történhetett, amit az üstökös megfigyelt összfényességének időbeli menete is mutat: a vártnál jóval halványabb lett.
A földi megfigyelők május elejétől a kora esti vagy hajnali égen a látóhatár fölött egyre magasabban látszó üstököst csak 10 magnitúdó körüli halvány ködpamacsnak (porfelhő) láthatták, amely napról napra tovább halványoott. Az alábbi képet Mike Olason amerikai amatőr csillagász (Tucson, Arizona) készítette hajnalban, a látóhatár közelében tartózkodó üstökösről.
Az üstökösök magja a pályájuk bármely pontján széteshet különböző fizikai és összetételükre visszavezethető okok miatt. Különösen esélyesek a napközelben történő szétesésre az Oort-felhőből napközelbe kerülő „friss” üstökösök.
A C/2021 O3 (PANSTARRS) mostani szétesése tehát nem volt meglepetés. Egyébként az elmúlt két és fél év alatt több, kis távcsővel is megfigyelhető vagy akár szabad szemmel való megfigyelésre is reményteljes üstökös magja esett szét: C/2019 Y4 (ATLAS), C/2020 F8 (SWAN), C/2021 A1 (Leonard), illetve évekkel korábban az emlékezetes C/2012 S1 (ISON) és C/2010 X1 (Elenin).
Összehasonlításul az alábbi felvétel mutatja, hogy a C/2010 X1 (Elenin) üstökös magjának szétesése után egy elnyújtott alakú, halvány porköd maradt vissza az üstökös pályáján. Ehhez hasonló most a C/2021 O3 üstökös halvány porfelhője is.
Reméljük, hogy előbb-utóbb egy szerencsésebb üstökös fogja feledhetetlen látványban részesíteni az északi félteke lakóit.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
- Earthsky.org (2022.05.05.)
- C/2021 O3 (PANSTARRS) (Twitter, 2022.05.02.)
- Qicheng Zhang és munkatársai (Facebook 2022.05.05.)
- Lowell Observatory LDT felvétele: 2022.04.29. C/2021 O3 (PANSTARRS)
