Így esett szét az ígéretes tavaszi üstökös

6189

Az ígéretes, szabad szemmel is láthatónak előrejelzett C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös a napközelsége idején szétesett, és csak egy kicsi, a pályája mentén szétoszló üstökösmag-törmelék maradt belőle.

Mint ismeretes, a C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös az Oort-felhő távoli vidékeiről érkezett, és onnan több millió évig tartott az útja a Naprendszer belső térségei felé. A pályája napközelpontja 0,29 CSE-re (közel 43 millió km-re) volt központi csillagunktól, perihéliumát 2022. április 21-én érte el. Az üstökös pályasíkja 56,76 fokos szöget zár be a földpálya síkjával. A C/2021 O3 üstökös 2022. május 8-án került földközelbe, amikor mintegy 0,60 CSE-re (90 millió km-re) volt tőlünk. Az üstökös pályáját és napközelsége idején a pályabeli pozícióját az alábbi ábra mutatja.

A C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös pályája a belső Naprendszerben. A nagybolygók pályáit a Mars távolságáig mutatja a kép. Az üstökös pályájának a földpálya síkja feletti, illetve az alatti szakaszát a merőleges vetítővonalak érzékeltetik. Az üstökös és a bolygók pályabeli helyzete a 2022. április 21. 00:00 világidőkori pozíciójuk, vagyis amikor az üstökös napközelben volt. Mivel a üstökös direkt irányban, vagyis a bolygók keringési irányával megegyező módon, azaz felülről nézve az óramutató járásával ellentétes irányban mozog, ezért a képen balról jobbra halad a pályáján. (NASA JPL)

Az előzetes becslések a perihélium utáni április végi napokra mintegy 6-7 magnitúdósnak jelezték előre a látszó fényességét, sőt a földközelsége időszakában, május első felében 4-5 magnitúdóra fényesedett volna, vagyis zavaró fényektől mentes sötét égbolton már szabad szemmel is látni lehetett volna. De nem így történt. Az üstökösmag napközelsége idején (0,29 CSE-re a Naptól) széteshetett, amint azt számos korábbi hasonló üstökös sorsa is előre vetítette.

Az üstökösmag szétesésének egyik előjele volt az, amikor az elvárthoz képest halványabb maradt, ami már a NASA STEREO-A napkutató szondája által az üstökös napközelsége után hat nappal, április 27-én készített felvételeken is látszott.

A NASA STEREO-A napkutató szondája SECCHI COR2-A műszerével 2022. április 27-én 23:23:30 világidőkor készített felvételén a C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös nyoma halványabb, mint amilyennek a napközelsége utáni napokban lennie kellene. A Napot a koronográf műszer blendéje takarja ki, így a halvány napkorona és a halvány üstökös jól látható. (NASA STEREO program)

A STEREO-A szonda felvételeit követően nem telt el két nap, és a C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös helyén már csak egy halvány porcsomó volt megfigyelhető az arizonai Lowell Obszervatórium 4,3 méteres LDT (Lowell Discovery Telescope) távcsövére szerelt nagy monolitikus képalkotó kamerájával (Large Monolitic Imager, röv. LMI) készült felvételeken. A megfigyelés idején az üstökös 0,38 CSE-re volt a Naptól, attól már távolodóban, és 0,70 CSE-re volt bolygónktól, a május 8-án bekövetkezett földközelsége felé haladva.

A C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös helyén csak egy halvány, központi sűrűsödés nélküli, vagyis mag nélküli ködösség, porcsomó figyelhető meg a Lowell Obszervatórium 4,3 méteres LDT műszerével készült felvételek kombinálásával kapott képen (bal alsó képnegyedben). Az üstökös a NASA JPL-pályaadatokból számított pozíciójának pontosságát a vékony ellipszis mutatja (jobbra fent). Az égi északi (N) és keleti (E) irányokat nyilak mutatják (balra fent). A Nap irányát (kör és benne pont), valamint az üstökös napkörüli keringési sebességének képsíkba eső vetületét (+v) szintén nyilak mutatják. (Qicheng Zhang és munkatársai (2022), Lowell Obszervatőrium, LDT)

Az LDT felvételén nem látszik csillagszerű üstökösmag, csak annak pályabeli mozgását követő, a mag törmelékdarabjaiból (por és nem látható magtöredékek) álló porfelhő, mint “poros ködpamacs”, ami követi az üstökösmag előrejelzett mozgását.

A C/2021 O3 üstökös magjának szétesése az április 21-i napközelségét követő napokban történhetett, amit az üstökös megfigyelt összfényességének időbeli menete is mutat: a vártnál jóval halványabb lett.

A C/2021 O3 (PANSTARRS) megfigyelt látszó fényességének időbeli alakulása. A kis fekete korongok a megfigyelések, a piros görbe pedig a megfigyelésekre illesztett aktuális fényesség menetét mutatja. A vékony fekete vonallal rajzolt görbe az előrejelzett fényesség menete, aminél a megfigyelt értékek jóval halványabbak, mivel az üstökös szétesett. A perihélium (2022. április 21.) után az üstökös halványodni kezdett, és gyorsan csökkent a fényessége, így csak távcsővel volt látható. (Seiichi Yoshida)

A földi megfigyelők május elejétől a kora esti vagy hajnali égen a látóhatár fölött egyre magasabban látszó üstököst csak 10 magnitúdó körüli halvány ködpamacsnak (porfelhő) láthatták, amely napról napra tovább halványoott. Az alábbi képet Mike Olason amerikai amatőr csillagász (Tucson, Arizona) készítette hajnalban, a látóhatár közelében tartózkodó üstökösről.

A C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös halvány, 10 magnitúdó körüli ködpamacsnak látszik a Mike Olason (Tucson, Arizona) által május 2-án 03:06 világidőkor egy 50 mm-es, f/3,5 nyílásviszonyú objektívvel készített felvételen. A felvételen a látómező 2,2 fok × 1,5 fok. A színes kép RGB szűrőkkel készült képekből lett összeállítva. Az egyes képek expozíciós ideje egyenként 10 másodperc. (Mike Olason, Tucson, Arizona)

Az üstökösök magja a pályájuk bármely pontján széteshet különböző fizikai és összetételükre visszavezethető okok miatt. Különösen esélyesek a napközelben történő szétesésre az Oort-felhőből napközelbe kerülő “friss” üstökösök.

A C/2021 O3 (PANSTARRS) mostani szétesése tehát nem volt meglepetés. Egyébként az elmúlt két és fél év alatt több, kis távcsővel is megfigyelhető vagy akár szabad szemmel való megfigyelésre is reményteljes üstökös magja esett szét: C/2019 Y4 (ATLAS), C/2020 F8 (SWAN), C/2021 A1 (Leonard), illetve évekkel korábban az emlékezetes C/2012 S1 (ISON) és C/2010 X1 (Elenin).

Összehasonlításul az alábbi felvétel mutatja, hogy a C/2010 X1 (Elenin) üstökös magjának szétesése után egy elnyújtott alakú, halvány porköd maradt vissza az üstökös pályáján. Ehhez hasonló most a C/2021 O3 üstökös halvány porfelhője is.

A C/2010 X1 (Elenin) üstökös szétesett magjából csak egy elnyújtott halvány porköd maradt vissza, amint az Rolando Ligustri 2011. október 22-én készített felvételén látható.

Reméljük, hogy előbb-utóbb egy szerencsésebb üstökös fogja feledhetetlen látványban részesíteni az északi félteke lakóit.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Hozzászólás

hozzászólás