Jön a Honda-Mrkos-Pajdušáková-üstökös!

634

A 45P/Honda-Mrkos-Pajdušáková üstökös 2016. decembere és 2017. februárja közötti időszakban ismét kedvező helyzetbe kerül, így kis távcsövekkel is megfigyelhető lesz.

Az üstökös megismerésének története 1948. december 3-án kezdődött, amikor Minoru Honda japán amatőrcsillagász Kurashiki városában (Okayama prefektúra, a Japán Beltenger partján) egy 15 cm-es tükrös távcsővel észlelt. Honda a Hydra (Északi Vizikígyó) csillagképben egy 9 magnitúdós kis ködfoltot vett észre. Azon az éjszakán még nem tudta megerősíteni, hogy új üstököst talált, csak 1948. december 5-én, amikor kicsit más pozícióban újra megtalálta és jelentette. Honda a klasszikus módszerrel, egy nagy látómezejű, fényerős távcsővel pásztázta a hajnali égboltot napkelte előtt, amikor a Nap közelében az üstökösök általában a legfényesebbek. Honda felfedezésétől függetlenül 1948. december 7-én Antonín Mrkos cseh és L’udmila Pajdušáková csehszlovák csillagászok is rátaláltak az üstökösre a Magas-Tátrában a Lomnici-csúcs közelében levő Skalnaté Pleso Obszervatóriumban (Kőpataki-tó). Mrkos és Pajdušáková egy 25×100-as Somet binar óriás binokulárt használtak, amellyel több üstököst fedeztek fel. Mrkos nevéhez összesen 13 üstökös felfedezése kötődik: nyolcnak egyedüli, ötnek társfelfedezője 1947 és 1991 között. Pajdušáková két üstökös egyedüli, háromnak pedig társfelfedezője volt 1946 és 1953 között. Honda is sikeres üstökös és nóva felfedező volt, 1940 és 1987 között tizenkét kométát és 13 nóvát fedezett fel. Ő jelentette először a szabadszemes Nova Cygni 1975 (V1500 Cygni) feltűnését is.

20161120_jon_a_45p_ustokos_1
A 45P/Honda-Mrkos-Pajdušáková-üstökös felfedezői. Honda egy fagyos téli éjszakán a Nova Aquilae 1982. január 27-ei észlelése közben látható, míg a két csehszlovák csillagász 25×100-as Somet binar óriás binokulárok mellett látható. A képek forrásai: National Geographic kép ID 291310 (Honda), Encyclopedia Ceskich Budejovic (Mrkos), Skalnaté Pleso Obszervatórium (Pajdušáková).

A pálya meghatározásából kiderült, hogy az üstökös a napközelségét bő két héttel előbb, 1948. november 17-én érte el, amikor 0,56 CsE-re közelítette meg központi csillagunkat, tehát a pálya napközelpontja a Vénusz pályáján belül van. A pályasíkja akkor mintegy 13 fokos szöget zárt be a földpálya (ekliptika) síkjával, de az üstökös 1983-ban megközelítette a Jupitert, amelynek következtében ez a szög 4,2 fokra csökkent. Az üstökös 2016-os pályaelemei szerint napközelben 0,53 CsE-re, naptávolban pedig 5,52 CsE-re jár, vagyis a Jupiter pályáján túl kerül legtávolabbra a Naptól, keringési ideje 5,22 év.

20161120_jon_a_45p_ustokos_2
A 45P/H-M-P üstökös pályája (kék színnel) és helyzete 2017. február 8-án. A Merkúr és Vénusz pályáit halvány vonal, a Föld pályáját pedig vastag fehér vonal jelzi. A sötétkék az üstököspályának a földpálya síkjától délre eső, a világoskék az ekliptika síkjától északra eső részét jelöli. (NASA/JPL, Universe Today, 2016. nov. 10.)

A földi légkör zavaró hatásaitól mentes körülmények között észlelő Hubble-űrteleszkóp (HST) nagy felbontású felvételei lehetőséget adnak egy üstökös magjának a fényes kómától való elkülönítésére. Mivel a 45P kedvező megfigyelési helyzetbe került 1996-ban, a HST-vel február 4-én sikerült közvetlenül megfigyelni és elemzés alá venni a 45P üstökös magját. Akkor az üstökös mintegy 0,96 CsE-re volt a Naptól és 0,17 CsE-re a Föld körüli pályán keringő HST-től.

20161120_jon_a_45p_ustokos_3
A 45P/H-M-P üstökös a Hubble új Bolygókamerájával (PC2) 1996. február 4-én, vörös szűrővel (F675W) készült felvételen. Az égi északi irány (N) és a Nap-üstökös rádiuszvektor irányának képsíkba eső vetülete (r) jelölve van. Az üstökös távolságában a méretskálát vízszintes vonal mutatja. (Lamy, Toth, A’Hearn, Weaver, 1999: Icarus, 140, 424-438)

Még a HST sem mutatja egynél több képelemen egy üstökös kis méretű magját és annak felszíni részleteit, de a mag fényének fotometriai elemzéséből kiszámítható annak sugara, ha feltételezünk egy, az üstökösmagokra jellemző átlagos fényvisszaverő képességet (4%) és a fázisfüggvény lineáris részének együtthatójára jellemző értéket. A HST megfigyelésekből a 45P/H-M-P üstökös magjának effektív rádiusza 0,22-0,34 km közöttinek adódott, az ismeretlen paraméterek lehetséges értékei miatti bizonytalansággal. A fényességváltozás megfigyeléséből egy ellipszoid alakú testet feltételezve a leghosszabb és a legrövidebb tengelyei hosszának aránya 1,3 vagy annál nagyobb lehet, de a pontos alakot és a forgásidőt ma még nem ismerjük. A 45P az üstökösök közül a kisebb méretűek közé tartozik, magja a HST megfigyelések idején csak kismértékű porkibocsátást mutatott, mintegy 1 kg port szabadult fel másodpercenként (közel 86 tonna naponta), ami a mag felületének mintegy 11%-ról távozott el.

Más űrtávcsövek is megfigyelték már a fényes üstököst, például 1996. január 16-án a SOHO napkutató szonda, amikor a LASCO C3 (nagylátómezejű) koronográfja látóterébe ért az üstökös. A NASA STEREO A napmegfigyelő szondája 2011. szeptember-október fordulóján több napon keresztül követte az üstökös ioncsóvája és a napszél kölcsönhatásának következményeit.

Az előző, 2011-es láthatósága idején következett be a 45P felfedezése óta történt legjelentősebb földközelsége, augusztus 8-án 8,9 millió kilométer közelségben haladt el bolygónktól, miközben az északi félteke megfigyelői számára is kedvező helyzetben volt. Ekkoriban sok szép asztrofotó is készült az üstökösről.

20161120_jon_a_45p_ustokos_4
A 45P/H-M-P üstökös Michael Jäger 2011. szeptember 29-ei fotóján, amely egy 20 cm-es tükrös távcsővel, Sigma 6303 CCD kamerával és RGBL szűrökkel készült, 3×4 perces és 3 perces expozíciós időkkel. (Gary W. Kronk: Cometography)

Az ESA Herschel Infravörös Obszervatóriuma megfigyeléseiből 2013-ban a 45P üstökösre meghatározták a deutérium/hidrogén (D/H) arányt, ami fontos a Naprendszer és benne az üstökösök kialakulási körülményeinek tisztázásához. A mérések szerint ez 2,0 x 10-4, ami közel áll a földi óceáni standard értékhez, miközben több más üstökösnél a D/H arány határozottan nagyobb: például a Rosetta üstököse (67P/Churyumov-Gerasimenko) esetén. Ez azt is jelentheti, hogy a 45P és 67P üstökösök magjai a Naprendszer különböző vidékein, különböző naptávolságokban alakulhattak ki.

Mivel a 45P üstökös és a Föld pályái egymáshoz közel kerülnek, lehetséges, hogy az üstökös magjából származó és a pálya mentén szétszóródott poranyag szemcséi találkoznak a Földdel, és bolygónk légkörébe érve meteorjelenséget okoznak. Még 1956-ban F. W. Wright, L. G. Jacchia és F. L. Whipple (Harvard College Observatory) javasolták, hogy az üstökös az Alfa Capricornida meteorrajjal hozható kapcsolatba, de 1976-ban radar megfigyelésekre alapozva az Apollo típusú (2101) Adonis kisbolygó tűnt inkább a meteorraj forrás-égitestének. Ichiro Hasegawa 2001-es vizsgálatai szerint mégis csak a 45P a raj szülőüstököse, Peter Jenniskens és Jeremie Vaubaillon 2005-ben azonban ismét cáfolta ezt. Tehát ma még nem tisztázott, hogy van-e, és ha van, akkor melyik a 45P üstökössel kapcsolatos meteorraj, de a mostani visszatérésével várható meteor gyakoriság megnövekedés lehetőséget ad arra, hogy a kérdés eldönthető legyen.

20161120_jon_a_45p_ustokos_5
A 45/H-M-P üstökös látszó útja a csillagok között 2016. december 14. és 2017. február 2. között, amikor a Sagittarius (SGR) csillagképből indulva a Capricornus (Cap), Aquarius (Aqr) csillagképeken át az Aquile (Aql) csillagképbe érkezik. (Sky and Telescope online, 2015.december 30.)

A mostani visszatérés jelentőségét az adja, hogy 2017. február 11-én 14:44 UT-kor ismét igen jelentősen, 0,08 CsE-re (közel 12 millió km-re) megközelíti bolygónkat. Ekkor a Hercules csillagképben fog látszani, fényessége elérheti a 6-7 magnitúdót és naponta mintegy 9 fokot fog elmozdulni az égen. A NASA JPL előrejelzése szerint a 45P december 31-én lesz napközelben, de a pontos előrejelzésekhez a nem-gravitációs hatásokat is figyelembe kell venni, amelyek ennél az égitestnél számottevőek (a tömegvonzáson kívül “rakétaszerű” erőhatások is befolyásolják az üstökösmag mozgását).

November végén már amatőrcsillagász távcsövekkel is megfigyelhető, fotózható lesz, december első dekádjában elérheti a 10 magnitúdó fényességet, a hónap utolsó napjaiban már fényes, 6-7 magnitúdós égitestnek látszik a délnyugati égen. A 45P üstökös útját a csillagok között az alábbi ábra mutatja be.

20161120_jon_a_45p_ustokos_6
A 45P üstökös nagyon gyorsan halad majd a csillagok között az égen a földközelsége idején. A térkép az útját mutatja 2017. február 9. és 12. között. Az időpontok nap:óra = DD:HH formátumban adottak. (Universe Today, 2016. november 10.)

Az üstökös mostani láthatósága idején 2016. november végétől 2017. február második feléig a következő érdekes, kis távcsövekkel is megfigyelhető égi események szereplője lesz:

2016. december:

December 14: az M75 (Sgr) gömbhalmaztól 1 fokkal délre halad el

December 17: az 5,9 magnitúdós 4 Capricorni csillagtól fél fokkal délnyugatra lehet megkeresni

December 31: a 45P üstökös napközelben (06:28 UT-kor)

2017. január-február:

Január 4: a +4 magnitúdó fényességű theta Capricorni közelében halad el

Január 10: az ekliptikát délről észak felé metszi

Január 22: az Aquariusban (Vízöntő) több mély-ég objektum közelében is elhalad: NGC 7009 (Csiga-köd planetáris-köd), M72 (gömbhalmaz) és M73 aszterizmus mellett

Január 28: belép az Aquila (Sas) csillagképbe

Február 3: déltől észak felé átmetszi az égi egyenlítőt

Február 4: 4 ívpercre lesz a +3,3 magnitúdós delta Aquarii csillagtól az Aql/Aqr csillagképek határánál

Február 6: átmetszi a galaktikus egyenlítőt (sűrű csillagmezőben lesz)

Február 16: az M3 gömbhalmaz (Canes Venatici) tágabb környezetében látható (nagy látómezejű fotózás lehetősége zavaró fényektől mentes megfigyelő helyről)

Február közepétől már gyorsan távolodik a Naptól, valamint tőlünk is, ezért egyre halványabb lesz és inkább közepes objektív átmérőjű amatőrcsillagászati távcsövekkel lesz megfigyelhető a 45P/H-M-P üstökös.

Köszönetünket fejezzük ki Jana Tychának, a Klet’ Obszervatórium kutatójának az Antonin Mrkos fotó közléséhez való hozzájárulásáért.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás