Kutatási célpontok a jupiterhold jégmezőin

1949

Az első globális geológiai térkép, amely a Jupiter második Galilei-holdjáról készült, teljesen új megvilágításba helyezi az égitest sajátos felszíni formáit, és kardinális eleme lehet a jövőbeni Europa-kutató küldetéseknek.

A Galileo űrszonda által készített (felerősített színű) felvétel az Europa felszínéről. Különböző jellemzőjű felszíni területeket figyelhetünk meg rajta, mint pl. hosszan futó töréseket, illetve az úgynevezett kaotikus, vagy káosz területeket (chaos terrian). Forrás: NASA/JPL-Caltech/SETI Institute.

“Néha elég nehéz megkülönböztetni a hegygerinceket a jég repedéseitől, különösen akkor, ha azok egy olyan aprócska hold felszínén találhatóak, mely tőlünk mintegy 600 millió km-re van” – nyilatkozta a Planetary Science Institute (Tucson, Arizona) kutatója, Alex Patthoff, aki társaival nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy elkészítsék az Europa első teljes földtani térképét.

A maga 3100 km-es átmérőjével az Europa a legkisebb Galilei-féle hold, azon kevés égitestek egyike a Naprendszerben, melyek egy globális óceánt hordozhatnak a felszínük alatt – igazi gyöngyszem a Földön kívüli életet kereső, illetve annak lehetőségeit vizsgáló kutatók számára. Az Europa felszínén gejzírek is előfordulhatnak, hasonlóan a Szaturnusz egyik holdjához, az Enceladushoz.

A jéghold felszíne egyébként meglepően fiatal, alig látunk rajta becsapódási formákat, miközben a legtöbb holdat kráterek ezrei borítják be. A kráterek hiánya azt jelentheti, hogy felszíne folyamatosan újraformálódik, így az Europa egy geológiai értelemben aktív világ.

Az Europa földtani térképe. Nagy méretben ITT és ITT. Eredeti jelmagyarázat ITT (a fordítás mindenhol, ahol lehetséges a magyar földrajzi szakkifejezéseket követi). Forrás: NASA/Erin Leonard, Alex Patthoff, and Dave Senske, building on work by Ron Greeley, Thomas Doggett and Melissa Bunte

Amióta a Voyager űrszonda először megmutatta az Europa különös vörös csíkjait (hosszanti jégrianások, repedések), majd a Galileo felfedezte a felszín alatt található belső óceánját, a kutatók folyamatosan szeretnének visszatérni oda. A NASA-nak már vannak tervei, 2020-ban akarnak indítani egy szondát, amely pályára állna a jeges égitest körül, az Europa Clipper-t. Persze az igazi szenzáció egy felszíni leszálló egység célba juttatása lenne, bár ez egyelőre még erősen elméleti lehetőség. Mindennek alapja azonban a felszín pontos ismerete.

Az új térkép elkészítéséhez a kutatók több mint 100 képet használtak fel a Voyager és a Galileo missziókból, hogy mozaikot alkossanak, majd heteket töltöttek el a felszíni jellemzők azonosításával és kategorizálásával. Ezek közé tartoznak a repedések, a gerincek, a becsapódási kráterek, és az ún. káosz területek, ahol a jeges felszín turbulensen megzavart és egyenetlen.

A Conamara Chaos térség egy része az Europa felszínén.

A kész térkép “valóban megmutatja, hogy a jég repedéseinek tektonikája és a káosz régiók szerkezete egymással hogyan hat kölcsön globális szinten” – mondta David Senske, az Europa Clipper programjának kutatója.

A térkép sok mindent megválaszol, de még több kérdést fel is vet. Miért vannak olyan felszínformák, melyek egyenes vonalúak, míg mások ívesek, szaggatottak, vagy fűrészesek? Mi okozza a káosz területeket? Hogyan hat kölcsön a belső óceán a jeges kéreggel?

Különösen fontos kérdés, hogy mennyire vastag a fagyott héj. A 20 kilométeres vastagságú jégkéreg azt jelenthetné, hogy a konvekció a felszín alatt következik be, így a belső óceán és a felszín között nincs közvetlen kölcsönhatás. Ha azonban a kéreg csupán néhány kilométernyi vastagságú, akkor a belső óceán közvetlenül érintkezhet a felszínnel, létrehozva a Voyager és a Galileo által feltárt jellemzőket.

Ennek az új térképnek a segítségével a kutatók jobban megérthetik a jeges hold belső működését, és kijelölhetik a potenciális jövőbeli kutatások területeit is.

Forrás:

https://eos.org

Hozzászólás

hozzászólás