Az első globális geológiai térkép, amely a Jupiter második Galilei-holdjáról készült, teljesen új megvilágításba helyezi az égitest sajátos felszíni formáit, és kardinális eleme lehet a jövőbeni Europa-kutató küldetéseknek.
“Néha elég nehéz megkülönböztetni a hegygerinceket a jég repedéseitől, különösen akkor, ha azok egy olyan aprócska hold felszínén találhatóak, mely tőlünk mintegy 600 millió km-re van” – nyilatkozta a Planetary Science Institute (Tucson, Arizona) kutatója, Alex Patthoff, aki társaival nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy elkészítsék az Europa első teljes földtani térképét.
A maga 3100 km-es átmérőjével az Europa a legkisebb Galilei-féle hold, azon kevés égitestek egyike a Naprendszerben, melyek egy globális óceánt hordozhatnak a felszínük alatt – igazi gyöngyszem a Földön kívüli életet kereső, illetve annak lehetőségeit vizsgáló kutatók számára. Az Europa felszínén gejzírek is előfordulhatnak, hasonlóan a Szaturnusz egyik holdjához, az Enceladushoz.
A jéghold felszíne egyébként meglepően fiatal, alig látunk rajta becsapódási formákat, miközben a legtöbb holdat kráterek ezrei borítják be. A kráterek hiánya azt jelentheti, hogy felszíne folyamatosan újraformálódik, így az Europa egy geológiai értelemben aktív világ.
Amióta a Voyager űrszonda először megmutatta az Europa különös vörös csíkjait (hosszanti jégrianások, repedések), majd a Galileo felfedezte a felszín alatt található belső óceánját, a kutatók folyamatosan szeretnének visszatérni oda. A NASA-nak már vannak tervei, 2020-ban akarnak indítani egy szondát, amely pályára állna a jeges égitest körül, az Europa Clipper-t. Persze az igazi szenzáció egy felszíni leszálló egység célba juttatása lenne, bár ez egyelőre még erősen elméleti lehetőség. Mindennek alapja azonban a felszín pontos ismerete.
Az új térkép elkészítéséhez a kutatók több mint 100 képet használtak fel a Voyager és a Galileo missziókból, hogy mozaikot alkossanak, majd heteket töltöttek el a felszíni jellemzők azonosításával és kategorizálásával. Ezek közé tartoznak a repedések, a gerincek, a becsapódási kráterek, és az ún. káosz területek, ahol a jeges felszín turbulensen megzavart és egyenetlen.
A kész térkép „valóban megmutatja, hogy a jég repedéseinek tektonikája és a káosz régiók szerkezete egymással hogyan hat kölcsön globális szinten” – mondta David Senske, az Europa Clipper programjának kutatója.
A térkép sok mindent megválaszol, de még több kérdést fel is vet. Miért vannak olyan felszínformák, melyek egyenes vonalúak, míg mások ívesek, szaggatottak, vagy fűrészesek? Mi okozza a káosz területeket? Hogyan hat kölcsön a belső óceán a jeges kéreggel?
Különösen fontos kérdés, hogy mennyire vastag a fagyott héj. A 20 kilométeres vastagságú jégkéreg azt jelenthetné, hogy a konvekció a felszín alatt következik be, így a belső óceán és a felszín között nincs közvetlen kölcsönhatás. Ha azonban a kéreg csupán néhány kilométernyi vastagságú, akkor a belső óceán közvetlenül érintkezhet a felszínnel, létrehozva a Voyager és a Galileo által feltárt jellemzőket.
Ennek az új térképnek a segítségével a kutatók jobban megérthetik a jeges hold belső működését, és kijelölhetik a potenciális jövőbeli kutatások területeit is.
Forrás:
