Az amerikai Intuitive Machines magánvállalat második holdszondája (IM-2) 2025. március 6-án, magyar idő szerint csütörtök este leszállt a Hold déli pólusa közelében, de a rádiókapcsolat gyenge. Ha legalább részben működőképes lesz, akkor ez a holdkutatás történetében egy újabb mérföldkő lesz.
Tekintsünk vissza az újabb amerikai holdszonda útjának történetére az indításától a leszállásáig. A NASA CLPS (Commercial Lunar Payload Services) programja keretében az Intuitive Machines magánvállalat második holdszondája magyar idő szerint 2025. február 27-én indult útnak a Hold déli sarkvidékének kutatására, elsősorban a felszín alatti víz kimutatására. A kutatásokhoz számos műszert is magával vitt. A felszín anyagában levő víz jelenlétét a szonda által a Holdra vitt Puli Space érzékeny műszere is képes lesz kimutatni.
Az IM-2 szonda 2024. március 3-án, vagyis néhány nap alatt ért el a Holdhoz a ma már több holdszondához képest, amelyek több hétig vagy egy-két hónapig tartó úton jutnak el a Holdhoz. Útközben a Földről több képet készített.
Az IM-2 2025. március 3-án állt holdkörüli pályára.
AZ IM-2 két lehetséges leszállóhelye közül az egyik fog megvalósulni: vagy a Shackleton-kráter pereme a déli pólus közelében vagy a Mons Mouton, ami távolabb van a pólustól.
A déli pólushoz legközelebbi kráter, a Shackleton-kráter peremén lenne a leszállóhely olyan helyen, ahol még érheti napfény a leszállóegység napelemeit. A szonda még a leszállása előtt egy kis telekommunikációs műholdat bocsát holdkörüli pályára, ami a Földdel való rádiókapcsolatot segíti.
A Shackleton-kráter átmérője 21 km, a mélysége 4,1 km. A kráter a nevét Ernest Henry Shackleton (1874-1922) a híres angol-ír Antarktisz-kutatóról kapta.
A Mons Mouton a Nobile és Malapert kráterek közötti magasabb terület, ami a déli pólustól mintegy 6 fokra van. A terület a nevét Melba Roy Mouton (1929-1990) a NASA alkalmazott matematikusáról kapta 2022-ben.
Még az IM-2 indulásakor a Shackleton-kráter közeli területet jelölték meg a valószínű leszállóhelynek, de a leszállás előtti napokban a Mons Mouton lett kijelölve és ott szállt le az új holdszonda. Ezzel most az IM-2 lett az a szonda, ami a Hold déli pólusához a legközelebbre, azaz legdélebbre szállt le.
Az IM-2 a terveknek megfelelően 2025. március 6-án magyar idő szerint 18:32-kor leszállt a Hold felszínére, de sajnos egyelőre vele a rádiókapcsolat nagyon gyengén működik. A leszállás élő közvetítésének a NASA által készített videóját az alábbiakban mutatjuk be:
Az IM-2 holdprogram lényeges pontjainak összefoglalására (tudományos kutatás, űrtechnológiai fejlesztések, jövőben a Holdon végzett ipari-gazdasági tevékenység), valamint a leszállása végén bekövetkezett problémákra a 2025. március 6-én magyar idő szerint 22:00-től kezdődött NASA sajtókonferencián került sor.
Mint ismeretes, magyar idő szerint 2024. február 23-án 00:23-kor a houstoni székhelyű Intuitive Machines (IM) magánvállalat első holdszondája, az IM-1 Odysseus Lander leszállóegysége sikeresen leszállt a Hold déli poláris vidékén, a 24 km átmérőjű Malapert A kráter közelében, ami a déli pólustól mintegy 300 km távolságban van. Azonban az IM-1 szonda egyik lába eltört és a szonda oldalára dőlt, de felvételeket készített és méréseket végzett. Felvetődött az, hogy most az IM-2 leszállóegységével nem történt-e hasonló.
Most az IM-2 pedig a Hold déli pólusa közelében rendkívül nehéz körülmények között kezdte meg úttörő küldetését égi kísérőnk zord és ismeretlen területének megismerésére. Eddig még nem ismert pontosan, hogy mi okozta a rádiókapcsolat legyengülését, de a mostani sajtókonferencián előrevetítették, hogy a következő napokban kiderítik, hogy milyen állapotban van a leszállóegység, ismét eldőlt-e, mint az IM-1, illetve milyen terepviszonyok lehetnek, amelyek akadályozzák a Föld-leszállóegység között rádióvonalat. Most csak keskeny sávszélességben vannak gyenge rádiójelek, de ha majd esetleg széles sávban is lehet rádiókapcsolat, akkor nagy adatmennyiség is érkezhet a leszállóegység kameráiról és műszereitől. Azt is fontos lesz megtudni, hogy a leszállóegység teste milyen irányban van, azaz a napelemek a Nap felé fordulnak-e, illetve az antenna a Földtől nagyon elfordult-e. Az IM-2 leszállását követően még elegendő energia állt rendelkezésre a működéséhez, de ha később nem kap majd a napelemek segítségével energiát, az probléma lesz.
A Hold déli pólusa közelében az IM-2 leszállóhelyéről a Föld és a Nap is csak a holdi látóhatár közelében van.
Az IM-2 leszállóegysége sok fedélzeti műszert, valamint holdjárót és ugró „szöcskét” (Micro-Nova-Hopper) is magával vitt a Holdra – ez utóbbi a déli poláris vidék mély és mindig sötét krátereibe is be tud ugrani és onnan ki is tud jönni és a kráterben vizet, vízjeget is tudna kutatni. Amennyiben a leszállóegység rendesen állva érkezett volna meg, akkor az „ugró szöcske” el tudná hagyni a leszállóegységet, de ha a leszállóegység megdőlve van, akkor nem. Tehát most még van remény az IM-2 küldetése egy részének a teljesítésére – ez a napokban majd kiderül.
Egyébként az idei év már egy sikeres holdraszállással kezdődött. Néhány napja az amerikai Firefly Aerospace magánvállalat első holdszondája, Blue Ghost -1 („Kék Szellem”) sikeresen leszállt a Mare Crisium (Válságok tengere) területén és elkezdte a kutatási programja végrehajtását. A Hold déli poláris vidékén azonban zordabb körülmények vannak a Mare Crisium területéhez képest.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
NASA IM-2 leszállás közvetítés (NASA M26-030, 2025.03.04.)
CLPS IM-2 leszállás időpontja (NASA, 2025)
Kapcsolódó internetes oldalak:
