Munkába állt az Akatsuki a Vénusz körül

355

Az út öt évvel tovább tartott, mint tervezték, de az első fényképek alapján megérte a várakozás: végre ismét van űrszondánk a Vénusz körül.

A japán Akatsuki (magyaros átírásban: Akacuki) űrszonda a hosszabb úton ért a Vénuszhoz. A 2010-es pályára állást meghiúsította a főhajtómű meghibásodása, így a szonda Nap körüli pályán maradt, de öt évvel később újra a bolygó közelébe ért. 2015 végén a japánok újra megpróbálkoztak a Vénusz körüli pályára állással, de ezúttal már csak a kis teljesítményű manőverező hajtóművekre hagyatkozhattak. Ezúttal sikerrel jártak ugyan, de a kisebb tolóerő miatt a pálya sokkal elnyúltabb lett, mint ahogy a kezdetekkor tervezték. Az eredeti, 30 órás keringés helyett az Akatsukinak 10 és fél napba telik megkerülni a Vénuszt, és ideje nagy részét relatíve messze tölti tőle, 1000 és 360 000 km-es távolságok között ingázva.

Ez azt jelenti, hogy a csak közelről elvégezhető vizsgálatokra (pl. villámok észlelésére) kevesebb idő áll majd rendelkezésre, de az első közzétett felvételek alapján az Akatsuki így is rengeteg újdonságot fedhet majd fel a Vénusz légköri viszonyait illetően. Szerencsére szinte minden műszer problémák nélkül vészelte át az öt évnyi extra utazást az űrben. Infravörös és ultraibolya hullámhosszakon működő kamerái segítségével a szonda a vastag atmoszféra különböző mélységeibe képes lelátni, egészen a felszínig. Íme néhány az eddig közzétett felvételek közül:

20160615_akatsuki_kep1
Magaslégköri felhők ultraibolya fényben. (ISAS/JAXA)
20160615_akatsuki_kep2
Négy különböző hullámhosszon készült kép a pályára állás idejéről. A bal felsőn látható sávok rejtélyesek, mert a légkör helyett a felszínnel látszottak együtt mozogni, de az Akatsuki későbbi felvételein már nem jelentek meg. (ISAS/JAXA)

A Vénusz különlegessége, hogy maga a bolygó nagyon lassan, 243 nap alatt fordul körbe a tengelye körül, a légkör nagy része azonban nagyon gyorsan körbejárja az égitestet. A felszín közelében még nincsenek erős szelek, de magasabban már igen felgyorsulnak, és a felhőzet akár 4 nap alatt körbeszáguld. Ez a szuperrotáció az egyenlítő mentén a legerősebb, a pólusok felé pedig gyengül, létrehozva a jellegzetes, ék alakú felhőmintázatokat.

20160615_akatsuki_kep3
Egy fantasztikus kompozit fotó az 1,735 (piros)és  2.26 mikronos (kék) hullámhosszakon készült felvételekből. A nappali oldal szaturálódott, a narancsszínű sávként látszó alkonyzóna pedig azért ilyen széles, mert a vastag légkör erősen szórja a fényt. (ISAS/JAXA)
20160615_akatsuki_kep4
Egy négy egyedi felvételből készült animáció, amelyen jól megfigyelhetők az éjszakai oldalon lévő felhőknek a szuperrotáció hatására bekövetkező mozgása és változásai (ISAS/JAXA)
20160615_akatsuki_kep5
1 mikrométeren a légkör egészen átlátszó, így az Akatsuki képes lelátni a Vénusz forró felszínéig. A sötétebb folt az Aphrodite Terra nevű magasföld: ez a kontinensnyi méretű formáció több km-rel magasabb a környezeténél, ezért kb. 30 Celsius-fokkal hidegebb, mint a környezete. (ISAS/JAXA)

Az Akatsuki küldetését eredetileg két évre tervezték, de a japánok igyekeznek ezt öt évre meghosszabbítani. A legkomolyabb probléma annak elkerülése, hogy az űrszonda hosszabb időre a Vénusz árnyékába kerüljön, és energiaellátási problémákba ütközzön. A pályára állás után megmaradt üzemanyagából már csak kisebb pályamódosításokra fogja futni, ezért nagyon alaposan meg kell fontolni minden egyes manővert. Ha sikerül öt évre kiterjeszteni a működését, az Akatsuki lényegében szinte minden tudományos célkitűzését teljesíteni tudja. Az új adatok pedig segíthetnek jobban megérteni, hogy hogyan vált egy, kezdetben a Földre szinte mindenben hasonlító bolygó olyan pokoli hellyé, ahol a felszínen közel 500 Celsius fok és 90 atmoszféra nyomás várja az oda merészkedőket. A 2020-as évekre pedig talán a NASA is visszatér a belső szomszédunkhoz, tekintve, hogy jelenleg a következő Discovery-küldetés öt jelöltje közül kettő is a Vénuszt célozza.

Forrás: Bad Astronomy, Planetary Society

Hozzászólás

hozzászólás