Hírek apróságokról

513

A várakozásoknak megfelelően az optikai megfigyelések mellett amerikai csillagászok a sokkal pontosabb radaros módszerrel is észlelték a távolodó 2012 DA14 jelű kisbolygót. Mivel az égitest néhányszor 10 méteres, a goldstone-i rádióantenna felbontása pedig 4 méter, a kapott képek nem túl látványosak, az égitest egy néhány pixeles folt. Alakja elnyúlt, mérete 20×40 méter lehet, forgási sebessége pedig szokatlanul lassú, bő 8 óra alatt fordulhat meg a tengelye körül. Ez megmagyarázza, hogy az optikai tartományban miért nem sikerült egyértelműen kimutatni a forgásból eredő fényességváltozást, miért láttuk vizuális megfigyeléseink során stabil fényességűnek a kisbolygót. Egyszerűen az égitest sokkal többet és sokkal gyorsabban halványodott a növekvő távolság miatt, mint a tengely körüli forgás miatt. Az egyik hatás észrevehetetlenné tompította a másikat.

A 70 méteres goldstone-i radartányér adataiból rekonstruált képek a 2012 DA14-ről. A hét órát felölelő mérések 120 és 314 ezer km-es távolságok között mutatják a távolodó aszteroidát. (NASA/JPL-Caltech)

Megjelent egy friss tanulmány a már sokat citált (99942) Apophis kisbolygóról, amely már a 2013/2013-as közelítéskor készített legfrissebb méréseket is tartalmazza. Ezek szerint a 325 (+/- 15) méter átmérőjű égitest 2029. április 13-án 31900 +/- 750 km-rel bolygónk felszíne felett fog elhaladni. A friss eredmények gyakorlatilag kizárják a 2036-os üstöközést is, ennek esélye jóval kisebb, mint egy a millióhoz. Létezik azonban a pályaváltozásoknak egy olyan variációja, amely 2,3 az egymillióhoz eséllyel megenged egy 2068-ban bekövetkező ütközést, amennyiben a kisbolygó tömegközéppontja 2029-ben egy mindössze 2 méter átmérőjű területen halad keresztül. Ezeket a virtuális áthaladási helyeket hívjuk gravitációs kulcslyukaknak.

A halovány (99942) Apophis kisbolygó 2012. március 24-én a MTA CSFK piszkéstetői 1 m-es távcsövével. A 12×2 perces felvételekből összekombinált animáción a középen mozgó fénypont maga a 21 magnitúdós kisbolygó, a pontfüzérek pedig a csillagok nyomai.

Csizmadia Ákos (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) és Csizmadia Szilárd (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfart) csillagászattörténeti kutatásai nyomán végre pont kerülhet egy régóta húzódó problémára, amely a Kulin György által felfedezett (1441) Bolyai kisbolygóhoz kapcsolódik. A Nemzetközi Csillagászati Unió hivatalos honlapján, és a témában forrásértékűnek tekintett, Lutz D. Schmadel által jegyzett Dictionary of Minor Planet Names című kiadványban is Bolyai Farkast adják meg, mint akiről elnevezték a kisbolygót, Kulin György 1939-ben, a Csillagászati Lapokban megjelent rövid közleménye viszont egyértelműen Bolyai Jánost jelöli meg keresztapaként. A témát igen alaposan körüljáró testvérpár cikke nyomán úgy tűnik, hogy hamarosan minden mérvadó kiadványban helyesen fog szerepelni a név eredete. 

 

A (1441) Bolyai kisbolygó nyoma a Palomar Sky Survey egyik lemezén. 

A hét mindent túlharsogó csillagászati szenzációja a Cseljabinszki régióban felrobban meteor volt, melyről minden csatornán áradtak a hírek, és szerkesztőségünk tagjai is számolatlanul adták a riportokat és szakértettek a zsurnalisztáknak. Az első hírek és a közelítő információk után már a pontosabb adatok, hiteles, megalapozott eredmények ideje jön, ám ezekre még várni kell. Megjelent az első tudományos publikáció a meteor pályájáról, az Ural Federal University pedig képes beszámolót is közölt az első megtalált darabokról és azok vizsgálatáról, ám az adatok még vagy nagyon pontatlanok, vagy nagyon hiányosak. A meteoritok minél teljesebb begyűjtése, elemzése, a felvételek pontos kiértékelése hosszú és fáradalmas munka, így a végső, tudományosan megalapozott eredményekre várni kell. Szerencsére nem kell kapkodni, statisztikák szerint a következő hasonló eseményre évtizedek múlva kerül sor, és minden bizonnyal lakatlan terület felett fog bekövetkezni. Abban reménykedünk, hogy a drámai események által felszított politikai akarat megmarad, és amikor egy év múlva támogatásokat kell megítélni az eget a mostaninál is alaposabban figyelő programoknak, nem csak baráti vállveregetés lesz a kormányok hozzájárulása.

A tűzgömb nyomában keletkezett vízgőzfelhő nagyjából 12 perccel az esemény után. A gyönyörű felvételt egy szerencsés természetfotós, Marat Ahmetvalejev készítette, aki a fagyos pusztaságban élte át a jelenséget.

Hozzászólás

hozzászólás