Holdja van a Lucy űrszonda trójai kisbolygó célpontjának

3544

A NASA Lucy küldetésének csapata igencsak meglepődött, amikor kiderült, hogy a Lucy űrszonda 2027-es célpontjának, az Eurybates kisbolygónak kísérője van. A tudományos meglepetést a Hubble-űrteleszkóp Wide Field Camera 3 (WFC3) kamerájának 2018. szeptemberi, 2019. decemberi és 2020. januári felvételei szállították.

A 2021 októberében felbocsátandó Lucy űrszonda lesz az első küldetés az úgynevezett trójai kisbolygókhoz. Ezek az égitestek két csapatban, a Jupitert megelőzve és azt követve keringenek a Nap körül éppen olyan távolságban, mint maga a gázóriás. A Lucy űrszonda egy főövi és hat trójai kisbolygó mellett fog elhaladni. Ez lesz az első olyan űreszköz, amely hét különböző, Nap körüli pályán keringő égitesthez is ellátogat.

Művészi illusztráció a Lucy űrszondáról. (Forrás: Southwest Research Institute)

„A most felfedezett hold hatezerszer halványabb, mint az Eurybates, ami arra utal, hogy 1 kilométernél kisebb lehet az átmérője.” – mondta Hal Levison (Southwest Research Institute), a küldetés vezető kutatója. „Ha ez a becslés helyes, ez lesz az egyik legkisebb kisbolygó, amit meglátogattunk.”

Az Eurybates kisbolygót már 2018-ban megfigyelték a Hubble-űrtávcsővel, amikor kis méretű aszteroidák után kutattak, de csupán múlt novemberben vett észre valamit egy elemző az adatsorban, ami egy lehetséges kísérőre utalhat.

Az ábra a Lucy űrszonda pályáját mutatja (zöld) a Jupiterhez viszonyítva. A 2021. októberi felbocsátást követően az űrszonda kétszer közelíti meg a Földet, csak ezután indul a trójai célpontok felé. Az L4 csoportot elérve elhalad a (3548) Eurybates (fehér), a (15094) Polymele (rózsaszín), a (11351) Leucus (vörös) és a (21900) Orus mellett. Ezután ismét meglátogatva a Földet utazik tovább az L5 csoporthoz, ahol 2033-ban elhalad a (617) Patroclus és társa, a Menoetius (rózsaszín) mellett. El fog haladni egy kis főövi kisbolygó, a (52246) Donaldjohanson (fehér) közelében is, amely az előember, Lucy maradványainak felfedezőjéről kapta a nevét. A Patroclus–Menoetius kettős égitest 2033-as meglátogatása után az űrszonda hatévente felváltva közelíti meg a két trójai csoportot. (Forrás: Southwest Research Institute)

„Több távcsőidőt igényeltünk a Hubble-re, hogy megerősítsük a felfedezést, és három próbálkozásra kaptunk lehetőséget.” – mondta Keith Noll, a Lucy kutatócsoport tagja, a hold társfelfedezője.

A kutatók még decemberben és január elején el is készítették az első megfigyelési sorozatot. A hold-jelölt nehezen észrevehető volt, és a nála sokkal fényesebb Eurybates körüli pályáját sem ismerték. Egyáltalán nem volt biztos, hogy az új felvételeken látszani fog. „Az első két decemberi észlelés során nem láttunk semmit, ezért azt hittük, nem lesz mázlink. A harmadik körben azonban már ott volt.” – mondta Noll.

A kutatócsoport a Hubble távcsőidejét ütemező csapattal együttműködve fogja eldönteni, mikor érdemes a következő észleléseket elvégezni. A Föld és az Eurybates pályája miatt, valamint mivel a Hubble nem fordítható a Nap felé, a következő észleléseket júniusig el kell halasztani. Addig a kutatók a meglévő adatok alapján vizsgálják a hold pályáját a kisbolygó körül, ami segíthet megfelelően időzíteni az észleléseket.

A kutatócsoport gondosan megtervezi, hogyan lehet majd az űrszondával biztonságosan megvizsgálni az új holdat, miközben az Eurybates tervezett tanulmányozásán sem esik csorba.

A trójai kisbolygók a Nap és a Jupiter együttes gravitációs hatásának köszönhetően több milliárd évre az úgynevezett Lagrange-pontokhoz kötődő, stabil pályára kényszerülnek. A Lucy űrszonda az óriásbolygóknak ezeket a megmaradt építőelemeit fogja vizsgálni, így új nézőpontból ismerhetjük meg bolygónk és a Naprendszer eredetét.

„Alig egy maroknyi trójainak van ismert holdja, de a hold jelenléte különösen érdekes az Eurybates esetében.” – mondta Thomas Statler (Lucy, NASA). „Ez a legnagyobb tagja annak a körülbelül száz tagból álló trójai kisbolygó családnak, amely valószínűleg egy korábbi ütközés során jött létre.”

Ha közelről tanulmányozhatunk egy ilyen kisbolygót, akkor többet tudhatunk meg azokról az ütközésekről, amelyek Statler szerint más kis égitestek holdjainak kialakulásáért is felelhetnek.

Forrás: NASA

Hozzászólás

hozzászólás