Egy röntgensugárzó csillag fedései apró égitestek által

578

Mint arról egyik legutóbbi hírünkben beszámoltunk (Parányi égitestek a
Naprendszer peremén)
, csillagfedések mérésével új fordulatot vehet a
kisméretű Kuiper-objektumok kutatása. A Hsiang-Kuang Chang (National Tsing Hua University) vezette
tajvani kutatócsoport a Nature hasábjain jelentette be a Sco X-1
röntgenforrás rövid időtartamú elhalványodásait, amelyeket 100 méter
alatti mérettartományba eső, a  Kuiper-övhöz tartozó égitestek
okozhatnak.

A
kutatócsoport az RXTE röntgenműhold 1996 és 2002 közötti adatait
elemezte a Naprendszeren kívüli legfényesebb röntgenforrásról, a Sco
X-1-ről. Ez az égitest egy kölcsönható kettőscsillag, melyben egy
neutroncsillag anyagot szív el közeli kísérő csillagától. A gázanyag
becsapódása a neutroncsillag felszínére gerjeszti a megfigyelhető
röntgensugárzást. A fedések
miatti rövid ideig tartó elhalványulások észrevételét a 2-60 keV
tartományban mért másodpercenkénti kb. százezer beütés teszi
lehetõvé, mivel így akár ezredmásodperces időfelbontással is
vizsgálható a
csillag sugárzásának ingadozása. Emellett a Sco X-1 csupán 6 fok
távolságra található az
bolygók pályasíkjától, lehetõséget kínálva az ebben a síkban keringő
kisebb égitestek csillagfedéseire.

A 322000 másodperc hosszú adatsorban a kutatók 58 fedési eseményt
találtak, amelyek nagy része aszimmetrikus lefutású volt. Az átlagos
fedés hossza mindössze 2-3 ezredmásodperc volt. Az elhalványodásokat
meglehetősen nehéz magának a röntgenforrásnak a változékonyságával
magyarázni, habár a teljes képhez hozzátartozik, hogy a Sco X-1
is – hasonlóan pl. a szintén röntgenkettős Cyg X-1-hez – 
mutat ilyen rövid
időtartamú változásokat. Azonban azok a jelenségek inkább flerszerű
kitörések
és szinte mindig megfigyelhetőek, míg az új megfigyelések jellege
egyértelműen fedésre utal. Statisztikai megfontolások szerint mintegy
tucatnyi fedést kellene látnunk, amelyet kb. 50 méteres égitestek
okoznak.  Ezekkel a számításokkal az eredmények jó összhangban
vannak.

A Sco X-1 elhalványodásai a röntgentartományban. A
vízszintes tengelyen az idő, a függőleges tengelyen a röntgenműszer
által mért beütésszámok láthatók.

Ábránkon négy fedési jelenség lefutását mutatjuk be. Jól láthatóak az okkultációk miatti fénycsökkenések.

Forrás: Nature, 2006. augusztus 10.

Hozzászólás

hozzászólás