ATLAS helyett SWAN: újabb jelölt a szabad szemes üstökös címre

11846

Amely már nem is jelölt, ugyanis a C/2020 F8 (SWAN)-üstökös napok óta szabad szemmel is látható – egyelőre sajnos csak a déli féltekéről, de egy kis szerencsével két hét múlva már mi is megpillanthatjuk.

Márciusban hazánkban is nagy publicitást kapott egy akkor még halvány, de szép reményű üstökös, a C/2019 Y4 (ATLAS). A számítások szerint május végi napközelsége előtt akár szabad szemmel is látható lett volna, bár érkezésével kapcsolatban voltak kételyeink. Végül sajnos a pesszimista jóslatok váltak be, és az apró égitest már viszonylag nagy távolságban megadta magát, magja széttöredezett, amelyről a földi teleszkópok mellett a Hubble-űrtávcső készített lélegzetelállító felvételeket. Azonban amikor április elején kezdett megpecsételődni az ATLAS sorsa, egy újabb reményteljes vándor tűnt fel a színen.

Felfedezése igazán különleges, mert egy napkutató szonda, a már 1996 óta a világűrben üzemelő Solar and Heliospheric Observatory (SOHO) egyik berendezésének mérési adataiban, illetve az azokból készült képen bukkantak rá. A Solar Wind Anisotropies, rövidítve SWAN nevű berendezés furmányos módon naponta egyszer megméri a teljes égboltról érkező Lyman-alfa sugárzást, amely a hidrogénatomok atomi elektronátmeneteihez kötődik. Ennek során azok 122 nanométer körüli hullámhosszúságú sugárzást bocsátanak ki, amely az ultraibolya tartományba esik, így a földfelszínről – szerencsére – nem lehet észlelni. Ezért utazik a műszer egy űrszondán, melyet eredetileg a napszél és a csillagközi anyag kölcsönhatásának vizsgálatára terveztek. Csakhogy az évtizedek során a berendezés remek üstökösfelfedezőnek bizonyult!

A SWAN műszer Lyman-alfa méréseiből szerkesztett legutóbbi, 2020. május 1-jei kép. A már jócskán kifényesedett C/2020 F8 (SWAN) a bal szélen, a perem közelében látható nagy méretű, fehér folt. A szélességi beosztásokból lemérhető, hogy a hidrogénkóma mérete nagyjából 5 fok, ami 10 millió km feletti, a Napnál hétszer nagyobb méretet jelent! (ESA/NASA/LATMOS, SOHO/SWAN)

A napi egyszeri mérésből készült képek mindenki számára elérhetők, a belőlük készített animáción pedig remekül látszanak az égen mozgó fényesebb üstökösök, pontosabban azok igen ritka, de roppant kiterjedt hidrogénkómája. Amikor az új üstököst április elején megtalálták, öt másik, korábban már ismert kométa – köztük a szétesőben levő egyik ATLAS-üstökös nyoma is látszott a képeken. De hogyan kerül ennyi hidrogén az üstökös fejébe? Hát természetesen a magban található rengeteg vízből, annak fotodisszociációs bomlása során. Ennek kialakulásához és a műszer általi detektálásához azonban jellemzően 1,5 CSE-nél kisebb naptávolságba kell érnie az üstökösnek, így amikor a kométák megjelennek a képeken, már a látható tartományba eső sugárzásuk is jelentős. Jellemzően 10-11 magnitúdósak, vagyis egy kisebb távcsővel vizuálisan is megpillanthatjuk őket.

Ezért hiába látszik időnként fél tucat üstökös is a SWAN képein, mire ezt a fényességet elérik, már régen felfedezték őket földi távcsövekkel. Időnként azonban az érkező kométák elkerülik a korai megtalálást, általában vagy azért, mert hosszú ideig a Nap irányában látszanak, vagy azért, mert hirtelen fényesednek fel, hirtelen nő meg a gázkibocsátásuk. Ezt kihasználva szemfüles amatőrcsillagászoknak 2002 és 2015 között tizenhárom új üstököst sikerült találni a képeken, melyek közül aztán többet hazánkból is megfigyeltek, bár szabad szemmel látható csak a C/2006 M4 (SWAN) lett. Mint az elnevezésből kiderül, sajnos van egy hátulütője ezeknek a felfedezéseknek, történetesen, hogy az üstökös nem a megtaláló, hanem a műszer nevét kapja meg.

Néhány korábbi SWAN-üstökös földfelszínről készült fényképe. Igazán látványos csak a C/2006 M4 lett, de úgy tűnik, a C/2020 F8 felül fogja múlni. (Sky Hunt/Trygve Prestgard , Doug Neal és Rob Kaufman)

Ennek ellenére sok műkedvelő figyeli a képeket, köztük a legsikeresebb az ausztrál Michael Mattiazzo, aki a tizenháromból hét üstökös megtalálásában működött közre. Bár lassan öt éve nem volt újabb felfedezés a SWAN képeken (ilyen hosszú szünet korábban sosem volt), nem adta fel a reményt, ami április elején meg is hozta gyümölcsét. A berendezés április 1-je és 7-e között készült képein egy ismeretlen, gyorsan fényesedő üstökösre akadt, amelyet később a március 26-ai képen is megtalált. Ezért az üstökös végül a C/2020 F8 (SWAN) nevet kapta, vagyis 2020 március második két hetében ez már a nyolcadik új kométa volt. A déli égen látszó üstökös az első földi felvételek alapján 9-10 magnitúdós volt, ám pályaelemei nagy bizakodásra adtak okot.

Az üstökös felfedezését megnehezítette, hogy pont a -30 fokos ekliptikai szélességet jelölő pontvonal “alatt” tűnt fel. Ezen az április 7-ei képen már kicsit kijött a vonal mögül. Három ismert üstököst – köztük az ekkor már szétesőben levő C/2019 Y4 (ATLAS)-t – is bejelöltünk a képen, illetve további kettő a levágott részen mutatkozott. (Sky Hunt/Trygve Prestgard, ESA/NASA/LATMOS, SOHO/SWAN)

Ezek alapján május 27-én 0,432 CSE-re megközelíti csillagunkat (a Merkúr és a Vénusz közötti távolság), ami elegendő ahhoz, hogy látványos üstökös legyen belőle. Bár május közepéig hazánkból nem lesz látható, a legfontosabb időszakban, május második felében az északi horizontunk fölé emelkedik majd. Nagy kérdés persze a várható fényesség, de az üstökös eddigi pályája bizakodásra ad okot – igaz, az ATLAS-üstökös adott intő példát ezzel kapcsolatban. A felfedezés után a C/2020 F8 (SWAN) előbb 8 magnitúdó körüli fényességre ugrott, majd április 26-áig további 1 magnitúdót növekedett, amikor hirtelen ugrással pár nap alatt 7 és 6 magnitúdó között fényesedve szabad szemmel is láthatóvá vált. Közben csóvája is egyre nagyobb és látványosabb lett, e sorok írásakor (május 3.) fényessége már elérte az 5 magnitúdót.

Az üstökös fénygörbéje a Crni Vrh Obszervatóriumban gondozott Comet Observation Database adatai alapján. A görbén látható ugrások és megtorpanások nem sok jót sejtetnek az üstökös jövőjével kapcsolatban, ezt a jelenséget a szétesés felé tartó üstökösök mutatják. (Credit: COBS Comet Observation Database – CC BY-NA-SA 4.0)

Ezek alapján május második felére fényessége elérheti az 2 magnitúdót, vagyis a Nagy Göncöl csillagainak fényességét, ami már szabad szemmel is könnyen látható – lenne. Sajnos az üstökös ebben az időszakban nagyon közel fog látszani csillagunkhoz, ezért 8-10 foknál magasabban nem láthatjuk sötét égen. Ilyen körülmények között 2 magnitúdós fényesség mellett sem lesz könnyű megpillantani szabad szemmel, ehhez mindenképpen vidéki, sötét égbolt alá kell mennünk. A másik gond, hogy az üstökös főleg gázokat tartalmaz, hiába van látványos és nagyon hosszú csóvája, ez általában halvány, szabad szemmel nem annyira látványos. Hacsak nem ugrik meg addig jelentősen a mag porkibocsátása, szintén veszíteni fogunk a látványból.

A számtalan csodás fotó közül az egyik legszebb az osztrák Gerald Rhemann május 1-jei felvétele, amely a namíbiai Tivoli farmról készült távészleléssel. (30 cm-es, f/3,6-os ASA asztrográf + FLI ML 16200 CCD, ASA DDM85 mechanika, LRGB 12/3/3/3 perc)

És akkor természetesen ott van az üstökösökhöz kapcsolódó állandó bizonytalanság. Egyrészt a pontosodó pályaelemek alapján úgy tűnik, hogy a SWAN-üstökös most látogat hozzánk először az Oort-felhőből, és ezek az égitestek bár nagy aktivitásúak, ez a kárukra is válhat. Ilyen kis naptávolság esetén magjuk széteshet, ahogy az az ATLAS esetében is történt, ami a fényesség jelentős csökkenését eredményezheti. Sajnos a fényesség növekedésében eddig tapasztalt hirtelen ugrások pont a szétesés előtti állapot jellemzői. Másrészt ahogy már említettük, az igazán látványos üstökösök sok port tartalmaznak, ami a C/2020 F8-ról sajnos nem mondható el.

John Drummond április 30-ai felvételén (85 mm, Canon 550D, 5×5 min, ISO 800) sok képfeldolgozási bűvészkedés után 12 fok hosszan látszik az üstökös csóvája, ami 29-30 millió km-es valódi hosszúságot jelent. A Nap átmérője ugye 1,4 millió, a Nap-Föld távolság meg 150 millió km. Vizuálisan csak az első 1-2 fokos, fényes rész látható.

De bízzunk benne, hogy ez az égitest kibírja majd a napsugárzást, így lássuk részletesebben, hogy mikor merre kell keresnünk. Bár már a Kanári-szigetekről is látható az üstökös, tehát nem csak a déli féltekéről érhető el, a mi jóval északabbi földrajzi szélességünkről május 15-16-a előtt nincs esély megpillantására. Ezt követően a hajnali északkeleti égen, a piciny Triangulum csillagképben lehet elkezdeni a keresését pár fokkal a horizont felett. Ha beváltja a 2 magnitúdós reményeket, akkor binokulárokkal biztos igen látványos lesz, de tiszta idő esetén apró, csillagszerű fejét akár szabad szemmel is láthatjuk.

Az üstökös helyzete május 18-án hajnali 03:30-kor (nyári időszámítás szerint) Budapestről nézve. Az üstökös horizont feletti magassága 8 fok. Az üstökös megjelenítése csak tájékoztató jellegű. A képre kattintva nagyobb változatban is megtekinthető. (TheSkyLive.com, DerMische/CC BY-SA)

Ezt követően – mivel deklinációja folyamatosan nő – minden nap javul egy kicsit az üstökös láthatósága, miközben május 19-étől már a Perseus csillagképben kell keresnünk. Hihetetlen érdekesség, hogy május 22-én és 23-án hajnalban 5-6 fokra megközelítik egymást az ATLAS üstökössel, pontosabban annak maradványával. Ha mindketten kibírták volna, két szabad szemes üstököst láthattunk volna pár fokra egymástól. Ezekben a napokban a SWAN már 9-10 fok magasra is emelkedhet a hajnali égen, de mivel a cirkumpolaritás határán lesz, az esti égen is érdemes keresni úgy 7-8 fok magasan, észak-északnyugaton.

Az üstökös helyzete május 23-án este 22:00-kor (nyári időszámítás szerint) Budapestről nézve. Az üstökös horizont feletti magassága 8 fok. Az üstökös megjelenítése csak tájékoztató jellegű. A képre kattintva nagyobb változatban is megtekinthető. (TheSkyLive.com, DerMische/CC BY-SA)

Május 23-ától valójában már nem fog lenyugodni az üstökös, elvben egész éjszaka megfigyelhető lesz, ahogy végigvonul az északi horizonton. Május 24-étől már az esti égen magasabbra emelkedik, mint a hajnalin. A legmagasabb deklinációját (+46,5 fok), és a legnagyobb elongációját (25,2 fok) pont a perihélium utáni napon, május 28-án éri el. Bár ekkor már viszonylag messze, 1 CSE-re jár majd tőlünk (földközelsége május 12-én lesz 0,557 CSE-re bolygónktól), remélhetőleg megmaradó és erősödő aktivitása kompenzálja ezt. Több fokos csóvája vélhetően szabad szemmel is látható lesz, de binokulárokkal bizonyosan impozáns látványt nyújt majd.

Az üstökös helyzete május 28-án este 22:10-kor (nyári időszámítás szerint) Budapestről nézve. Az üstökös horizont feletti magassága 11 fok. Az üstökös megjelenítése csak tájékoztató jellegű. A képre kattintva nagyobb változatban is megtekinthető. (TheSkyLive.com, DerMische/CC BY-SA)

Május 28-át követően láthatósága romlani fog, deklinációja és elongációja is csökken, ahogy a fényessége is, miközben május 30-án a Perseus csillagképből átkerül az Aurigába. Ennek ellenére június első hetében még próbálkozhatunk vele, de egyre inkább csak távcsöves megpillantására van mód az esti égen. Mindehhez persze az kell, hogy a magja kibírja még legalább egy hónapig, amiről nem vagyunk száz százalékig meggyőződve, de reménykedjünk, hogy ez az üstökös már beváltja a hozzá fűzött reményeinket. Ha netán mégsem, akkor van egy harmadik reménységünk is…

Hozzászólás

hozzászólás