Drámai üstököskitörés – puszta szemmel látható a Holmes-üstökös!

735

A kitörést Juan Antonio Henríquez Santana vette észre
Tenerife szigetéről október 24-én hajnalban. Az egy nappal korábban még 17
magnitúdósnak (azaz a szabad szemmel éppen megpillantható leghalványabb csillagoktól 25 ezerszer halványabbnak) észlelt üstökös középpontjában egy 8,4 magnitúdós, csillagszerű
mag látszott, amely a következő fél napban óránként 0,3 magnitúdót fényesedett.
A korábban sosem látott intenzitású kitörést előbb spanyol, majd francia
észlelők is megerősítették. Mire az éjszaka az amerikai kontinensre ért, az
üstökös már egy szabad szemmel is jól látható, 4 magnitúdós csillagszerű objektum volt. Megjelenése
azért ennyire furcsa, mert a kitörés a néhány kilométer átmérőjű szilárd mag
felszínén játszódott le, és az onnan kiáramló anyag ilyen rövid idő alatt nem
tudta elhagyni a mag környezetét. Az észlelők által látott sárgás szín arra
utal, hogy nagy mennyiségű por szabadult fel, amely visszaveri a Nap fényét. A
következő napokban a kitörési felhő mérete növekszik majd, az üstökös egyre
nagyobb és diffúzabb lesz, felvéve a kométák megszokott alakját.

 

Keith Geary felvétele a δ Persei közelében járó, szabad szemes üstökösről  

A Perseus csillagképben látszó, lassan nyugat
felé haladó üstökös fényességét Japánból előbb 3,5 magnitúdóra, majd néhány
órával később 2,8-2,9 magnitúdóra becsülték. Ez már a csillagkép fényesebb csillagaival
vetekszik, és nagyvárosokból is könnyedén látható. Hazánkból a jobbára borult
idő miatt még csak azok láthatták, akiknél a szerencse folytán rövid időre
felszakadozott a felhőzet. Előbb Szöllősi Attila pillantotta meg 7×50-es
binokulárral Kecskemétről, majd Kocsis Antal látta szabad szemmel Királyszentistvánból.
Előbbi észlelőnk 3 magnitúdóra, utóbbi már 2,5 magnitúdóra becsülte a
fényességét. A legfrissebb külhoni megfigyelések alapján mostanra elérte
maximális fényességét. Hogy meddig marad ennyire látványos, nem tudni, ám az
1892-ben felfedezett üstökösnek már akkoriban is a csodájára jártak.

 

A 17P/Holmes-üstökös útja a Perseus csillagai között a következő egy hónapban (Nagy Zoltán Antal nyomán)

A manapság 17P/Holmes jelöléssel
nyilvántartott üstököst az angol Edwin Holmes fedezte fel 1892. november 6-án,
amikor már szabad szemmel is látható volt. Az Andromeda-ködöt rendszeresen
észlelő csillagász a legközelebbi extragalaxist akarta megfigyelni, ám amikor a
keresőtávcsövön át nézve azt hitte, hogy célba ért, a nagy műszerbe pillantva
nem az M31-et, hanem egy 5 ívperc átmérőjű, fényes, csillagszerű magot mutató
üstököst vett észre. A nagy fényesség miatt a bejelentését némi kétkedéssel
fogadták, ám a megerősítő észlelések Holmes-t igazolták. A kométa hetekig látható
volt távcső nélkül, majd némi halványodás után 1893 januárjában egy újabb
kitörésen is átesett, amikor ismét szabad szemes lett. A mostani felfényesedés az
üstökös napközelségének időpontjához viszonyítva szinte napra pontosan akkor
történt, amikor a 1892-es!

 

Giovanni Sostero és Ernesto Guido speciális eljárással feldolgozott felvételei (a képen az alsó három) szépen mutatják a magból jobbra és lefele kidobódó nagy mennyiségű port

Az üstököst 1893 áprilisáig sikerült követni,
ám a pályaszámítások azt mutatták, hogy keringési ideje mindössze 7 év, így
1899-ben ismét látható lesz. Az akkori észlelők nagy várakozással tekintettek a
visszatérés elé, ám csalódniuk kellett. A vándor maximális fényessége alig érte
el a 16 magnitúdót, így csak a kor legnagyobb távcsöveivel volt látható. Az
1906-os visszatérés hasonlóan eseménytelenül telt, majd az üstökös hat
évtizedre elveszett a fürkésző tekintetek elől. Csak az elektronikus
számítógépek megjelenése után tudtak olyan pontos számításokat végezni, hogy 1964-ben
ismét a nyomára akadjanak. Azóta minden napközelségét megfigyelték, ám egészen mostanáig
a halvány arcát mutatta felénk. Tegnap azonban minden idők legnagyobb üstököskitörését
produkálta. Mivel 2008. május elejéig észlelhető lesz, remek alkalom kínálkozik
a kitörés nyomon követésére és talán további megfigyelésére is.

Hazai észlelések a Holmes-üstökösről 

Az égbolt mindenkié – tagokat toboroz a Magyar Csillagászati Egyesület! 

Gary Kronk történeti honlapja a 17P/Holmes-üstökösről

Az üstökös pályája Kazuo Kinosita számításai alapján 

Szeicsi Josida honlapja az üstökösről

Friss hazai megfigyelések az MCSE Leonidák-listáján

Hozzászólás

hozzászólás