Egy napsúroló üstökös életének utolsó pillanatai

2012. január 23, hétfő

937

A közelmúlt leglátványosabb napsúroló üstököse, a C/2011 W3 (Lovejoy) szerencsésen túlélte a napközelségét és tündöklő fényes, hosszú csóvás üstökösként ragyogott a déli égbolton. A Naphoz túl közel merészkedő üstökösök többsége azonban nem viseli el a nagy hőterhelést központi csillagunk közelében, magjuk szétesik, elpárolog. Így történt ez a C/2011 N3 (SOHO)-üstökössel is, amely 2011. július 5-én 97200 km-re, vagyis 0,146 napsugárra közelítette meg a Nap látható felszínét. A NASA SDO (Solar Dynamics Observatory) napkutató mesterséges holdja sikeresen észlelte az üstökös utolsó pillanatait, amiben nagy szerepe volt annak, hogy a szerencsés geometria miatt az üstökös pont a napkorong előtt haladt el, ahol a szonda távoli ultraibolya tartományban érzékelő műszerei ilyenkor is képesek az üstökös megfigyelésére.

A Nap felé közeledő C/2011 N3 (SOHO)-üstökös hosszú porcsóvája a NASA SOHO LASCO C2 koronográfjának egyik július 6-án készült felvételén. A fényes napkorongot egy árnyékoló korong takarja ki. (NASA/SOHO)

Mint arról beszámultunk, a C/2011 N3 (SOHO)-üstökös anyagának jelentős része elpárolgott, a részletes számításokat azonban csak mostanában tette közzé egy amerikai és angol kutatókból álló, Carolus J. Schrijver napfizikus által vezetett kutatócsoport. Az üstökös életének utolsó 20 percéről a 171 Angström-ös, távoli ultraibolya tartományban készített felvételsorozatot a szonda AIA (Atmospheric Imaging Assembly) kamerája. A kométa magas hőmérsékleten erősen ionizált por- és gázanyaga ugyanis az extrém ultraibolya tartományban figyelhető meg jól.

A C/2011 N3 (SOHO)-üstökös életének utolsó 20 perce az SDO távoli ultraibolya tartományban készült felvételeiből összeállított kompoziton. A szaggatott vonal az
üstökös látszó útját jelöli a napkorong előtt, az inzerten pedig az üstökös
megfigyelt képe van kinagyítva. A csóva hossza mintegy tízezer km volt. A kép oldalain a skála ívmásodpercekben van és 1 ívmásodperc közelítőleg 740 km-nek felel meg (NASA/SDO/AIA, Schrijver et al).

A megfigyelések alapján a por- és gázanyag össztömege hatszáz és hatvanezer tonna között lehetett, ami egy 10 és 50 méter közötti átmérőjű szilárd magra utal. A megsemmisülés előtti percekben azonban olyan intenzív volt az anyagkibocsátás, amihez nem elegendő egy 50 méter átmérőjű test felszíne. Minden bizonnyal az eredeti mag néhány tucat, egyenként 10 méteres kisebb darabra esett szét, amelyek nagy összfelülete sokkal intenzívebben párolgott a napfelszín közelében.

Az üstökösmagok tömegének becslésére lehet egy új módszer a napsúroló üstökösök ultraibolya megfigyelése. Bár átlagosan három naponta érkezik egy-egy újabb családtag a Nap közelébe, ilyen jellegű megfigyelésekre csak a legnagyobbak esetében van mód. Ezekből az észlelésekből ugyanakkor a Nap alsó légkörének fizikai viszonyai (sűrűség, mágneses tér) is tanulmányozhatók, ugyanis az üstökösök, mint természetes "szondák" működnek közre ilyenkor.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak: