Fantasztikus üstökös közelíti meg a Napot!

568

Március 8-án jelentette Vlagyimir Bezugli ukrán amatőrcsillagász, hogy egy ismeretlen üstököst lát mozogni a NASA által üzemeltetett SOHO napkutató szonda március 4-ei és 6-ai felvételein. A képek azonban nem a látható tartományban, hanem az ultraibolyában készültek. Az űrszonda SWAN nevű berendezése a úgynevezett Lyman-alfa hullámhosszon érzékeny, melyet ionizált hidrogénatomok bocsátanak ki. Az üstökösök akkor válnak láthatóvá ebben a tartományban, amikor a Nap közelében kiterjedt hidrogén koronát növesztenek, ez viszont csak a legnagyobb és legfényesebb üstökösökre jellemző. Így amelyik megjelenik a SWAN detektor képein, biztosan egy fényes égi vándor.

Az üstökös a felfedezését eredményező SOHO-SWAN képeken. A teljes égboltot mutató felvétel jobb oldalán nyíl mutatja a Nap felé közeledő üstököst. (NASA)

A felfedezés után riasztott nemzetközi csillagász közösség megerősítette a felfedezést, és azt is hamar kiszámolták, hogy az égitest az Kreutz-féle napsúroló üstökösök közé tartozik. Egy Kreutz-féle napsúroló üstökös megjelenése a leginkább várt esemény
az üstökösészlelők körében. Ez a különleges üstököscsalád adta az
emberiség történetének legfényesebb üstököseit, köztük a -10..-15
magnitúdóig fényesedő, tehát a telehold fényességét elérő 1882-es Nagy
Üstököst, és az 1965-ös Ikeya-Seki-üstököst. A dolog apró szépséghibája,
hogy ezt a rendkívüli fényességet a Nap közvetlen közelében, néhány
százezer kilométerrel a fotoszféra felett érik el, amikor 1 foknál is
közelebb látszanak vakító fényű csillagunkhoz. Ennek ellenére 1965.
október 21-én elég volt valamilyen tereptárggyal kitakarni a Napot, és
azonnal láthatóvá vált mellette a telehold fényével izzó Ikeya-Seki. 

 

Az Ikeya-Seki-üstökös a napközelsége időpontjában a japán Norikura Obszervatórium koronagráfjának felvételén.

A Kreutz-féle napsúrolók sajátossága, hogy szeretnek csoportosan megjelenni. Az 1882-es és az 1965-ös nagy üstököst is körülfogta egy-egy kisebb (1880-ban és 1887-ben, illetve 1963-ban és 1970-ben), így különösen örültünk annak, hogy tavaly decemberben egy újabb fényes, bár az igazán nagyoktól jelentősen elmaradó napsúroló érte el napközelségét, melyről mi is részletesen beszámoltunk. Mindez azt vetítette előre, hogy néhány éven belül érkezhet egy újabb csodálatos üstökös, azt azonban álmunkban sem gondoltuk, hogy ez ilyen hamar, alig három hónappal később megtörténik. Most azonban minden jel arra vall, hogy életünk egyik leglátványosabb üstökösét láthatjuk a következő napokban, hetekben, hiszen a Lovejoy-üstökössel ellentétben ez az égitest nem csak a déli féltekéről fog látszani, hanem hazánkból is megfigyelhető lesz.

 

A Lovejoy-üstökös 2011. december 23-án, amikor a déli féltekén élők a legszebbnek láthatták. (Robert McNaught felvétele)

Az égitest március 11-én este tűnt fel a STEREO napkutatószonda-páros egyik tagjának felvételein, és a képek alapján már akkor, négy nappal a várható napközelség előtt fényesebbnek tűnik, mint a Lovejoy volt hasonló helyzetben. Az előzetes számítások szerint a SWAN-üstökös március 15-én 120 ezer km-re megközelíti csillagunk felszínét. Ha minden jól alakul, a környező 1-2 napban távcsővek segítségével a nappali égen is láthatjuk az üstököst, csak a Nap erős fényét kell valamilyen tereptárggyal vagy árnyékolással kitakarni. Ezt követően az égitest távolodni kezd a Naptól, és 20-a környékén már az alkonypírban, az esti égen is megfigyelhető lesz – amennyiben túléli napközelségét. Ekkor talán a nagyvárosokból is könnyedén megfigyelhető, hosszú csóvás üstökösként láthatjuk, valahogy úgy, mint az 1843-as Nagy Márciusi Üstököst. Ez persze nem biztos, csak reménykedhetünk, hogy a történelem 169 év után megismétli magát, mert akkor életünk legszebb, legfényesebb üstökösében gyönyörködhetünk ezen a tavaszon. Folytatjuk…

 

Az 1843-as napsúroló üstökös Párizs felett. A mostani ennyire fényes azért nem lesz, de kis szerencsével gyönyörű látványt nyújthat a március 20-a utáni estéken.

 

Hozzászólás

hozzászólás