Már a Jupiternél is nagyobb a Holmes-üstökös kómája

788

Ma még nem tudjuk, hogy mi okozta a 17P/Holmes-üstökös hirtelen bekövetkező és páratlanul erős kitörését, de az biztos, hogy a kómája már a Jupiter méretét is meghaladja. Ezt az Éric Allen kanadai amatőrcsillagász által készített kis animáció is jól mutatja, amelyen az üstökös három egymást követő napon megfigyelt méretváltozása a Jupiter valódi távolságába van vetítve. Ez magában nem lenne meglepő egy nagyobb, az Oort-felhőből a Naprendszer belső térségeibe látogató üstökös esetén, de a kicsi, ekliptikai Holmes-üstökös aktivitása mindenkit meglep.

A nagy csillagászati teleszkópok megfigyelése szerint a Holmes kómaanyagának túlnyomó többsége az üstökös magjából a kitörés folyamán kiszabadult por. A kóma gázanyaga a C2, C3 és CN molekulák emisszióját mutatja, ami azt jelenti, hogy az anyag egy része nem közvetlenül a magból, hanem a kómába kikerült porszemcsékbe ágyazott jegekből szublimált el a Nap hatására. Az üstökösök pora ugyanis nem csupán valami "száraz" por szilárd szemcsékkel, hanem jég és szilárd por keveréke. Így tehát a porszemcsék másodlagos jég- és gázforrást jelentenek a kómában.

Ezt támasztják alá a nancay-i rádióteleszkóppal (Franciaország) végzett mérések, amelyek a hidroxilgyök (OH) 18 cm-es hullámhosszú sugárzásának 26-szoros erősödését mutatják október 25. és 26-a között – a kitörés felszálló ágán jelentős mennyiségű vízmolekula is kiszabadult. A milliméteres rádiótartományban a 30 méteres IRAM teleszkóppal (Pico Veleta, Spanyolország) készült megfigyelések szerint szintén nagy mennyiségű szénszulfidgyök (CS),  szénmonoxid (CO), metanol (CH3OH) és hidrogén-cianid (HCN) került az üstököskómába.  A Holmes mostani szuperkitörése után megfigyelt gáz összmennyisége sokkal nagyobb, mint a Hale–Bopp-üstökösnél 1996. végén hasonló naptávolságban megfigyelt gázmennyiség. Pedig a Hale–Bopp egy igazán nagyon aktív, óriás üstökös volt! Az IRAM 3 mm-en működő interferométere (Plateau de Bure, Franciaország) október 27-én, tehát mintegy két nappal a nagy kitörést követően a kóma elnyújtott alakját is felfedte, ami a kóma poranyagának mozgását és belső szerkezetét mutatja.


A Holmes-üstökös kómájának valódi kiterjedése nagyobb, mint a Jupiter átmérője. Az animáció egyedi képeit Éric Allen kanadai amatőrcsillagász készítette egy 40,6 cm-es NewtonCassegrain-távcsővel és ST-9E CCD-vel 2007. október 25-én, 26-án és 27-én (kép: Éric Allen, l’Observatoire Astronomie du Cégep de Trois-Riviéres, Québec, Kanada).

A Holmes-üstökös Földről látszó mérete a napokban elérte a Hold egyes medencéinek (tengerek) látszó méretét. A csóvás égi vándor mostani kitörése rávilágít arra, hogy még ma sem tudjuk pontosan, hogy milyen egy üstökösmag belső szerkezete, milyen fizikai és kémiai oka lehet a kitöréseknek és esetleg a mag teljes szétesésének. Azt azonban tudjuk, hogy az üstökösök magja nagyon porózus, laza szerkezetű éppen úgy a mikroskálán (porrészecskék mikrométeres mérettartománya), mint a nagyobb méretskálán (méteres–százméteres tartományban). Lehetséges például, hogy a nagyobb méretskálán a mag "építőkockái" nem szorosan tapadnak egymáshoz, hanem köztük jelentős méretű üregek vannak, amelyek "beomolhatnak" és ez vezet a mag belső szerkezetének fellazulásához, kitörésekkel kísért anyagkiáramláshoz, esetleg a mag széteséséhez.


A Holmes-üstökös kómájának néhány ívperces látszó átmérője összevethető a Hold egyes tengereinek látszó kiterjedésével (kép: Dave Eagle, Eagleseye Observatory, Nagy-Britannia).

Az eddigi megfigyelésekből még nem derül ki, hogy szétesett-e a Holmes-üstökös magja, azonban több felvételen is látszik (l. például a Pic du Midi Obszervatóriumban készült képeken), hogy elnyújtott, enyhén görbült fényesebb nyúlvány van a kómában. Ez valószínűleg egy erős porkitörés (jet) lehet. Ezenkívül a Pic du Midi-i megfigyelések egy, az eredeti magtól kifelé mozgó anyagcsomót is mutatnak a kómában. Ennek távolodási sebessége 77 méter másodpercenként a képsíkban. Nagyon hasonló anyagcsomó-leszakadásokat lehetett megfigyelni pl. 1996-ban a C/1996 B2 (Hyakutake)-üstökösnél is, ahol a csomók a Hyakutake magjának gyors forgása miatt váltak le. Lehet, hogy a Holmes-üstökös magja is gyorsan forog és ennek következtében leszakadt anyagdarabokat látunk? Lehet, hogy a kitörés volt olyan erős, hogy felpörgette az eredetileg lassabban forgó magot? A választ a közeljövő vizsgálatai adják majd meg, mindenestre a leszakadt kisebb magtöredékek még nem jelentik a mag teljes szétesését.

Tekintettel az üstököskitörés tudományos jelentőségére, a Hubble Űrtávcsővel ezekben a napokban is készülnek friss megfigyelések. A földi légkör zavaró hatásaitól mentes, nagy szögfelbontással készített képeken az üstökösmag, illetve esetleg a közelében lévő kisebb magtöredékek megfigyelhetőek lesznek (cikkünk szerzője tagja a HST-s csoportnak). Félő azonban, hogy a szélsőségesen erős kitörés miatt a kómába túl nagy mennyiségű por kerülhetett be, ami optikailag átlátszatlan felhőt alkotva eltakarhatja az üstökösmagot és közvetlen környezetét. Ebben az esetben a Spitzer infravörös űrtávcső kerülhet előtérbe, amely mélyebbre le tud látni a kóma belsejébe, bár a HST-től jelentősen elmaradó felbontással.

Kapcsolódó linkek:

Hozzászólás

hozzászólás