Csaknem két esztendeje lesz annak, hogy 2007. október 24-én a
Jupiter üstököscsaládjához tartozó, a Napot mintegy hat évenként
megkerülő 17P/Holmes-üstökös váratlanul milliószorosára fényesedett.
Az óriási méretű kómát fejlesztő égitest hetekig szabad szemmel is láthatóvá vált. Az eseményt szak- és
amatőrcsillagászok követték az egész világon, sőt, a fényes "ködpamacs" a nagyközönség számára is látható volt. A
látványos üstököst magyar amatőrcsillagászok is
megörökítették, a szakcsillagászok pedig nagyobb műszerekkel, a földi és
világűrbe telepített teleszkópokkal követték. A Hubble Űrteleszkóppal a látható
fénytartományban, a Spitzer infravörös űrtávcsővel pedig a
termális infravörös tartományban történtek megfigyelések.
A Hubble Űrtávcsővel sikerült megfigyelni a Holmes-üstökös
kisméretü magját, és meghatározni a méretét, ami mindössze 3,4 km-nek adódott. A
Spitzer megfigyeléseiből pedig arra a következtetésre
jutottak, hogy a kicsiny üstökösmag szuperkitörését a belsejében lévő amorf
vízjégnek kristályos szerkezetbe való fázisátalakulása okozhatta.
A Kanadai-Francia-Hawaii Teleszkóppal (CFHT)
2007 novemberében
készített felvételek egyike (balra), illetve ennek Laplace-szűrő
alkalmazásával feldolgozott változata (jobbra). Ezen a csóvás
mini-üstökösök kierősítve láthatók az üstökös nagy kiterjedésű kómájának
belsejében. A képen szétszórt kis fehér korongok a háttércsillagok
(R. Stevenson, D. Jewitt (UCLA), J. Kleyna (Hawaii Egyetem), CFHT).
A napokban Rachel Stevenson és David Jewitt (Kaliforniai Egyetem Los
Angeles, UCLA), valamint munkatársuk Jan Kleyna (Hawaii
Egyetem) közzétette a Holmes-üstökös kitörése során 2007
novemberében, kilenc éjszakán át végzett megfigyeléseik eredményét. A kiváló észlelések a hawaii-szigeteki Mauna Kea vulkán tetején, mintegy 4200
méteres tengerszint feletti magasságban felállított 3,6 méteres
Kanadai-Francia-Hawaii Teleszkóppal (CFHT) készültek. Hogy jobban megfigyelhessék az üstökös belső kóma-szerkezetének finom részleteit, a felvételeken speciális
képfeldolgozási eljárást, a Laplace-szűrés egy bonyolultabb változatát,
az úgynevezett adaptív Laplace-szűrést alkalmaztak (ez több, mint az
eredeti egyszerű konvolúciós szűrés). Ennek eredményeként az eredeti üstökösmagtól radiálisan kifelé távolodó mini-üstökösök
sokaságát mutatták ki, amelyek mintegy 125 méter másodpercenkénti
sebességgel távolodnak az eredeti magtól. Eddig ilyen nagy sebességgel
távolodó magtöredéket sosem láttunk az üstökösöknél, bár a C/1996 B2 (Hyakutake)-üstökösnél 1996-ban, valamint a 73P/Schwassmann-Wachmann
3-üstökösnél 2006-ban voltak hasonló darabok, de azok nem mozogtak ilyen gyorsan, és nem voltak ennyire aktívak, azaz nem bocsátottak ki annyi gázt és port, mint a Holmes mini-üstökösei. A Holmes
mini-üstököseinek mozgása és fényes kómái, csóvái egyedülállóak, és az
üstökös rendkívül heves kitörésének következményei. A
Holmes legközelebb 2014-ben kerül napközelbe, amit a
csillagászok nagy izgalommal várnak, hogy az akkori még fejlettebb
műszerekkel megfigyelhessék a Naprendszer ezen parányi, de annál
titokzatosabb égitestjét.
Forrás:
A Holmes-üstökös mini-üstökösöket produkált
Kapcsolódó internetes oldalak:
A Hubble Ürteleszkóp megfigyelése a titokzatos Holmes-üstökösröl (NASA, STScI)- A Holmes-üstökös megfigyelése a Spitzer infravörös ürteleszóppal (NASA, Caltech)
- Újabb képek a Holmes-üstökösöl (MCSE – Aktuális égi események)
- Egy éve robbant fel a Holmes-üstökös: mi történt pontosan?
- A Hubble ürtávcsö lefényképezte a Holmes-üstökös magját
- Már a Jupiternél is nagyobb a Holmas-üstökös kómája
- Drámai üstököskitörés – puszta szemmel is látható a Holmes-üstökös!
- Egy üstökös végnapjai a Hubble-felvételeken (73P/SW3, 2006)
- Kanadai-Francia-Hawaii-Teleszkóp (CFHT)
