Tegnap több hazai hírforrásban is megjelent, hogy a fehérorosz és orosz amatőrcsillagászok által szeptember 21-én felfedezett ISON-üstökös jövő novemberben minden idők legfényesebb üstököse lesz, fényessége elérheti, sőt meg is haladhatja a teleholdét. A csillagászokat napok óta lázban tartó égitest valóban lehet ilyen fényességű, ám ez annak köszönhető, hogy 2013. november 28-án rendkívüli mértékben, mintegy 1,2 millió km-re megközelíti a Nap látszó felszínét, a fotoszférát. Ekkor azonban csak a nappali égen fog látszani, ami persze nagyon különleges esemény – az elmúlt száz évben csak háromszor fordult elő, hogy szabad szemes üstökös látszott a nappali égen -, de mindenképpen árnyalja a történetet. Az alkonyi vagy a pirkadati, némileg sötét égbolton 2-3 nappal a napközelség előtt és után viszont jól láthatjuk, de ekkor a fej már inkább csak a legfényesebb csillag, a Sirius fényével fog ragyogni. A jelzett -10-15 magnitúdós fényességet – amelyet az 1882-es és 1965-ös napsúroló üstökös is elért – csak néhány óráig, maximum fél napig fogja tartani, ráadásul a napközelség óráiban nálunk éppen éjszaka lesz.
Az 1680-as Nagy Üstökös sok paraméterében hasonlít a most felfedezett ISON-üstökösre. Lieve Verschuier korabeli festménye Rotterdam felett mutatja az emlékezetes csóvás égi vándort.
Ennek ellenére kijelenthetjük, hogy minden idők egyik leglátványosabb üstököse lehet a C/2012 S1 (ISON), de az üstökösöknél mindig ott van a bizonytalanság. Az eddigi megfigyelések, a felfedezés után 2011 decemberéből előkerült archív felvételek, amelyek 8,5 CSE távolságban is mutatják az üstököst, a jelenleg, 6,2 CsE távolságban tapasztalható aktivitás és a korábbi üstökösök megfigyelései is arra utalnak, hogy csodás látványban lesz részünk jövő novemberben és decemberben. Ám az égitest lelkének, a néhány km átmérőjű szilárd magnak az állapotát, felépítését nem ismerjük, és nem is tudjuk megismerni. Ezzel a maggal pedig az is megtörténhet, hogy széthullik, elporlad, ami az égitest végét jelenti, hiszen a több millió km hosszú csóvának nem marad anyagutánpótlása. Legjobb tudásunk szerint tehát nagy látvány lehet az üstökös, de ezeknél az égitesteknél ezt sosem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni.
Az Ikeya-Seki napsúroló üstökös 1965-ben a napközelség óráiban. A Norikura Obszervatórium koronagráfjával készített felvételen egy fekete korong takarja ki a fényes napkorongot.
A fantasztikus lehetőség a hazai amatőrcsillagász közösséget is lázban tartja, így már el is készült az első felvétel a most még halvány, 18 magnitúdós üstökösről. Horváth Tibor hegyhátsáli (Vas megye) amatőrcsillagász a Hegyháti Csillagvizsgálóból szeptember 26-án, csütörtökön hajnalban fotózta le a kométát. Az obszervatórium 50 cm-es távcsövével készült 5×3 perces felvételen jól látszik az üstökös most még apró kómája, de érzékelhető, hogy mennyire halvány az égitest (ezer milliárdszor halványabb, mint a várható maximumfényesség).
Az első hazai feltétel Hegyhátsálról készült szeptember 26-án hajnalban. A most még halvány üstökös a két kis vonal metszéspontjában látható. (Horváth Tibor felvétele)
A jelenlegi számítások szerint a folyamatosan fényesedő üstökös jövő november elejétől lesz szabad szemmel is látható a hajnali égen. Eleinte még csak fényszennyezéstől mentes, hegyvidéki égről látszik szabad szemmel, de gyorsan fog fényesedni. Egy héttel a november 28-i napközelség előtt már mindenkinek érdemes lesz az ég alatt töltenie a derült hajnalokat, az üstökös feje ekkor már a legfényesebb csillagok fényével fog vetekedni, csóvája pedig több csillagképen is átívelhet. A napközelség idején majd nagyon kell vigyázni, hogy az üstökös nappali megfigyelésénél a Napot kitakarjuk, kizárjuk a látómezőnkből. Az igazi látványosságot az immáron távolodó üstököstől várjuk decemberben, hiszen a kométa a hónap végéig még közeledik bolygónkhoz (legkisebb távolsága mintegy 65 millió km lesz), csóvájára pedig pontosan oldalról fogunk rálátni, amely az intenzív anyagkibocsátásnak köszönhetően akár a fél égbolton is átívelhet.
Jelenleg az üstökös követése a csillagászok legfontosabb feladata, hogy minél többet megtudjunk viselkedéséről, amely igazán biztatónak tűnik. De valójában csak reménykedni tudunk abban, hogy valóban a fent leírt látványban lesz részünk, hiszen akkor életünk egyik legszebb csillagászati látványossága vár ránk 2013 végén.