Japán csillagászok egy 2019. július 17-i csillagfedés vizsgálatakor megállapították, hogy a 2016-os mérések óta jelentős légnyomásesés történt a Plutón.
A Ko Arimatsu (Japán Nemzeti Obszervatórium) vezette kutatócsoport a Tohoku Egyetem hawaii 60 cm-es teleszkópjának adatait elemezte. Egy csillagfedés során a Pluto kitakarja a távoli csillag fényét a földi észlelők számára, a fényváltozás menetéből pedig megilleszhetőek a törpebolygó légkörét jellemző paraméterek. Az eredmények a Pluto légnyomásának 2016 és 2019 közötti nagyon gyors, nagyjából 21%-os csökkenését mutatják, holott a korábbi mérések folyamatos növekedésre utaltak.
A főként nitrogént és nyomokban metánt, szén-monoxidot és hidrogén-cianidot tartalmazó légkör jelenléte egyedülálló a Neptunuszon túli égitestek körében, mivel nincs észleléseken alapuló bizonyíték más égitestről, amelynek felszíni légnyomása nagyobb lenne ∼10 nbarnál. Miután 1988-ban megerősítették a jelenlétét, csillagfedések vizsgálatával többször is elemezték a Pluto légkörét. A vizsgálatok évszakos változásokat mutattak ki a légkör nyomásértékeiben, amelyeket a légkör felszíni szublimációja, majd visszafagyása okoz főként az olyan területeken, mint a Szputnyik-síkság.
A 2019-ig vizsgált csillagfedések alapján lassú, monoton növekedést figyeltek meg a légköri nyomásban. A most közzétett elemzések szerint a légnyomás erős csökkenését valószínűleg a nitrogén kondenzációja okozza, amely a Szputnyik-síkságnál zajlik a korábbi modellek által is előre jelzett módon, de a vártnál sokkal nagyobb ütemben.
A csillagfedések további megfigyelései remélhetőleg fényt derítenek majd a Pluto rejtélyes légkörének jellemzőire, illetve jövőbeli sorsára is. Nagy segítséget nyújthatnak majd a ritka csillagfedések megfigyelésében az olyan távcsövek, mint a SOFIA repülőgépre telepített obszervatórium és a hordozható teleszkóprendszerek.
Az eredményeket közlő szakcikk az Astronomy & Astrophysics című folyóiratban jelent meg 2020 júniusában.
Forrás: Arimatsu és mtsai., Astronomy & Astrophysics, Vol 638, L5
