Szeptember 18-án éjjel Uruguay fővárosától, Montevideótól 110 km-re keletre, San Carlos városban meteorit csapódott egy házba, összetört egy ágyat és egy TV-t, de személyi sérülést nem okozott.
Ehhez hasonló hírekkel gyakran találkozunk a médiában, közösségi fórumokon, de ezek jó részéről utóbb kiderül, hogy hamis, vagy csupán figyelemfelkeltő céllal született. Az alapos, tudományos módszerekkel folytatott vizsgálatot csak néhány esemény állja ki. A San Carlos-i eset éppen ezen szerencsés kivételek egyike.
A házban élő család elmondása szerint szeptember 18-án este csak a lányuk tartózkodott otthon, aki éjjel 2 órakor lefeküdt aludni. Álmában nem észlelt semmi szokatlant, nem riadt fel semmire, reggel viszont arra ébredt, hogy fény szűrődik be a tetőn, ahol egy lyukat látott. Az elképedt szülőkkel együtt átvizsgálták a szobát, a szilánkosra tört tetőt, az összetört tetőpalát. Látták, hogy az ágy és a TV is megsérült, utóbbi nem is működött, feltehetőleg a rajta látható sérülés miatt.
Végül találtak egy narancs méretű és egy kisebb fekete követ a szobában, ami teljesen idegennek hatott abban a környezetben. A nagyobb feketés felületén horzsolásszerű sérülés látszott, és méretileg is passzolt a tetőn keletkezett lyukba, így logikusan arra következtettek, hogy a kő vagy annak padlóról való visszapattanása okozhatta a sérüléseket. Arra gondoltak, hogy a tárgy az űrből érkezhetett, amit gyors internetes tájékozódásuk is alátámasztott. Így kerültek kapcsolatba az Uruguayi Köztársasági Egyetem Csillagászati Tanszékének igazgatójával, Gonzalo Tancredivel, aki az üstökösök és kisbolygók fizikájának nemzetközi hírű szakértője.
Napokkal a hullás után a kiérkező Tancrediék és Jose Maria Monzon meteorit-szakértő megerősítették, hogy valóban meteorit becsapódás történt. Később Monzonék csoportja tüzetesen átvizsgálta a környéket (melyet a kincsvadászok miatt a mai napig titokban tartanak), de a feltételezett szétrobbanás ellenére további példányokat már nem találtak. A szobában megtalált 712 gr-os példány és a kisebb töredék a kőmeteoritok, azaz kondritok osztályába tartozó, tehát leggyakoribb meteoritfajta. A kondrit a görög „kondrula”, vagyis magocska szóból származik, mert felépítésüket tekintve az ősi naprendszer kialakulásakor, apró, néhány mm-es ásványgömböcskék összetapadásából alakultak ki, kb. 4,76-4,78 milliárd éve.
A laborban megvágott minta felületén kevés vas-nikkel fémszeplőt látunk, ezért a minta valószínűleg a kondritok L alosztályába sorolható (L=low, azaz alacsony, kb. 4-10% FeNi tartalmú). A mellékelt képen a kondrulák apró gömböcskéinek elvágott kör alakú foltjai is feltűnnek. A meteorit vágott felületén szembeötlő sötét érhálózatot látunk, ezek a meteorit becsapódásakor összenyomódott, ún sokkolódott állapotú anyagrészek sötétre színeződött, zömült vékony vonalai. A kéreg sötét színű, lekerekített élű, ujjbegy alakú benyomódásokkal borított, szaknyelven regmagliptes. Ezek akkor keletkeznek, amikor a nagy sebességű hullás plazmacsatornája megolvasztja a meteor anyagának felszínét, és a kisebb-nagyobb turbulens áramlás-csomócskák mintegy bemélyülnek annak felszínébe. Ez tipikusan a meteoritokra jellemző alaki tulajdonság.
A letörött részeken előtűnik a minta kondritos anyagának világos színe, a belső szerkezet. A részletes tudományos laborvizsgálatokat Elizabeth Zucolotto, a brazil szövetségi egyetem vezető kutatója végzi, ugyanis Uruguayban nincs meg a szükséges szakértelem ezen vizsgálatok elvégzéséhez. A meteorit várhatóan a San Carlos, vagy Maldonado (a szomszéd település) meteorit nevet fogja kapni, ugyanis a meteoritokat mindig arról a földrajzi helyről nevezik el, ahol találták őket.
Az idei év egyébként nem bővelkedett hivatalosan megerősített meteorithullásokban, mindösszesen egy, szemtanús hullású, de nem kárt okozó meteorit került a meteorit közlönybe, mégpedig a január 9-i brazil Porangaba nevű kondrit. A vizsgálatok azonban napjainkban is folynak, hiteles, szemtanúkkal dokumentált iráni, marokkói és török meteorithullásokról, így reményeink szerint a 2015-ös év 6-10 meteorit hullással kerül be az évkönyvekbe. Érdekesség, hogy a 2015. július 28-án a marokkói Tissint városa mellett hullott kondrit meteoritot magyar kutatók analizálják az elsők között a világon.
A károkozó meteorithullások ritka események, a 61400 nyilvántartott meteoritból mindösszesen 130 tartozik ebbe a csoportba. Ismerünk házba, autóba, hajóba, postaládába, emberbe, lóba, tehénbe, kutyába csapódó meteoritot. Ezt a számot az első, 1492-es Ensisheim-i (ma Franciaország) dokumentált meteorithullás óta vezetik. Ezek a meteoritok múzeumok, intézetek, gyűjtők legféltettebb kincsei közé tartoznak. A közhiedelemmel ellentétben a lehulló meteoritok a mindennapi életre egyáltalán nem veszélyesek, nagyobb eséllyel csap le mellettünk villám ezen sorok olvasása közben, mint esik a fejünkre meteorit. A történelmi Magyarország területén még soha nem jegyeztek fel igazolt, kárt okozó meteorithullást, összesen csak 6 hullott és 3 talált meteoritot tartunk nyilván itthon. A legutolsó megerősített hazai meteorithullás 1944-ben volt Mike község mellett, majd 2012-ig kellet várni, míg Csátalja község mellett egy traktor egy 16 kg-os kondritot fordított ki a földből. Ha a tágabb környezetünket, a Kárpát-medencét nézzük, akkor összesen 23 meteoritról tudunk.
Aki meteoritnak vélt tárgyat talál, annak hasznos olvasmány lehet a linken megtalálható leírás: http://www.hunmet.com/study/Utmutato_meteorit_azonositas.pdf
