2009. július 19-én titokzatos objektum csapódott a Jupiterbe, amely egy Csendes-óceán méretű sötét foltot hagyott maga után. A hirtelen feltűnt jupiteri sebhelyet egy ausztrál amatőrcsillagász vette észre, majd hamarosan a világ számos obszervatóriuma, köztük a Hubble is, figyelemmel követte a bolygó felszínét.
Nem ez volt első ilyen esemény a Jupiter életében, amelynek a csillagászok tanúi is lehettek. Hasonló foltot figyeltek meg 1994 júliusában, amikor is a Shoemaker-Levy 9 üstökös 20-nál is több darabja csapódott a Jupiter atmoszférájába. A 2009-es becsapódás egészen véletlenül 15 évvel később ugyanazon a héten következett be.
2009. július és 2009. november között készült felvételek a becsapódás helyéről. A képre klikkentve nagyobb felbontásban is megtekinthető.
A csillagászok összehasonlították a két eseményről készült felvételeket és úgy becsülik, hogy a tavalyi becsapódást egy kb. 500 m-es aszteroida okozhatta. Amennyiben így van, ezek az első felvételek egy kisbolygó (és nem egy üstökös) másik bolygóba való bezuhanásáról.
A Jupiter bombázásai arra utalnak, hogy a Naprendszer nem is annyira nyugodt hely, mint ahogy eddig gondoltuk, hanem sokkal sűrűbben történnek váratlan események. A tudósok eddig úgy vélték, hogy pár száz, esetleg ezer évente történik valamilyen becsapódás a Jupiterbe. Habár számos felmérés folyik a kisbolygók katalogizálására, sok kisebb észrevétlen maradhat, amely aztán bárhol felbukkanhat pusztítást okozva.
"A tavalyi jelenség meglepetésként ért minket és csak az utóhatásait tudtuk vizsgálni, de szerencsére az 1994-es eseményekről az ütközés előtt is készültek felvételek" – mondta Heidi Hammel (Space Science Institute, Boulder), a becsapódást tanulmányozó csoport vezetője. A csoport a Wide Field Camera 3 és az Advanced Camera for Surveys műszerekkel készített képeket a Jupiterről. Az adatok elemzése az 1994-es és a 2009-es becsapódások különbségeire mutatott rá. A Shoemaker-Levy becsapódásánál az ultraibolya tartományban határozott haló volt megfigyelhető a becsapódás helyének környékén, amely azt bizonyította, hogy finom por keletkezett az üstökösdarabok beütközésekor. Az UV fényben erős kontraszt volt megfigyelhető a Jupiter felhői és a becsapódás okozta törmelék között.
A tavalyi becsapódás UV képei nem mutattak semmilyen halót, valamint a nyom kontrasztja nagyon gyorsan elhalványodott. Mindkét eredmény arra utal, hogy az ütközésben nem vettek részt kis tömegű részecskék, hanem inkább egy szilárd kisbolygó csapódhatott be, semmint egy poros üstökös.
A becsapódási nyom elnyúlt alakja is különbözik az 1994-es foltokhoz képest, ami arra utal, hogy kisebb szögben eshetett a bolygóba, mint 15 évvel ezelőtt az üstökösdarabok (utóbbiak egyébként más irányból is érkeztek).
Agustin Sanchez-Lavega (University of the Basque Country, Spanyolország) és kollégái pályaszámításokat végeztek, hogy meghatározzák, honnan is származhat a kisbolygó. Eredményeik szerint a Hilda családba tartozhatott, amely egy 1100 tagot számláló kisbolygó-csoportosulás a Jupiter közelében.
A 2009-es becsapódás néhány ezer standard atombomba robbanásának energiájával ért fel, mellesleg pedig az 1994-es üstökösbecsapódás közepes méretű darabjainak ütközéseihez hasonlított.
A ritka természeti jelenség azt is mutatja, hogy mennyire fontos szerepe van az amatőrcsillagászok munkájának. "Az esemény szépen illusztrálja, hogy amatőr és professzionális csillagászok képesek együtt dolgozni"- mondta Hammel. A kutatás eredményei a 2010. júniusi Astrophyical Journal Letters folyóiratban jelennek meg.
Forrás: STScI-2010-16
