A dínóknál is fiatalabbak a Szaturnusz gyűrűi

5030

Ha a dinoszauruszok a csillagos eget kémlelték volna távcsövükkel, nem nyűgözte volna le őket különösebben a Szaturnusz. A Cassini űrszonda legutolsó adatközlésének elemzése alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a jeges, sziklás hulahoppkarika viszonylag új szerzeménye a bolygónak.

Művészi ábrázolás a Szaturnusz gyűrűinek síkján áthaladó Cassini űrszondáról. Forrás: NASA/JPL-Caltech

Az elmélet nem új. A bizonyításhoz azonban szükség volt arra, hogy megtudják, mekkora a gyűrűk tömege. A gyűrűk nagyrészt jégből vannak és fényesek, az évszázadok során azonban bolygóközi törmelékkel szennyeződtek, és így nőtt a tömegük is. Minél kisebb tehát a gyűrűk tömege, annál fiatalabbak. A Cassini lehetőséget adott arra, hogy bizonyítsák az elméletet. Ahogy kezdett kifogyni az üzemanyagból, a küldetésirányítás arra utasította a szondát, hogy 22 alkalommal haladjon el a bolygó és a gyűrűk közötti térben. Miközben a gyűrűk síkját keresztezte, az űrszonda mind a Szaturnusz, mind a gyűrűk tömegvonzását érzékelni tudta.

Luciano Iess (Sapienza Egyetem) munkatársaival átfogó elemzést végzett az adatokon. A Science folyóiratban 2019. január 17-én megjelent tanulmányukban megállapítják, hogy a gyűrűk tömege 1,5×1016 tonna, ami a Mimas nevű, közepes méretű Szaturnusz-hold 40%-ának, avagy a földtömeg kb. két és fél milliomodrészének felel meg. A Cassini további adatai alapján kiszámolták, hogy a vártnál nagyjából tízszer több kozmikus por hullik folyamatosan a gyűrűkre, vagyis nem lehetnek túl idősek, hiszen még mindig világosak. A többi méréssel egybevetve a gyűrűk korát 10 millió és 100 millió év közé becsülik.

Kérdés marad még azonban, hogy hogyan, miből alakultak ki a Szaturnusz gyűrűi. A számítások alapján egyidősek lehetnek a bolygó több, közepes méretű jeges holdjával. Egyes bolygókutatók úgy gondolják, hogy ezek a holdak korábbi holdak törmelékéből álltak össze. Lehet, hogy régi holdakból alakultak ki a gyűrűk is? Iess és munkatársai szerint nehéz lenne megmagyarázni, miért alakult volna ki a törmelékből a gyűrűrendszer ilyen közel a bolygóhoz ahelyett, hogy az anyag távolabb új holdakká álljon össze. Az is elképzelhető, hogy a Szaturnusz elkapott egy túl közel merészkedő üstököst, széttépte, majd a törmelékéből készítette magának a gyönyörű ékszert. A gyűrűk már talán csak néhány százmillió évig díszítik a Szaturnuszt, így igyekeznünk kell mielőbb megválaszolni a kérdést.

Források:

Hozzászólás

hozzászólás