Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) hét képén több száz égitest látható, köztük csillaghalmazok, ködök, porfelhők és távoli galaxisok — melyek közül a két legfigyelemreméltóbb a Kis- és Nagy-Magellán-felhő, a felvétel jobb felső részében. De van még valami a felvételen az otthonunkhoz sokkal közelebbről. A kép jobb szélén egy ezüst ív húzódik az égbolt háttere előtt. Ez az ív valójában két, egymáshoz közeli vonal, és két, a Föld körül keringő Iridium távközlési műhold napelemtábláiról visszaverődő napfény okozza őket.
Bár most még elhagyatott, ám a chilei Atacama-sivatagnak ez a száraz és kopár része hamarosan megtelik élettel. Egy közelmúltban meghozott döntés értelmében itt fog felépülni a Cserenkov Távcsőhálózat (Cherenkov Telescope Array – CTA) déli egysége, egy 99 parabolatükörből álló különleges műszeregyüttes, ami a helyszín lenyűgöző égboltját fogja vizsgálni nagy energiájú gamma-sugarak nyomai után kutatva. A gamma-sugárzás rendkívül nagy energiájú elektromágneses sugárzás, amelyet a világegyetem legforróbb és legszélsőségesebb égitestjei bocsátanak ki – szupernagy tömegű fekete lyukak, szupernóvák és talán az ősrobbanás maradványai is.
A Föld légköre ugyan meggátolja a gamma-sugarakat a felszín elérésében, azonban a CTA távcsőtükrei és nagy sebességű kamerái képesek lesznek észlelni azokat a rövid felvillanásokat, amelyeket a légkör részecskéivel kölcsönható gamma-fotonok okoznak. Ez a halovány kékes derengés a Cserenkov-sugárzás, amelynek felvillanásait mérve és az észleléseket visszafejtve a csillagászok meg tudják állapítani a gamma-sugárzás kozmikus forrását. Szomszédjához, az ESO Nagyon Nagy Távcsövéhez (Very Large Telescope – VLT) hasonlóan a CTA is száraz, távoli helyszínt igényel a leghatékonyabb munkavégzés érdekében. Erre a célra pedig tökéletes választás az Atacama-sivatag.
Forrás: ESO
