Furcsa vonalak a Szaturnusz Dione holdján

7460

A Szaturnusz holdjai különös teremtmények. A Mimas például úgy fest, mint a Star Wars Halálcsillaga. Az aprócska Pan egy raviolira emlékeztet, a Dione jeges felszínébe pedig furcsán egyenes vonalakat karcolt valami.

A Cassini űrszonda felvétele a Dionéról. A háttérben a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titan látszik, jobbra a gyűrűktől pedig a Pandora. (NASA / JPL-Caltech / Space Science Institute)

A felfedezésről szóló szakcikkben linear virgae néven említett vonalak több száz kilométer hosszúak, de legfeljebb 5 kilométer szélesek. Mindegyik az egyenlítővel párhuzamosan fut, csak alacsonyabb szélességi fokokon. A környezetüknél sokkal fényesebbek, és úgy látszik, a gerincek és kráterek tetején helyezkednek el, ami azt jelenti, hogy nemrégiben jöhettek létre. Azt azonban nem tudják, hogy hogyan.

A Dione felszínén futó párhuzamos vonalak a Cassini felvételén (zöld nyilakkal jelölve). (NASA / JPL-Caltech / Space Science Institute / E.S. Martin and D.A. Patthoff, 2018)

A holdaknál megszokottnak számítanak a felszíni megkülönböztető jegyek. Ilyenek a Szaturnusz Enceladus nevű holdján a tigriscsíkok, amelyekből víz tör elő a felszín alatti óceánból. A Neptunusz Triton nevű holdján sötét foltok vannak, amelyeket a jégvulkánokból kitörő törmelék hozott létre. Még saját Holdunkon is jellegzetes vájatokat alakítottak ki a hegyekről leguruló sziklatömbök.

A cikk szerzői, Emily Martin és Alex Patthoff (Planetary Science Institute) az összes lehetséges okot megvizsgálták, de egyik sem illett a Dione párhuzamos vonalaira. Azok ugyanis túl hosszúak, túl keskenyek, túl fényesek és túlságosan furcsa az elhelyezkedésük. Az egyenlítővel párhuzamos helyzetük azt sugallja, hogy az őket létrehozó anyag a Dione pályájával azonos síkban keringhetett, és finoman a felszínre hullhatott. Ezzel együtt már csak néhány lehetőség marad. Lehet, hogy a Szaturnusz-gyűrű anyaga hullott le a Dionéra, de nem világos, hogy milyen erő késztette arra, hogy kiváljon a gyűrűből, és a Dione felé induljon. Az is lehetséges, hogy valamilyen anyagátvitel történt a Dionéra a vele egy pályán keringő Helene vagy Polydeuces holdról. Esetleg egy mellette elhaladó üstökös törmelékei hozták létre a vonalakat.

Patthoff szerint a következő lépés az lehetne, hogy a Szaturnusz rendszerének többi égitestjén is keresnek hasonló jeleket, amelyek segíthetnek a felszínformáló folyamatok pontosabb megértésében. „Most nem áll módunkban több képet készíteni, de a Cassini által küldött felvételek teljes archívumát átkutathatjuk.”

Forrás: Sky&Telescope

Itt az MCSE-tagság megújításának időszaka – új belépőket is szeretettel várunk! Tagjaink egyik illetménykiadványa a Meteor csillagászati évkönyv 2019, benne számos hasznos olvasmánnyal, előrejelzéssel a jövő év égi jelenségeiről, látványosságairól.
http://www.mcse.hu

Hozzászólás

hozzászólás