Porviharok nehezíthetik a leszállást a Titan felszínére

5524

A Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titannak éppúgy van légköre és folyadékkörforgása, mint a Földnek. Egy nemrég közzétett tanulmány szerint azonban a holdon az erős szél által okozott aktív porkörforgás is megfigyelhető, ami erősen megnehezíthet egy jövőbeni leszállást.

A jövőbeni Titan-küldetéseknek, mint például az itt ábrázolt Dragonfly leszállóegységnek számolniuk kell majd a hold porviharaival. Forrás: NASA

2005-ben landolt a Titanon az Európai Űrügynökség Huygens nevű leszállóegysége, amely több órán át készített és küldött vissza felvételeket a hold felszínéről. Az akkor végzett közvetlen szélsebességmérés a felszín közelében kevesebb mint 1 m/s-os (3,6 km/h) szélsebességet mért. A leszállóegységet szállító Cassini űrszonda adatai azonban azt mutatják, hogy a felszínen található port nagyjából ötször ilyen erős szelek is mozgathatják.

Az adatokat a párizsi Diderot Egyetem munkatársa, Sébastien Rodriguez és csapata vizsgálta meg. Következtetéseiket 2018. szeptember 24-én a Nature Geoscience-ben tették közzé. „2009-ben és 2010-ben, a Titan északi tavaszi napéjegyenlősége környékén a Cassini űrszonda három különböző, rövid ideig tartó fényesedést észlelt az egyenlítőhöz közel.” – írja Rodriguez. Az infravörösben látható jelenségek legalább 11-14 órán át tartottak (amíg a világosabb területeket a Cassini láthatta), de nem tartottak tovább négy-öt földi hétnél. A kutatók szimulációkat futtattak, és megállapították, hogy a felfényesedések a légkörből származhatnak, és összhangban lehetnek azokkal a nagy porviharokkal, amelyek az alattuk lévő dűnékből felvett, mikron méretű, szilárd, szerves részecskékből állnak. A korábbi hipotézist, miszerint a fényesedéseket a metánfelhők okozhatják, a tanulmány szerzői cáfolják. Szerintük a felhők túl vékonyak, és túlságosan alacsonyan vannak ahhoz, hogy a Cassini által észlelt jelenséget okozzák.

A kutatók egyelőre nem tudják, hogy az észlelt porviharok, illetve az azokat kiváltani képes körülmények általánosnak számítanak-e a hold felszínén, vagy lokális jelenségről van szó. Rodriguez szerint a por mozgása és a légkörbe kerülése száraz körülményeket és szokatlanul erős felszíni szeleket követel meg. A Titannak a Földhöz és a Marshoz hasonlóan aktív porkörforgása lehet, és a dűnéket folyamatosan alakíthatják az eolikus folyamatok. Rodriguez szerint a Titanon landoló űrszondára a legnagyobb veszélyt az erős szél jelentheti majd, főképp, mivel a Titan légköre hétszer sűrűbb, mint a Földé. A mechanikus alkatrészeket érő nyírófeszültség és a repülés során fellépő turbulenciák kárt tehetnek a szondában.

A NASA Ames Kutatóközpontjának munkatársa, Adrian Agogino, egy labdaszerű, üreges, szétnyitható roveren dolgozik, mivel úgy gondolja, hogy az új eredmények alátámasztják egy, a változékony, homokos környezetben közlekedni képes rover szükségességét. Azt azonban elismeri, hogy a vártnál erősebb szelek az ő járművében is kárt tehetnek.

A könnyűszerkezetes, szétnyitható rover egyike annak a számos járműnek, amelyeket a Titanhoz hasonló helyekre terveztek. Forrás: NASA

Larry Matthies, a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa egy légi járművön dolgozik, szintén a Titanra. Szerinte az lenne az ideális, ha a Titanra érkező űrjárművek képesek lennének a szél nagyságából és a látási viszonyokból következtetni a közelgő porviharra. Jelenleg azonban ehhez még túl kevés adat áll rendelkezésre.

Annak ellenére, hogy a Cassini űrszonda tavaly befejezte működését, szolgálhat további információkkal a Titanról. Az adatok további vizsgálatával még többet tudhatunk meg a porviharok tulajdonságairól. Rodriguez szerint a végső cél az, hogy a páratartalom, a szél és egyéb helyi időjárási tényezők alapján meg tudjuk mondani, mi okozza a porviharokat.

Forrás: Sky & Telescope

Hozzászólás

hozzászólás