A SELENE (Kaguya="Holdhercegnõ") japán holdszonda pásztázó
színképelemzõ mûszerével (SP) tanulmányozza égi kísérõnk felszínét és
most közétették a világon elsõ folytonos visszaverési spektrumokat a
Hold túlsó oldalának felszínérõl. Ez a mûszer színképi profilokat
(SP="Spectral Profiler") tud felvenni a Hold felszínének 500 méter
széles területérõl és a felvett színképeket egymás után helyezve ily
módon az ûrszonda pályája alatti terület megfigyelt sávja akár 1000 km
hosszúságban is színképileg letapogatható, pásztázható. A pásztázó
színképelemzõ a színkép három tartományában dolgozik 6-8 nm színképi
felbontással: a láthatóban (VIS) 500-1000 nm között, a közeli
infravörösnek a láthatóhoz közelebbi (NIR1) tartományában 900-1700 nm
között, valamint a közeli infravörös hosszabb hullámhosszain (NIR2) az
1700-2800 nm közötti tartományban.
A
folytonos látható és közeli infravörös visszaverési (a szakirodalomban
reflectance vagy reflectivity) színkép a felszínrõl visszavert és szórt
napfénynek erőssége, ami a különbözõ hullámhosszakon más és más lesz.
Ez ugyanis függ a felszínt alkotó anyagok kémiai összetételétõl,
valamint a felszín szerkezetétõl "durvaságától, érdességétõl" vagy
"finomságának, simaságának" jellegétõl a különbözõ hullámhosszakon.
Lényegében tehát a felszín kis területének hullámhossztól függõ
fényvisszaverõ képességét, albedóját jellemzi ez a színkép. Tehát a
folytonos visszaverési spektrum nemcsak a kémiai és kõzetalkotó ásványi
összetételrõl hoz üzenetet, hanem a felszín kis méret-skálájú
szerkezetérõl is, így ez a színkép a felszín idõbeli átalakulásáról is
felvilágosítást ad, például a kozmikus sugárzás, napszél, meteorok
hosszú idõ alatt kifejtett hatásairól, az "ûridõjárás" hatásairól.
A
pásztázó színképelemzõ (SP) és a SELENE többi tudományos mûszere
egymást kiegészítõ méréseket és megfigyeléseket végez. Ilyenek például
a különbözõ felbontással felszíni képeket készítõ kamera rendszer (TC),
a többszínsávban képeket készítõ kamera (MI), valamint a
röntgen-spektrométer (XRS), illetve a gamma-spektrométer (GRS) is. E
két utóbbi a kémiai elemek térbeli eloszlását is meg tudja határozni.
Például bizonyos "munkamegosztás" van a színképelemzõ, valamint a
televíziós képfelvevõ rendszer, illetve a többszínsávú képfelvevõ
rendszer között: elõször ugyanis a képfelvevõk különbözõ felbontással
készített képei, továbbá a többszínsávú képfelvevõ képei alapján
kiválasztják a részletesebb anyagvizsgálatok céljából színképelemzéssel
is tanulmányozandó területet. Így tehát a képfelvevõk felvételei
sorrendben általában megelõzik a színképelemzõ által készített
színképeket. Természetesen a sorrend ehhez képest más is lehet, ami az
adott megfigyelési, mérési programtól függ.
A SELENE pásztázó
színképelemzõje által a Hold tõlünk nem látható túlsó oldalán a 120 fok
holdrajzi hosszúsági kör mentén déli szélesség 53 fokától a déli
szélesség 19 fokáig terjedõ, mintegy 1000 km hosszú és 500 méter széles
sávban letapogatott terület színképét mutatjuk be a mellékelt ábrán. Ez
a Mare Orientale-tól nyugatra esõ terület (a Mare Orientale csak
részben látszik a kép jobb szélénél). A pásztázás a Lippmann és Mendel
kráterektõl indult és délrõl észak felé haladt. A mellékelt ábrán
bemutatott eredményül kapott színképbõl látszik, hogy például a déli
szélesség 53 fokától indulva és mintegy 300 km-t megtéve a vörös és
sárga színskála erõs ûridõjárás hatást jelez, míg északabbra a déli
szélesség 19 foka körüli néhány száz kilométeren friss sziklákat és
kõzetanyagot jelez a kék és zöld szín, ami a felszín geológiai
idõskálán nemrég történt átalakulására utal (pl. becsapódási esemény
következtében felszínre került friss anyagra).
A SELENE pásztázó
színképelemzõje által 2007. november 3-án letapogatott holdfelszíni táj
(bal oldalon). A kapott színkép a jobb oldalon látszik. A vizszintes
tengelyen a hullámhossz 600 és 1680 nm között (VIS+NIR1 tartományok), a
függõleges tengely mentén pedig a holdrajzi szélesség van feltûntetve.
A színkép 600 nm-re van normálva, így tehát a vörös szín a 600 nm-nél
lévõ intenzitásnál erõsebb, a fényt attól jobban visszaverõ felszínre
utal, míg a zöld és kék pedig a gyengébb, vagyis a fényt gyengébben
visszaverõ felszínt jelenti. 950 nm-nél szaggatott vonal jelzi a
zöld-sárga átmenet határát (közbülsõ intenzitás a kék és vörös
inenzitás skála között), ami és a vastartalmú anyagokra jellemzõ
hullámhossz (kép. JAXA).
A SELENE mostani, a Hold túlsó oldaláról
minden eddigi ûrszondáétól nagyobb felbontású színképei még csak a
kezdetet jelentik. Ugyanis a japán holdszonda tudományos programja a
túlsó oldal, a pólusok, valamint a tõlünk is látható holdfelszín nagy
részének színképelemzését is célul tûzte ki, amit a poláris pálya
nagyban elõsegít. A földi megfigyelések csak korlátozott felbontásúak a
nagy távolság és a légkör zavaró hatásai miatt, de a holdfelszín
közelében keringõ SELENE nagyfelbontású színképelemzõjénél ezek a
hátrányok nincsenek.
Forrás:
Japán Ûrkutatási Ügynökség (JAXA)- Kaguya (SELENE) honlapja (JAXA)
- Kaguya (SELENE) Spectral Profiler (SP) megfigyelések (JAXA PR 2007-Dec-14)
- Kaguya (SELENE) mûködési fázisba lép (JAXA PR 2007-Dec-21)
Kapcsolódó témák:
- Háromdimenziós fotók és mozgóképek a Hold felszínérõl
- A legrészletesebb térkép a Hold déli sarkvidékérõl
- Földnyugta a Holdon: a japán holdszonda legfrissebb képei
- SELENE: új korszak a Hold kutatásában
- A holdfelszín összetétele
