Az elmúlt években több elgondolás is napvilágot látott, melyek szerint a Mars egyenlítője nem mindig ott húzódott, ahol napjainkban. A nagy becsapódásos medencék közül öt: a Hellas, az Argyre, az Isidis, a Thaumasia és az Utopia egy nagy főkör mentén találhatók, amely kb. 60 fokos szöget zár be az egyenlítővel. Míg az első három ma is a felszínen látható, az utolsó kettő már eltemetett és csak a gravitációs anomáliák segítségével mutatható ki. Jafar Arkani-Hamed (McGill University, Kanada) elképzelése alapján lehetséges, hogy pozíciójuk nem véletlenül esik egybe.
A feltelételezett ősi egyenlítő helyzete
Ha feltételezzük, hogy egykor egy nagyobb kisbolygó feldarabolódott a Mars térségében, és annak töredékei a felszínre hullottak, a becsapódások helyzete könnyebben magyarázható. Az elgondolás szerint az eredetileg kb. 0,01 holdtömegű, 800–1000 km átmérőjű test a Marssal közel azonos síkban keringett a Nap körül. A bolygóhoz közel elhaladva, annak árapályerejétől feldarabolódott. Ezután főleg a Mars egykori egyenlítői síkjában csapódtak be töredékei, így keletkeztek a fent említett nagy becsapódásos medencék. Később a Tharsis-hátságon megindult a vulkanizmus, és a lávák hatalmas területet elöntve megváltoztatták a kéreg tömegeloszlását. A Tharsis térségében kivastagodó kőzetburok tehetetlensége folytán az egyenlítői síkba fordult be, így került mai helyzetébe a fenti öt medence.
Forrás: Spaceref.com