Mióta a XIX. században felfedezték a vörös bolygó felszínét borító csatornákat, a csillagászok úgy gondolták, hogy a Mars felszínén valaha folyékony állapotú víz létezett. A kutatókat az is régóta izgatja, hogy a bolygó jégsapkái vajon vízjégből vagy fagyott állapotú szén-dioxidból (szárazjég) állnak-e. Több elképzelés szerint ez utóbbi feltételezést támasztja alá az a tény, hogy a Mars ritka légköre 95 százalékban szén-dioxidot tartalmaz, míg a vízgőz csak nyomokban van jelen benne.
Maria Zuber, az MIT geofizika professzora által vezetett kutatás eredményei azonban egyértelműen azt jelzik,hogy a Mars déli poláris területein a vízjég a domináns, s nem a fagyott szén-dioxid. Azt a kutatók már régóta sejtették, hogy a déli sapkát egy vékony szárazjég-réteg borítja, míg alatta por és vízjég található. Bizonytalan volt azonban a jégsapkát körülvevő, annál jóval nagyobb kiterjedésű sötét és sima területek (ún. poláris réteges üledékek) összetétele, vajon azok is porból vagy jégből állnak-e, esetleg mindkettő megtalálható bennük. Az új eredmények szerint egy vékony portakaró alatt a domináns komponens a vízjég.
A Zuber által vezetett csoport a déli jégsapka összetételét a sűrűségének megállapításával határozta meg. Az eredmények szerint a jégsapka és az azt körülvevő sima, réteges területek átlagsűrűsége 1220 kg/m3, ami jóval elmarad a szárazjég 1600 kg/m3-es sűrűségétől, s így egyértelműen arra utal, hogy a poláris területek fő alkotórésze a vízjég, amihez körülbelül 15 százaléknyi szilikátpor is keveredik.
A Mars déli poláris területei. A jégsapka körül jól láthatók a kráterekkel tűzdelt déli felföldekre boruló jóval simább rétegzett területek (poláris réteges üledékek).
(NASA/MOLA Science Team)
A kutatócsoport három Mars körül keringő szonda (Mars Reconnaissance Orbiter, Mars Global Surveyor, Mars Odyssey) topográfiai és gravitációs adatait használta fel a jégsapka térfogatának és tömegének megbecsléséhez, majd ezt követően az átlagsűrűség kiszámításához. Az eredmények szerint a déli sapka nem csak a Marson a legnagyobb vízjégtározó, a belső bolygókat tekintve is csak a földi jégsapkák előzik meg. A kutatás választ ad arra a kérdésre is, hogy ha a jégsapka túlnyomórészben vízjégből áll, akkor miért nem nagyobb a fényvisszaverő képessége. Ennek oka a jeget nagyrészben fedő vékony porréteg. Nyitott maradt ugyanakkor még az a kérdés, hogy a portakaró miért csak bizonyos területeken figyelhető meg.
Zuber tervezi az északi jégsapka hasonló vizsgálatát is, amelynél úgy tűnik, nincs vékony portakaró, viszont olyan nagy kiterjedésű aktív homokdűnékkel határos, melyek valószínűleg nem tartalmaznak szignifikáns mennyiségben jeget.
Az eredményeket részletező szakcikk a Science 2007. szeptember 21-i számában jelent meg.
Forrás: MIT news, 2007.09.21.
