Hét évvel a landolás után is várnak újdonságok a marsjáróra

2495
Az úgynevezett Teal Ridge-ről készített panorámakép, amelyet a NASA Curiosity marsjárójának Mastcam kamerája készített 2019. június 18-án, a küldetés 2440. napján. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A NASA Curiosity marsjárója nagy utat járt be, mióta hét évvel ezelőtt leszállt a Marson. Összesen 21 kilométert tett meg 368 méteres szintemelkedéssel a mostani helyéig. Eközben felfedezte, hogy a Mars ősi múltjában fellelhetők voltak a mikrobiológiai élet feltételei.

A még mindig aktív marsjáró nemrég gyűjtötte be a 22. mintát a marsi felszínről. Még évek telnek el addig, míg a berendezés atomenergiával működő telepei annyira lemerülnek, hogy korlátozzák a működését, de ügyes energiabeosztással még ezután is képes lesz tanulmányozni a vörös bolygót.

A Curiosity épp egy agyagos régió közepén jár, a Mount Sharp oldalában, a Gale-kráterben. Több milliárd évvel ezelőtt a kráterben patakok és tavak voltak. A víz megváltoztatta a tavakban lerakódott üledéket, rengeteg agyagásványt hagyva a területen. Ennek első nyomait még a Curiosity landolása előtt észlelte a világűrből a NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) szondája.

 


A Curiosity 2019. június 18-án készített 360 fokos panorámaképe a Teal Ridge-ről. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS)

Az itt talált kőzetmintákban volt a legnagyobb mennyiségű agyagásvány, amit a küldetés során találtak. A Curiosity azonban hasonlóan nagy mennyiségű agyagásványt talált a Mount Sharp többi részén is, köztük olyan területeken, ahol az MRO nem érzékelt agyagot. Ez kíváncsivá tette a kutatókat: vajon mi okozza a pályáról és a felszínről észleltekben tapasztalt különbségeket?

A kutatócsoport most arra igyekszik rájönni, hogy az agyagásványok miért kerülték el az MRO figyelmét. A marsjáró egy kavicsokkal teli területet talált, amikor belépett a területre – magyarázta a kutatás egyik vezetője, Valerie Fox (Caltech). Az egyik ötletük az, hogy a kavicsok jelentik a megoldást: bár az egyes kavicsok túl kicsik ahhoz, hogy az MRO lássa őket, úgy tűnhetnek a keringő egység érzékelői számára, mintha egyetlen agyag-jel szóródna szét a területen. A por ráadásul a lapos sziklákon könnyebben lerakódik, mint a kavicsokon; és ugyanez a por eltakarhatja az űrbéli szemlélő elől a jeleket. A kavicsok túl kicsik ahhoz, hogy a Curiosity beléjük fúrjon, ezért a kutatócsoport más nyomok után kutat.

 

Több képből összeállított mozaik a réteges felépítésű Strathdon szikláról. A felvételeket a NASA Curiosity marsjárója készítette 2019. június 9-én, a küldetés 2461. napján. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A Curiosity még júniusban hagyta el a kavicsos helyszínt, majd bonyolultabb geológiai képződményekre bukkant. A Teal Ridge elnevezésű sziklaalakzatnál megállt, hogy készítsen egy 360 fokos panorámaképet. Korábban részletes képeket rögzített a Strathdonról, egy több tucat üledékrétegből álló kőzetről, amely töredezett, hullámos kupaccá állt össze. A tavi üledékként azonosított vékony, sima rétegekkel szemben ezek a hullámos rétegek sokkal dinamikusabb környezetre utalnak. A területet szél, folyóvíz vagy akár mindkettő formálhatta.

Mind a Teal Ridge, mind a Strathdon a táj változásairól tanúskodnak. „Ezekben a sziklákban az ősi tavak alkotta környezet fejlődését láthatjuk.” – mondta Fox, majd hozzátette, hogy felül kell bírálnunk azt a korábbi elméletet, hogy a Mars egyszerűen csak kiszáradt. „A marsi víz története bonyolultabb volt.”

A Strathdon szikla rétegeiről készített képek mozaikja, ahogy a Curiosity 2019. július 10-én, a küldetés 2462. napján látta. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A Curiosity a Mount Sharp vizeinek gazdag, összetett történetét vizsgálja. Fox szerint olyan érzés ez, mint kinyitni egy könyvet, és végre beleolvasni – egy sűrűn teleírt könyvet, amelynek egyes oldalai hiányoznak ugyan, de ha elolvassuk, egy lenyűgöző történethez jutunk.

Forrás: NASA

Hozzászólás

hozzászólás